Ma Cecília, Filemon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ezúttal nem joghurtban fullad a demokrácia
„Csak a szájíz keserűbb. Mert az utasítás ezúttal magyarul hangzott el.” Mihájlovits Klára (Magločistač):
Ma nővérek, orvosok, tanárok, építőmunkások, melósok, szerelők, közmunkások suttogják félhangosan, hogy muszáj volt, „ki volt adva” a parancs, hogy menni kell. Mesélnek arról, hogyan vitték őket a szolgálati autóval, busszal, csoportosan…
Azt éppenséggel nem lehetne állítani, hogy katonás rendben, de szépen, sorjában, picit talán megilletődötten, netán zavartan szállnak le a buszról a melósok, munkásruha hirdeti egyenhovatartozásukat, majd az utasítást követve sorakoznak. Személyi a kézbe, a többségé már persze plasztikkártya, de akad még egy-két olyan régi fajta, barna füzetecske is, a lényeg a kép meg az érvényesség, amellyel minden kétséget kizáróan lehet tanúsítani, hogy az adatok hordozója bizony itt és most támogatni fog. Amit aztán aláírásával is hitelesít.
Lassú az ügyintézés, sok az adat, sok a melós. Aki végzett, félreáll, rágyújt, kisebb csoportokba tömörülve beszélget, múlatja az időt.
Egy idő után a félszáznyi ember felszáll a buszra. Mennek vissza. A vállalatba, hiszen hosszú még a munkanap. Éltek alkotmányos jogukkal, demokratikusan kifejezték támogatásukat, megtették az első lépést a demokrácia fényes ünnepe, a választás felé, vissza a dolgos hétköznapokhoz.
Nézek és nem hiszek a szememnek. Régi tévéfelvételek, ma már megfakult újságcikkek villannak fel. Egy másik városról, ahol a kora őszi ködben munkások szállnak le a buszról, azt éppenséggel nem lehetne állítani, hogy katonás rendben, de szépen, sorjában veszik át a megbízottaktól a transzparenseket, másoktól a kijelölt reggelit, a szendvicset meg a joghurtot, aztán sorakoznak, vonulnak a palota elé, skandálják a megadott jelszavakat, picit talán megilletődötten, netán zavartan, később már elkeseredett dühvel, egyre hangosabban, követelnek, talán maguk sem tudják, hogy pontosan mit. Bizonyos Mihalj Kertes áll az első sorban, s talán az ő kezéből, talán máséból, ezt ma már ki tudná megmondani, elrepül az első joghurt az ablakok felé. Az ötlet elnyeri a tömeg tetszését, a fehér nedű hamarosan patakokban folyik, a Párt vezetője szerint a nép „becsületes, demokratikus és várható” módon reagált, a joghurtforradalom bevégeztetett, a vezetőségváltás végrehajtatott, hogy a nyakukat önként igába hajtók rövidesen önként, hitből, számításból, meggyőződésből tegyenek meg mindent saját jól felfogott érdekük ellen.
Akkor, huszonnyolc évvel ezelőtt Belgrádból jött a parancsolat, melyben utóbb egy ország égett el.
„Megtörtént a nép”, a demokrácia fényes diadalt aratott az utcán, ahonnan családapák lehajtott fejjel mentek haza, hogy gyerekeiknek soha el ne mondják, merre jártak azon a bizonyos októberi délelőttön. Aki mégis beszélt róla, azt állította, utasították őket, azt mondták, aki nem megy, veheti a munkakönyvét.
Ma nővérek, orvosok, tanárok, építőmunkások, melósok, szerelők, közmunkások suttogják félhangosan, hogy muszáj volt, „ki volt adva” a parancs, hogy menni kell, alá kell írni a Pártnak, hiszen racionalizáció van, s aki ellenszegül, az a munkahelyével játszik. Mesélnek arról, hogyan vitték őket a szolgálati autóval, busszal, csoportosan az aláírásgyűjtő pontokra. A Tisza mentén, a határ menti városban, Bácska szívében. Mindenhonnan ugyanazt hallani: az utasítás magyarul hangzott el.
Pedig ez még csak nem is a voksolás. Nem a megmérettetés. Csak az arra való felkészülés. Sorakozás a rajtvonalon. Ahonnan minden eszközzel távol kell tartani minden potenciális ellenfelet. S ha a meggyőzés, az ígéretek, a szavak nem elegendőek, elő kell venni a fenyegetést, a megfélemlítést.
Ebből persze nem lesz forradalom, antibürokratikus népakarat-megnyilvánulás, ezúttal nem joghurtba fullad a demokrácia. Kisebb a pálya, gyengébbek a játékosok, alacsonyabb a tét.
Csak a szájíz keserűbb.
Mert az utasítás ezúttal magyarul hangzott el.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >