Ma Kamilla, Apor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„Psota Irén egészben nyelte le a ruszlit”
„Ötször láttam a Charlie nénjét, és megmondom őszintén, hogy maga mellett Gálvölgyi János kismiska.” Szerda Zsófi (Hét Nap):
Albert János bácsfeketehegyi színművész — a vajdasági színjátszás énekes-táncos komikusa, akiről talán nem túlzás azt állítani, hogy a korona azóta is az ő fején maradt. Óriási kék szempár és fiatalos lendület fogadott, amikor betoppantam emlékeket idézni családias kis otthonukba, ahol feleségével, Máriával egymás szavába vágva idézték fel Szabadka régi színházi életének legszebb pillanatait
* Két év a Topolyai Járási Magyar Népszínháznál, mégpedig az 1958/59-es évadban. Ez sem tegnap volt.
— Bizony nem. Az egész úgy kezdődött, hogy a topolyai színház igazgatója, Dimitrijevics Mara felfigyelt rám egy amatőrszínjátszó-találkozón. Megtudta, hogy még nem voltam katona, s ez volt az egyetlen akadálya annak, hogy szerződtessen. Megkért, hogy ha leszolgáltam a katonaságot, akkor jelentkezzek nála. Erre azonban nem került rögtön sor, hiszen engem egy évvel később soroztak be, mint kellett volna, így két évem elúszott, úgyhogy amikor 1958-ban hazajöttem, rögtön szerződtettek, mert kellett nekik egy olyan „pofa”, mint én. Két évet töltöttem a topolyai színháznál, azután a szabadkai színházban folytattam a pályafutásom.
* Mi volt az első nagyobb szerepe, melyre szívesen visszaemlékszik?
— A legelső nagyobb előadásom az Esőcsináló volt Szabadkán, s azt hiszem, akkor váltam a közönség kedvencévé Jimmy szerepével. Olyannyira, hogy amikor Szlovéniába utaztunk vendégjátékra, tíz éven át Jimmyként emlegettek, és a plakátokon is azt keresték, hogy játszik-e az este Jimmy — azaz én — az előadásban. (…)
* A komikus szerepek és a zenés darabok mellett azért eljátszott más jellegű szerepeket is.
— Körülbelül százötven szerepet játszottam el pályafutásom során. Minden évben volt vagy négy-öt, s általában nagyobb szerepek. Persze néhányszor drámai karaktert is alakítottam, de azért leginkább a vígjáték volt az én műfajom. Meg is említek néhányat: Elveszem a feleségem — ez szintén zenés vígjáték, aztán Imádok férjhez menni, melynek hasonlóan óriási sikere volt, Bolha a fülbe, Kakukk Marci, és hogy drámát is említsek: Mohács, melyben Zápolya Jánost játszottam, vagy például Az imbroszi boszorkány Zilahy Lajos tollából, aki személyesen is eljött az ősbemutatóra. Nagyszerű kosztümöket láthatott a közönség abban az előadásban, és hatalmas élmény volt, hogy maga a neves szerző is megtisztelt bennünket a jelenlétével. A Tarelkin halála című előadás is komolyabb darab volt, úgy beszéltük meg, hogy fesztiválokon is elő fogjuk adni, de az Újvidéki Színház akkori igazgatója ezt nem engedélyezte, mert tudta, hogy az előadásunk jobb, mint az övé. Azt mondta, azért nem vihetjük fesztiválokra, mert van egy koporsó a darabban, ez pedig azért baj, mert nemrég halt meg Tito elvtárs. Akkoriban már eleve úgy készült el egy színház műsorterve, hogy tudvalévő volt, melyik előadás mehet fesztiválra, és hogy kik fognak játszani benne. Akik pedig játszottak, azok vitték el a díjakat is. A Felfuvalkodott tökfejben Svetozar Ružičić szerepét formáltam meg, amiért több díjat is megérdemeltem volna, de volt egy erősebb kutya mellettem, ezért ő kapta meg az elismerést, és nem én. Valahogy egész életemben elkerültek a díjak.
* Egy jó komikus nagyon gyorsan a nézők kedvencévé válik. Mennyire érezte a közönség szeretetét, hiszen sokan emlegetik még ma is.
— Ezzel kapcsolatban két rövid történetet mesélnék el. Egy alkalommal, amikor a bank előtt álltam sorban a nyugdíjért, odajött hozzám egy hölgy, s ezt mondta: „Művész úr, látta-e a Charlie nénjét?” Mert akkor vették fel Budapesten az előadást, s elég sokat beszéltek róla. Azt válaszoltam neki, hogy sajnos nem, mire ő azt mondta, ő bizony látta. „És azt tudja a művész úr, hogy én hányszor láttam magát a Charlie nénjében? Ötször, és megmondom őszintén, hogy maga mellett Gálvölgyi János kismiska.” A másik hasonló eset pedig a piacon történt meg. Egy kofa odasúgta nekem, hogy „művész úr, magának olcsóbban adom az árut, mert annyira jó volt ebben és ebben a darabban”. Én már nem is emlékeztem arra a darabra, de nagyon jólestek a kedves szavak. Mindenki ismert és szeretett.
* Az akkori szabadkai színházban több neves magyarországi vendégművész is megfordult. Ez mennyire volt inspiráló vagy konkurencia a szabadkai színészek számára?
— A magyarországi művészek úgy viselkedtek velünk, mint kolléga a kollégával. Nem volt köztünk versengés, legalábbis a szó negatív értelmében. Itt járt Sinkovits Imre, Pécsi Sándor, Dajka Margit, Hacser Józsa, Honthy Hanna, Mezei Mária, Tolnay Klári és még sokan mások. Ez úgy volt, hogy amikor nálunk már „kijátszott” egy darab, azaz fogytán volt a közönség, akkor a színház neves magyarországi művészeket hívott meg, de nem egy előadásra, hiszen például Hacser Józsa és Dajka Margit két hetet töltöttek itt. Heck Paula és Dóró Emma szerepeit játszották, illetve vidékre is utaztak velünk az előadással. Nagyon jó kalandjaink voltak együtt. Psota Irént sosem felejtem el. Ha megkérdezték tőle, hogy mit szeretne enni, ő mindig ruszlit kért. Ilyenkor rögtön ugrasztottak valakit a boltba egy üveg ruszliért, és Psota ott nyelte le egészben a halat a színpadon. (…)
Következő cikk: Kincses szakácskönyv
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SZEMBEN A MAGYAR KÖZÖSSÉG ÉRDEKEIVEL
Az adófizetők pénzéből eltartott Magyar Szó december 1-je és 25-e között 20 alkalommal jelent meg. Pásztor >
Az egyetemistáknak ismét igaza van
Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >
Sinkó dilemmái manapság is aktuálisak
A szélsőjobb erősödik, az európai politika egyre inkább jobboldali irányt vesz, ami nem jelentene veszélyt, ha >
„VÉRES A KEZETEK”!
Szerbiában az egyetemi hallgatók már öt egyetem 62 karát vették blokád alá. A támogatottságuk a lakosság >
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >