Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Napi ajánló
Megértés
„Az MMA-ügy nagyon gáz. Matyóhímzés vs. idegenszív. Plusz Fekete.” Kukorelly Endre (hvg.hu):
A színpadon Marton Éva áriázik. De mit? És kinek.
Túl azon, hogy miért! Elöl a békétlenek kórusa óg-móg-zsidózik, az őrsereg Gulyás Mártont taszigálja, aki kisvártatva leveti magát a magasból, mint Tosca az Angyalvár tetejéről. 2015 novembere, játék és muzsika tíz percben. Nem opera-kaleidoszkóp: a Magyar Művészeti Akadémia ülése. Gulyás igyekszik kikényszeríteni, hogy Fekete György álljon vele szóba, kényszeredetten figyeled, inkább elfordulnál. Az MMA-ügy nagyon gáz.
Példa.
Ha belemész, közelebb lépsz, veszít példázatosságából: közelről bonyolult és komikus, távolabbról nézve szomorú és egyszerű. Egyszerűen tudomásul van véve a politikai kétosztat. A szereplők, Neves Énekestől Névtelen Kórustagig, korántsem ostobák és/vagy gazfickók, de akiknek semmiféle szerepet nem osztottak, „mi” sem vagyunk derék-igazak, ki-ki nem rossz vagy jó oldalra áll, hanem, primer érdekeit prímán fölismerve, a neki megfelelő helyre. Amit helyénvalónak tart, jónak, míg másokat, az ellenkező oldalt rossznak.
Alulfogalmazva. Magyarul gecinek.
Minimum. Egyesek biztos szellemi fölényük tudatában súlyosan lenéznek-lesajnálnak másokat – jobb esetben, mert inkább tudomást sem vesznek róluk –, azok meg szügyig ressentiment-be süppedve állnak bosszút. Matyóhímzés vs. idegenszív. Plusz Fekete.
Nézed őt, és nem hiszed el. Oké – de nem is érted? Értsd meg! Megértés, írja Babits Berzeviczy Albertnek, a Kisfaludy Társaság, a magyar PEN Club és az MTA elnökének stb. válaszolva A kettészakadt irodalom című vitairatában.
Így: Megértés, nagy M!
Mely a „nagyszerű Eleven Magyar Kultúrát ismét eggyé, az egész nemzet birtokává tenné”. És sorolja Berzeviczy kifogásait a Nyugat/a nyugatosok ellen: szerintük a múlt teher, „a mából, legfölebb a tegnapból” indulnak, a „külföld jelenkori hatása” fontosabb a hazai tradíciónál, és hogy „amit magyar ember produkál, az szükségképp magyar”, bármenyire nincs benne „nemzetlélek”. Mi nem érthető ebben? Fekete, Nagymesterével, a (ki tudja, mire) halálsértett Makoveczcel épp ilyesmi vádak mentén alapított társaságot a Széchenyi Művészeti Akadémia ellen. Aztán elintézte, hogy – sok mindent, nem sorolnám. Be lettek írva az alaptörvénybe, és irgalmatlanul kistafírozták őket. Irgalom nélkül azok rovására, akik ebben a bináris oppozícióban nem vesznek részt, nem köteleződnek el a végrehajtó hatalmat gyakorlók, az erőforrások fölött aktuálisan diszponálók valamelyikéhez. Nincs kedvük hozzá.
Érkezésük, ízlésük, röstellnének párt-kiskátét fölmondani, nem fehéren-Feketén látják a dolgokat, nem illenek sehová. Nem is kellenek sehová.
Nem biztos, hogy igazuk van.
Nem biztos, hogy jól teszik. Ez itt ugyanis ilyen. Végzetesen vagyunk kettéosztva. Zsigerileg működik, nincs feloldás. Nem látom, hogy volna feloldás. „Veszélyes és gyanús, ha a lövészárkok között, a drótakadályok árnyékában két ellenséges katona összeparolázik”, írta egykor Illyés (Van-e jobboldali és baloldali irodalom?), „itt is, ott is fölbomolhat a fegyelem”. Hát itt (és ott) nem bomlik föl. „Még az is kiderülhet, hogy közös ellenségünk van” – nem, nincs közös ellenség. Illyés szerint egykor jobb és bal legalábbis tagadta a megosztottságot, az irodalom „mintha egy különös szekta” volna. Ma nem.
Semmi ilyesmi. Hogy „a »tehetséges« az aranypróba”, és „az így fémjelzett irodalom valóban egy és oszthatatlan”, hogy „a párt, mely ezt akarná kettészakítani (…) szörnyűséget akarna” – ugyan! A lehet más a politika, az utolsó ezer év legszebb, legkorrektebb politikai javaslata itt és most nem kell. Akik képviselték, azoknak sem. Ez mély.
Mély, mély, nagyon. Örvény. Tessék elfogadni. Hagyni, hogy lehúzzon. Ne kapálózz! Nem is kapálóznak. Senki, sehol, soha. Pár (tucat?) aktivista, szemben passzivisták millióival. Az ajánlat mellett, melyet egy politikai párt foglalt a nevébe, azok sem tartottak ki, akik képviselték. Csupa helyes-rendes, jóakaratú, szeretetre méltó, okos és fölkészült, radikálisan antikorrupt fiatal nő és férfi, épp ama törésvonal mentén zúgtak ketté, melynek betapasztására szövetkeztek. Nem bírták ki. Nem bírjuk ki. Kell a rossz.
A rossz másik. A másmilyen. Más hajtapadás. Nem csupán a szegény adófizető nép, de a elit is így van bedrótozva. Te is, aki olvasod. A döntéshozó pedig azonnal leveszi, egy gonddal kevesebb, erőforrások elvonhatók, maradékot a klienseinek löki, a felek egymást eszik majd. Örülnek a maradéknak, habzsolják, ami a nyakuk közé zuhan, ide mindent, oda semmit. Most mi jövünk, mondja egy (magát ügyesen át)rendező figura, és hát persze, hogy nem ők jönnek, nekik se jó, túlnyerték magukat, mint a románok Trianonnal. Paralizált a helyzet. Tapasztaltam, hogy kulturális kérdések tárgyalásánál a képviselők üveges tekintettel hagyták el a parlamenti patkót. Egyfajta „wenn ich Kultur höre, entsichere ich meinen Browning” („ha a kultúráról hallok, kibiztosítom a Browingomat”, Hermann Göringnek tulajdonított mondat Hanns Johst egyik színdarabjából) attitűd, de nem arról van szó, hogy utálnák a kultúrát, mint a kukoricagölödint, hanem csak nem érdekli őket a dolog. A kultúra aktorai (más-más okokból, mint a cigányok vagy a hajléktalanok) nincsenek a horizontjukban – nem lévén szerepük a szavazatmaximálásban.
Schöpflin Aladár Van-e jobboldali és baloldali irodalom című egykori vitacikke szerint csak irodalom van, jobb-, bal- „vagy más jelzős irodalom nincs”. Bár ezt jobboldali fórumokon még nem olvasta, „ami azt a gyanút kelti”, teszi hozzá malíciával, hogy „mégiscsak vannak olyan fórumok, melyek jelzőket tesznek az irodalom elé”. A jobb-bal megkülönböztetés új dolog, így Schöpflin, a 19. század végén „a hivatalos megkülönböztetés nemzeti és nemzetietlen volt”. Jelenti mindez egyrészt a „hatalmi eszközök alkalmazását”, másrészt olyan helyzetet teremt, „amilyen a kisebbségeké a nacionalista államban”, és amíg „hatósági segédlettel, irodalmi értékeket irodalmon kívüli mértékkel mérnek, addig” satöbbi.
Vita 1933-ból.
Hogy ki nyer ma? Senki.
Nincs mozgás. Nem látom, hogy mindennek a mutatis mutandi száz éve ugyanúgy őrlő malomnak a zakatolása bárkit igazán zavarna. Elvagyunk. Némi zavar és zavarosban való halászás, ezek tobzódnak, amazok már megkapták a magukét, a többség lapít, gondolván, hátha fönnakad valami. Így marad.
Most már mindig is. Száz év, ugyan már, rövid az élet! Volna még az, hogy Orbán, ne légy g! Gonosz.
Következő cikk: Szu-24
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >