Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Polgárháború
„Történelmünket is ébren kell tartani, ha már a história bennünket, magyarokat álmatlanságra ítélt.” Irodalmi Jelen:
Történelmünket is ébren kell tartani, ha már a történelem bennünket, magyarokat, álmatlanságra ítélt. – Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényéről Böszörményi Zoltán írt.
„Egy író akkor nyert, ha könyve kritikát provokál, de amikor az ember hozzáfog, hogy a kritikát elgondolja, mindig érezze elégtelenségét, és ennél többet: igazságtalanságát” – írja Hamvas Béla Szentkuthy Miklós Prae című regényéről szóló esszéjében. Engem is hasonló gondolatok foglalkoztattak, ezért csak részben vállalkozom Danyi Zoltán idén megjelent kötetének exegézisére.
A vájt fülű olvasó, aki Proust, Virginia Woolf, Thomas Mann szövegvilágán nevelkedett, de Kerouactól, sőt Salingertől sem idegen, rögtön átveszi a történés lüktetését, megpróbál „alkotó” része lenni a cselekménynek. Drukkol az írónak, hogy azt írja, amit olvasni szeretne, durvábban: akarna. Danyi megteremti az ehhez szükséges kezdeti energiát, ügyesen görgeti, oda-vissza, emlékeit. Több sínen, mint egy nagy rendező-pályaudvaron tolatja a vasúti kocsikat, hogy végül összeálljon belőlük a szerelvény, melynek húzóereje a háború.
A délszláv konfliktusról számtalan prózai alkotás, több játék- és dokumentumfilm született az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben. Gondolok itt Miljenko Jergović Ruta Tannenbaum (Kollár Árpád fordítása) és Igor Štiks Illés próféta szekere (Orcsik Roland fordítása) című regényére, vagy Angelina Jolie A vér és méz földje című játékfilmjére. Míg az előbbi két sikerregény a második világháború holokauszt-történéseibe ágyazza a polgárháború atrocitásait, Angelina Jolie alkotása egy boszniai muzulmán nő és egy szerb férfi tragikus szerelméről szól. (Mivel dokumentumfilmeket is említettem, hadd emeljem ki Goran Dević A három katona, Heddy Honigmann Jó férjem, drága fiam és Namik Kabil Kihallgatás című munkáját.)
Ebben a témában Danyi Zoltán jugoszláviai magyarként sem tud kétségbeejtőbbet, megrendítőbbet, drámaibbat mondani, de úgy vélem, nem is állt szándékában.
Regényének főszereplője vajdasági magyar fiatalember, aki egy széthulló, nacionalizmustól feltüzelt és lángba borult ország szülötteként éli meg a délszláv polgárháborút. Bár elszakított szülőföldjéhez kötődik, magyarságidentitása hiteles és tragikus jelképe országa történelmének. Míg az antik görög drámában a hős vagy az ellene forduló bukása, erkölcsi, lelki összeomlása idézi elő a katarzist, addig Danyi esetében a gondolatiság, a repetitív monológ szürke, néhol semmitmondó paradigmái váltanak ki az olvasóban hasonló érzést. Nem a kiélezett háborús élethelyzetek, a vadállati ösztönök emberi megnyilvánulásai teremtik meg a szöveg feszültségét, hanem a belső párbeszédek, az elidegenedés peremére űzött emberi lélek reflexiói, s ezt az író mesterien valósítja meg regényének első három fejezetében.
A folytatás viszont kisiklik a kezéből, elillan, kámforrá válik a kiábrándultság, a talajvesztettség, az útkeresés sikátoraiban. A főhős meddő elmélkedése Budapest forgalmi dugóiban, pótcselekvése a kocsiban (vizet iszik egy műanyag palackból, s ugyanabba vizel), már-már hisztérikussá hiperbolizált füzetvásárlási rögeszméje, a minduntalan visszatérő emlékképek tobzódása – még ha jelképekkel teletűzdelt is – nem segít üzenetének megfogalmazásában, nem fokozza az elidegenedés érzetét. Ellép a drámaiság fókuszából, sejtet, de nem győz meg, nem teremt újabb feszültséget, kihívást.
Pedig lenne még mit mondania, mire visszatérnie, mit elővennie és elevenen felboncolnia, kardélre hánynia. Az Osztrák–Magyar Monarchia, a magyar államiság és nemzet széthullásának drámaisága, tragédiája egyedülálló a modern világtörténelemben. Ez a forrása minden magyar kétségbeesésének és talajvesztésének.
Az elmúlt száz év során romba dőlt, soha vissza nem állítható magyar állami egység fájó hiánya legfőbb oka a nemzet identitás- és kultúravesztésének, elidegenedésének önmagától és az európai kultúrától. Erről a kollektív lelkiállapotról Danyi csak árnyaltan és keveset szól. Igaz, szövegének teste, struktúrája sem mindig alkalmas történelmi reflexióra, de neki, a kisebbségi sors elszenvedőjének meg kellett volna keresnie, jobban mondva teremtenie ezeket a lehetőségeket. Ettől (is) lett volna a regény még jelentősebb, markánsabb, maradandóbb. Történelmünket is ébren kell tartani, ha már a história bennünket, magyarokat álmatlanságra ítélt.
Készakarva nem idéztem a regényből, nem ragadtam ki azokat a mélyen tragikus mozzanatokat, amelyek megdöbbentenek, felemésztik a lelket. Azt szeretném, ha ezeket az olvasók tapasztalnák meg, mert Danyi Zoltán írása jelenkori irodalmunk jelentős teljesítménye.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >