2024. november 22. péntek
Ma Cecília, Filemon névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Végel László köszöntése

„Ő meg Pesten a magyar politikát, Belgrádban a szerb politikát szokta kritizálni, szemtől szembe.“ Károlyi Csaba (Litera):

Az apák azt szokták mondani a fiúknak, meg az anyák is: ne félj, míg engem látsz. Hát, akkor most nem félek. Hanem inkább örülök annak, hogy itt vagyok. Mindig jó, ha látom Végel Lászlót, mert a szeme csillogása erőt ad nekem. De már az is jó, ha csak arra gondolok, hogy ül otthon, Újvidéken, és ír (már ha a sok előadás és a sok szereplés, Zágrábtól Szarajevóig megengedi ezt neki). Sokakra gondolok így. Például a 76 éves Tolnai Ottóra, aki Palicson mondja kitartóan a magáét. A 73 éves Nádas Péterre, aki Gombosszegen írja a memoárját. A 66 éves Esterházy Péterre, aki a Római- parton dolgozik élete eddigi legkeményebb témáján. A 72 éves Oravecz Imrére, aki arra gondol, mit fognak csinálni a szajlai házával, ha már ő nem lesz. A 65 éves Rakovszky Zsuzsára, aki Sopronban épp szerepek mögé bújik. A 67 éves Grendel Lajosra, aki Pozsony mellől próbál figyelni minket. A 64 éves Markó Bélára, aki Marosvásárhely mellett talán épp egy szonettet ír,mondjuk egy olasz reneszánsz festményről.

Végel László számomra tán azért a legkülönlegesebb köztük, mert úgymond első látásra szinte semmi nem szokványos, semmi nem normális benne, vele kapcsolatban.

Parasztgyerekként megírta az első magyar beatregényt vagy hippiregényt.

Ja, kezdődött azzal, hogy kamaszként nem Szabadkára ment (Kosztolányi, Csáth és legújabban Tolnai világába), hanem Újvidékre (ahol különben Gion Nándor is élt, majd aminek a közegéből később például Sziveri János és Balázs Attila is táplálkozott). Lehet, hogy ennek az volt az oka mindössze, hogy fele annyi volt az út a biciklivel Szenttamástól Újvidékig, mint Szabadkáig.

Viszont megtelepedve itt, nem a falujáról írt, mint Gion, hanem jövevényként egyből a városról, és föltette a magyar irodalom térképére Újvidéket (miként egyébként Gion Szenttamást).

Gyökértelenségéből erényt kovácsolt: kozmopolita lett. Hontalanként pedig, mikor országa, Jugoszlávia szétesett–lokálpatrióta.

Egy-két évvel már 68 előtt megírta a magyar irodalom 68-as regényét.

Regényei pedig úgy szólnak a kisebbségi létről, hogy közben még véletlenül sem illeszkednek a megszokott sémák közé.

Volt, hogy a könyvei előbb jelentek meg szerbül, mint magyarul, miközben a szerb nacionalisták már rég azt szeretnék, szerették volna, hogy húzzon el onnan, de hamar.

Aztán csak sikerült egy olyan könyvet is írnia, amelyet nem fogadott be a szerb kultúra, az Exterritóriumot,azt egyszerűen elhallgatták, pedig a délszláv háború és a NATO-bombázások kapcsán nemigen képzelhető el ennél egyenesebb mű.

Liberális kozmopolitaként otthon maradt, még a bombázások alatt is, miközben a szülőföld szeretetét bőszen hirdetők, magyarok és szerbek egyaránt, sokan átjöttek akkor Szegedre, Budapestre, túlélni és sírva vigadni.

Ő meg Pesten a magyar politikát, Belgrádban a szerb politikát szokta kritizálni, szemtől szembe.

Csibésznek mondható mosolya mögött a józan kedély megtestesítője lett, félénk jövevényként, tétova gondolatokból kiindulva – nagy formátumú dilemmákat fogalmazott meg, esszében és regényben egyaránt.

A Neoplanta színházi előadása után együtt tapsolnak a magyar és a szerb fiatalok. Ez is milyen jó már!

Ötven éve írt első regénye, a Makró után mostanában két remek új regényben, a Neoplantában és a Balkáni szépségben állított méltó emléket mindannak, aminek életútja alapján érdemes volt emléket állítania.

 

A napokban Szenttamáson, a szülőfalujában, ahol tíz éve minden évben Gion-ünnepségeket tartanak, őt is megünnepelték (egyszerre születtek ott egy napon, Gion Nándor és Végel László, 1941 február elsején!), most összeért két szellemi út, és ráadásként Urbán András Neoplantáját is előadták – ott, Szenttamáson. Kell-e ennél több?

És hogy végül is mennyire normális az ő életműve? Csak annyit mondok: a plebejus ember egyszerűségével mutatja meg a legbonyolultabb dolgokat is.

Isten éltesse Végel Lászlót, számomra az egyik legnormálisabb embert, akit ismerek. A kevés egyenes emberek egyikét. Aki valahogy mindig ösztönösen, minden vacakolás nélkül, evidenciaként mondja ki azt, amin mi oly sokszor,olyan hosszan rágódunk.

 

(Elhangzott február 10-én a PIM-ben Végel László születésnapi köszöntésén.)

2016. február 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”

A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >

Tovább

Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!

A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >

Tovább

Megérdemelt díj

Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >

Tovább

Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni

Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >

Tovább

Határeset

Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >

Tovább

A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja

A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >

Tovább

Csantavéren galoppol a bűnözés!

Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >

Tovább

A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!

A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >

Tovább

Egyoldalú politikai oktatás

Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >

Tovább

Miféle nyitás?!

Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >

Tovább

A politikai felelősség elkerülésének kísérlete

II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >

Tovább

„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!

“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >

Tovább