Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Ki visz ki
„Tito is ezt kedvelte…”- mondta feszengve, amikor átnyújtotta a nedűt. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Vinjak, konjak (így szabálytalanul írom le ennek az itókának a nevét, mert közte és a cognac között akkora volt a különbség mint a Fityó és a Cápa becenéven futó Citroen DS között) pelinkovac, rum, pálinka, bor, sör és likőrök. Ennyi volt a jugoszláv kocsmák kínálata alkoholos italokból a korai hetvenes években. Abban az időszakban, amikor, előbbi életszakaszomhoz viszonyítva mind kifejezettebb érdeklődést kezdtem tanúsítani a klasszikus görög filozófia, Szókratész, Platón, Arisztotelész tanai helyett a rock zene, a labdarúgás, a csinos lányok és a vendéglátó-ipari objektumokban rejlő szórakozási, lazítási és kommunikációs lehetőségek iránt.
A jugoszláv ipar nem kényeztette a vásárlókat túlzottan széles választékkal (de meg kell jegyezni, hogy a KGST országokból érkezők, az ottani kínálathoz képest kánaáni körülmények között érezték magukat). Ha pálinka, akkor vagy Manastrika nevű szilvórium vagy a montenegroi törkölypálinka, a lozovača (esetleg házi pálinka a pult alól). A fentiekben említett konjak, a cognac-kedvelő Napoleon nevével – feltételezem minden copy right nélkül – felvértezve jó árfolyamot ért el a kelet-európai helyszíneken. Budapesten például egy-két Napoleon forintértékéből fergeteges hétvégét lehetett eltölteni. A még korábbi hadvezér, Cézár dicsőségét hirdető ital már igényesebbnek számított, ezt már vinjaknak nevezték, értékét is magasabban jegyezték az említett piacokon. Személy szerint a Rubin társult- munka szervezet önigazgatói által kifejlesztett és gyártott terméket preferáltam.
Ha vörös bor, akkor a dicső szerb vezér, Lázár cár, vagy (micsoda szellemes marketing ötlet!) hitvese, Milica cárnő nevét viselő nedű került a kocsma asztalra, fehérborból vagy karlócai, vagy verseci rizling, szűkebb pátriámban (Becse és környéke) a gyöngyszigeti Krokan, amiről a kapitalizmusban derült ki, hogy Európában egyedülálló zamatú, ritka szőlőfajta. Azóta nagy becsben tartják, meg is ugrott az ára.
Sörben Zvezda-Partizan szintű ádáz harcot vívott két konkurens cég, a becsei és az apatini sörgyár a bácskai kocsmák és sörfogyasztók kegyeiért. Becsén szemtanúja voltam egy tettlegességig fajuló vitának egy magánvendéglős és az apatini sörgyár kereskedelmi utazója között, mert a vendéglős, annak ellenére, hogy az apatiniaktól kapott „Jelen Pivo” feliratú fehér asztalterítőket, helyi, becsei sört is árusított. Dél Bácskában a čelarevoi sör vezette a kínálatot, az egész országban pedig a csúcsminőségnek a nikšići sört tartották.
Viszki nem volt. Azokon a helyeken, ahol én megfordultam hiányzott a kínálatból.
Pedig az egész ország tudta, hogy Elnökünk kedvenc itala ez a skót párlat. Hogy pontosan melyik, az államtitok maradt az önigazgatók többmilliós tábora előtt, akik azért annyit tudtak, hogy a szivarok közül a kubait kedveli, az autók között a Rolls Royce-t , a nők között a nálánál jóval fiatalabbakat…
Az Elnök iránti elkötelezettség jegyében alacsonyabb rendű, rangú vezetők is szűk körben áldoztak a viszki szentélyén. Állítólag, amikor bukott Vajdaság, 1988 július 4-én, a koszovói szerbek helyzetével manipuláló nacionalisták „látogatásának” napján, a vajdasági csúcsvezetés tanácstalanságában, hogy mit tegyen a békés, álmatag Újvidékre csődült agresszív tömeggel szemben, alkalmazzon-e határozott rendészeti fellépést vagy mindjárt kezdjék meg a későbbre tartogatott joghurt kiosztását, viszkit kortyolgatott (de az sem hozta meg a határozottságukat). Viszkit jéggel. Mert odakint izzasztó hőség uralkodott (és a békés rend megdöntésére irányuló haditerv).
A vajdasági kocsmákban, Tito iránti tisztelet-becsület ellenére sem rendelt senki viszkit. Illetve ha rendelt, a pincér közölte, hogy, sajnos –.
A jugoszláv társadalom töretlen fejlődésének egy szakaszában, mind több olyan termék jelent meg, többnyire licenc alapján hazai kivitelezésben, amire igény mutatkozott. Bővült a választék, igényesebb árucikkek között lehetett válogatni és egyszeriben felbukkant a viszki is! Nem egy széles skálán (a kereskedők nem tudták, hogy a sör-spriccer-vinjak-pálinka kvartetthez szokott munkásosztály vajon meg tudja-e kedvelni), hanem csak egy fajta: a Racke whyski! „Enyhe füstzamattal” – így hirdették. A palack címkéjén, ha jól emlékszem egy ravaszdi mosolygott, talán ezzel is utalva arra az igére ami a róka nevéből fejlődött ki. Őszintén bevallom, az ital az első ízlelés után csalódást okozott, hasonlóan mint a Coca cola is a Cockta után. Az első próbálkozásból nem szabad messzemenő következményeket levonni, az első cigarettától is rosszul lettem, hasonlóan mint Monet-nak a banán sem hódította meg rögtön az ízlésem világát. A későbbiekben már nagyobb választékban tudtam hozzájutni a viszkihez, megkedveltem. Azóta is fogyasztom, többnyire Sétáló Jancsi általános iskolai osztálytársam emlékének adózva. Annak a fajtának az ára, ami a legjobban ízlik, ízlene, egy kicsit húzós ezért csak ritka alkalmakkor engedhetem meg magamnak. Megtudtam, hogy - volt neki ízlése - a néhai elnökünk is ezt a fajtát kedvelte.
Éppen ezért, igencsak kellemes meglepetést okozott az a honfitársunk, aki a múltkoriban egy üveg Chivasszal állított be. „Tito is ezt kedvelte…”- mondta feszengve, amikor átnyújtotta a nedűt.Szóltam a jugonosztalgikus kolegámnak is, hogy jöjjön azon nyomban, mert a Marsall (nem gitárerősítő) emlékének kell adózni és hozzon három poharat.
A palackból kiszabadult néhai Elnök szelleme feloldotta a nyelvünket és a beszélgetést az egykori boldog idők felé terelte, amikor még mindenki boldogságban és testvériség-egységben élt. Erre többször is koccintottunk:- A régi jugóban nem voltak egzisztenciális problémák. Aki befejezte az iskolát, munkahely várta, jó fizetés, előrehaladás, ha megnősült lakást kapott, később, ha jöttek a gyerekek, nagyobb lakást…- Bizony, bizony, így volt!(csin-csin)- És mindenki eljutott a tengerre, az utolsó hajléktalan is…- Hajléktalanok nem voltak! Azok a demokráciában jelentek meg!- Az Alkotmány szavatolta, hogy Jugoszlávia minden lakosa két hetet az Adrián tölthet!- Ilyen azért nem volt az Alkotmányban! Talán Tito ígérte…- Ha ő ígérte, az erősebb volt mint az Alkotmány! Mert be is tartotta szavát!- Bizony, bizony!(csin-csin)- Mennyire más volt a közhangulat, az emberek boldogabbak, gondtalanabbak, vidámabbak, jobb kedvűek voltak mint manapság.- Persze, mert jók voltak a fizetések. Senki sem rokkant bele a sok munkába, de mindenki jól keresett.- Így igaz, mert nem lopták szét mint ezek a mai politikus-gazemberek!- Bizony, bizony!(csin-csin)- Kosárlabda, vízilabda, kézilabda világbajnokok voltunk, meg olimpiai bajnokok, meg hányszor megnyertük az Eurovízió fesztivált!- Nem olyan túl sokszor, de néhányszor igen!- Mindenre volt pénz, sportra, kultúrára, filmre, szórakozásra, pihenésre, két évente autót cseréltem. Most meg ezek a gazemberek …- Ezt már mondtuk! Mindegy, nem árt elismételni!(csin-csin)- El kell ismételni, mert nem hisznek nekünk. Azt mondják, hogy üres nosztalgia, mert akkor voltunk fiatalok. De nem csak nosztalgia!- De nem ám! Azt várják, hogy kihaljon a mi korosztályunk, az utolsó mohikánok, akik még emlékeznek egy igazságos társadalomra, egy olyan országra ahol nem volt kizsákmányolás, megalázás!- És akkor le fogják tagadni! Aki nem élt akkor és ott, már most sem hisz nekünk. A szenilis öregek képzelődnek – mondják. Azt fogják állítani, hogy Jugoszlávia nem is létezett! Kitörlik a könyvekből! De az emlékezetünkből nem tudják kitörölni!- De nem ám! Amíg élünk!- No ajde, zsiveli!(csin-csin)
Végül a kecses palackban maradt is meg nem is. Minek után megfogalmazódott a kérdés, hogy most, ilyen állapotban hogy kerülünk haza.Ki visz ki bennünket?
Mivel a kérdés szerb nyelven fogalmazódott meg, a szójáték poénja nem érvényesült.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >