Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Terroristák és rendteremtők
Végel László
Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi Kötben jelent meg):
Az európai polgár csapdája
Tegnap félretettem a munkámat és egész délután a párizsi terrorakcióról szóló híreket figyeltem az interneten. Általános a rémület, eluralkodott a döbbenet. Iszonyatos erővel terjed a félelem, ami lebénítja az embert, viszont ez a terroristák elsődleges célja. Most azok védik az európai kultúrát, akiknek ez a kultúra semmit sem jelent. Most azok esküsznek az európai értékekre, akik ezeket az értékeket nap mint nap rombolták. Európát megtámadták, azonban tudnunk kell, két oldalról támadják. Az egyik oldalról a terroristák, a másik oldalról a „rendteremtők”. A terroristák rendezte vérfürdő szörnyű és aljas tett. A gyalázathoz tartozik, hogy azoknak a kezére játszik, akik a bársonyos terrort szeretnék bevezetni. Egyre gyakrabban hallom a véleményt, miszerint az Iszlám Államot szárazföldi erők bevetésével kell(ene) megsemmisíteni. Ismét a háborúnál kötünk ki, vagy a háborús hangulatkeltésnél. Ez pedig rendet, fegyelmet, hűséget követel. Folyatódnak a bombázások, a franciák az éjszaka heves légitámadást intéztek az Iszlám Állam állásai ellen Szíriában. Fokozott légitámadásokba kezdtek az amerikaiak, meg az oroszok is. Úgy látszik, a terroristák összefogásra kényszerítik a nagyhatalmakat. Vajon képes lesz-e végre összefogni az EU? Megszületik-e az erős EU, vagy pedig a nemzeti elitek visszakövetelik régi jogosítványaikat? Az autoriter rendszereknek az erősen sántikáló Európai Unió nem felel meg. Szándékuk tovább gyengíteni. Az Unióban a jobboldal viszi a prímet, az Európa Parlamentben a jobboldal van többségben, de ahelyett, hogy vállalná a felelősséget, az EU-t nevezi bűnbaknak. Kelet-Közép-Európában épülnek a kerítések, bár mindenki tudja, hogy nem ez a megoldás, mindazonáltal kihúzzák a drótkerítést az országhatárok közötti senki földjén, hogy a helyi hatalom valamelyest megnyugtassa a rettegésben élő választópolgárokat. Az európai polgár csapdába került, indokolt félelmében kénytelen belenyugodni, hogy a biztonságért cserébe csorbuljanak egyéni szabadságjogai.
A túlélés művészete
A budapesti ATV reggeli műsorában (Start Plusz) Rónai Egon műsorvezető jól rátapint frissen megjelent kötetem témájára, miszerint a Balkáni szépség avagy Slemil fattyúja című művem nem csak kisebbségi, hanem közép-kelet európai regény (is). Egy kisebbségi bárhol is éljen Európa eme részében, szükségszerűen elsajátítja a közép-európai látószöget. A kisebbségi hazája tágabb, mint a nemzetállam polgárának hazája. Világa sokkal bonyolultabb és drámaiabb, mint a szabályos nemzetállam gyermekének világa. A túlélés művészete lesz az igazi hősiesség.
Valamit elvesztettünk
Római fürdőn megpillantom az Esterházy kúria oly ismerős kertjét, a kerítést takaró sövényt, a rendezett pázsitot. EP nyit ajtót. Az asztalon, a kanapén, a foteleken, a padlón könyvek, kéziratok. Jó jel, adok hangot elégedettségemnek, látom, dolgozol. Bevezet a másik szobába. Ott még nagyobb a munkalégkört igazoló „rendetlenség”. Ez ugyanakkor azt is jelenti, válaszolja, hogy sok a befejezetlen munka. Az újságok a betegségéről írnak, erről azonban alig váltunk néhány szót, inkább a megírandókról beszélgetünk. Meg-megszakad az irodalmi témák fejtegetése, mert a párizsi terrortámadás ténye egyikünknek sem hagy nyugtot. Rájövök, hogy ő is ugyanazt érzi, mint én. Ami Párizsban történt, az az egész életünk értelmét kérdőjelezi meg. Péter tekintete komor, mondatai fájdalmasak. Valamit elvesztettünk. A terroristák az eszményeinket vették sortűz alá. Aztán a munkáról beszélgetünk ismét, mint akiknek nincs más menedéke, csak az írás. Szücs Miklós akvarelljeiről fejezett be egy írást, meg egy különös írást jelenlegi állapotáról. Felolvas belőle néhány részletet.
Magyaróra
Egy órás beszélgetés a Klubrádióban Károlyi Csabával a Balkáni szépség avagy Slemil fattyújról. Elmondom, hogy a Bűnhődés az európai hontalanokról szól, a Neoplanta, avagy az Ígéret Földje a honkeresőkről, a honfoglalókról, akik úgy indulnak, mintha az ígéret földjére igyekeznének. Voltunk bűnösök és áldozatok. Végül a Balkáni szépség avagy Slemil fattyújában ebből nem marad semmi: a nagyapa még mesélhet az unokának, az unoka már csak egy idegen nőnek, a balkáni szépségnek meséli élete történetét, miután felgyújtotta a családi házat. Mi más maradt hátra, mint a magányos lázadás? Utalás Lenzre. Magyaróra a perem peremén. Szóba kerülnek a naplók. Ducumenta humana. Maradjon valami jel, hogy valaha élt itt egy tarka, soknemzetű közösség, és maradjon némi nyoma annak, hogyan tűnt el. Majdnem észrevétlenül. Nem is akartunk tudomást venni róla.
Patkányok és tyúkólak
Visszatérve Újvidékre ismerőseim a vajdasági magyarok között dúló vitákat mesélik át. Heves szócsata folyik a tyúkólakról, a patkányokról. Képtelen vagyok bekapcsolódni a csevejbe, mivel ebben a sokat szenvedett közösségben borzalmasan hangzanak az ilyesféle diskurzusok. Az egyik barátom hahotázva jegyzi meg, hogy ha jól érti, akkor a VMSZ vezetője a saját koalíciós pártjának néhány tagját nevezi patkánynak. Az a kérdés, hogy kik azok a nem szabadkai születésű idegenek, akik beköltöznek az új szabadkai luxuslakásokba? Vagy azokba nem fog behurcolkodni egyetlenegy haladó vagy szocialista sem? Tudni kell azonban, hogy a koalíciónak és a bársonyszékeknek ára van. Ezt nevezik politikai alkunak. A hahota megnyugtat, igen, erről csak így szabad beszélni, hahotázva. Én azonban már hahotázni sem bírok, arcomra fagy a mosoly. Engem egészen más érdekel. Például, az az egzódusz, amiről számtalanszor beszámoltam; az, hogy egyre ritkábban hallok magyar mondatot e tájon. Az emberek elköltöznek, kivándorolnak, új hazára lelnek, miközben a gazdagok felé gurulnak a „kisebbségmentő” forintok. Gazdátlan, elárvult világ lesz a vajdasági magyarság, miközben folyik a marakodás, immár nem is a kis magyar bársonyszékekért, azok ugyanis már ki vannak osztva, hanem a fapadokért, a hokedlikért, a sámlikért. Dagad a kis magyar kisebbségi oligarchiák erszénye, az értelmiség elnémult, az ifjúság kivándorol. Van-e még értelme írni? Vagy marad a Slemil unoka döntése? Mesélni egy idegen nőnek, vagyis elmondani a nagyvilágnak a velünk történeteket. Nyakig lubickolunk a kollektív felelőtlenségben. Ebben a drámai helyzetben méltatlan dolog a tyúkólakról és a patkányokról cseverészni.
Következő cikk: A „nemzet” diadala
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >