Ma Zénó, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Miről is van szó — avagy a Törley-ház érmének másik oldala
„Azok az emberek késztetik magyarázkodásra a jelenlegi városvezetőséget, akik annak idején részesei voltak a terv elfogadásának.” Gyurkovics Virág (Hét Nap):
Látszólag azzal kezdődött, hogy a VMSZ szabadkai városi szervezetének elnöke, Bunford Tivadar november 7-én a Szabadka történelmi városmagjában lejátszódó példátlan rombolás okán közleményt adott ki, melyben azt követeli, azonnal állítsák le a bontást. Látszólag, de mint mindennek, ezeknek a történéseknek is vannak előzményeik, és persze ennek az éremnek is két oldala van.
Szabadka épített kulturális örökségének újabb gyöngyszemei kerültek buldózer alá a közelmúltban. A Petőfi Sándor utca 3—5. száma alatt található Törley- és Budai-házakat ítélték lebontásra, állítólag már a kilencvenes években, de a 2006. évi általános városrendezési terv alapján egészen biztosan. Pedig az említett házak olyan ritka stílusépületek, amelyeknek homlokzati díszítéseik átmenetek a klasszicizmus és a romanticizmus között. A 2008-ban kiadott Városépítők című monográfia szerint az épületek azért is fontosak, mert a Szabadkán legkorábban megépült polgári házakról, igazi ritkaságokról van szó, ezért kivételes történelmi, stílusbeli, műépítészeti, szerkezeti és környezeti értékkel bírnak. A szerzők — Gordana Prčić Vujnović, Viktorija Aladžić és Mirko Grlica — már ebben a kötetben megemlítik, hogy a házakat a legújabb rendezési terv szerint bontásra ítélték: „Ha ez megtörténne, a szabadkai építészet két gyöngyszemét veszítenénk el, amelyek nem igazán csillognak a patina és a gondatlanság rájuk rakódott, vastag rétegei miatt.” Mindennek ellenére a két épületet a közelmúltban ledózerolták.
A városi levéltárban található kordokumentumok szerint a Petőfi Sándor utcai házról 1838-ban tesznek először említést, Stipan Vojnić tulajdonos által. Törley Bálint, Törley József ismert pezsgőgyáros édesapja 1871-től birtokolta a házat, mely azután az 1880-as évek elején cserélhetett gazdát, hiszen az épületet 1884-től már Budai József és Balogh Rozália neve alatt jegyezték.
Bunford azt állítja, a híradásokból értesült a bontásról, holott 2006-ban, amikor — egyébként a város VMSZ-es vezetése (Kucsera Géza polgármestersége, illetve Lovas Ildikó művelődési tanácsnoksága) alatt — elfogadták ezt a városrendezési tervet, amely ezeket az épületeket a műemléki érték alól feloldva bontásra ítélte, ő maga is tagja volt a szabadkai városi képviselő-testületnek. Tehát csak idő kérdése volt, mikor kerül sor a tényleges bontásra.
Az ominózus városi képviselő-testületi ülést, melyen Szabadka—Palics 2020-ig terjedő általános rendezési tervéről hoztak határozatot, 2006. július 14-én tartották meg. De hogy azokban az években mennyire felelőtlenül is viszonyult a közvélemény a műemlékvédelem kérdéséhez – minden jelentősebb, nagy vihart kavaró épületbontás csak ezután következett (Népszínház — 2007, Heisler-fürdő — 2008, a Pap Pál utcai épület — 2008, Raichle J. Ferenc bérházai — 2010) —, az abból is látszik, hogy a korabeli tudósítások szinte egy mondatot sem emelnek ki ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban. Töredelmesen be kell vallanunk, mind a Hét Nap, mind a Magyar Szó híradásai egészen más, műemlékvédelmi szempontból jelentéktelen aspektusból közelítették meg a városrendezési terv kérdését. Előbbi a városi közlekedés szempontjából, de utóbbi is csupán a dokumentum hatéves késését emeli ki, illetve hogy az ellenzék számtalan kivetnivalót talált (nem hangsúlyozva eme kivetnivalók jellegét), ezért a döntés elnapolását javasolták, a főtervet azonban végül 39 szavazattal elfogadták.
A VMSZ honlapján található szakmai életrajza szerint Bunford, aki ráadásul építőmérnöki (és közgazdász) végzettséggel szerepel a párt weboldalán, 2004 és 2012 között volt vkt-képviselő, tehát 2006-ban is, amikor az általános városrendezési tervet megszavazták. Az már csak hab a tortán, hogy Bunford és Maglai Jenő (jelenlegi polgármester) közös félévértékelő sajtótájékoztatót tartott a vkt-ülést megelőző napon, és Maglai kiemelte, milyen jelentőséggel bír ez a városrendezési terv Szabadka szempontjából. Bunford tehát igazán nem mondhatja, hogy nem tudott a dokumentumról. Hogy vkt-képviselőként, illetve úgy egyáltalán, építőmérnökként szakmailag miért nem foglalkozott elmélyültebben a téma megismerésével, azt nem szeretném kommentálni, de ezeknek az információknak az ismeretében azért mégiscsak másképp hangzik Bunford közleményének folytatása, melyben követeli annak a személynek a megnevezését, aki jóváhagyta a városmag tönkretételét. Gondolom, nem kell hangsúlyoznom ennek a felszólításnak a paradox voltát.
A VMSZ szabadkai városi szervezetének elnöke ugyancsak nehezményezi, hogy a két házat szinte titokban bontották le. Végül is ez helytálló. Maga a bontás valóban „titokban” kezdődött meg. De nem kell ezen csodálkozni, a Népszínház épületének bontását sem a döntéshozók (VMSZ) jelentették be 2007-ben, amikor szintén az említett Kucsera—Lovas-éra alatt fogadták el a bontásról szóló ítéletet, Bunford pedig ugyancsak ott ült a városi képviselő-testületben. A Népszínház esete persze súlyosabb is volt abban a tekintetben, hogy az a Községközi Műemlékvédelmi Intézet által más besorolás alá tartozik. Míg a Népszínház kulturális örökségi, azon belül is nagy jelentőségű ingatlannak számít, addig a Petőfi Sándor utcai házak nem kaptak semmilyen kivételes minősítést.
Azt is álszentség volna azonban állítani, hogy a híradások korábban nem számoltak be az épületek veszélyeztetettségéről. 2014 szeptemberében az Európai Kulturális Örökség Napok alkalmából a Mosolyogj Szabadkára civil szervezet egy klasszicista séta keretében hívta fel a figyelmet erre a két történelmi épületre, melyek közül a Törley-házra egy emléktáblát is elhelyeztek, hogy jelezzék, az épület veszélyben van.
Szabadka és Palics 2020-ig terjedő általános terve egyébként a Városrendezési Intézet honlapján is elérhető. A dokumentumok, melyek a Szabadka Község Hivatalos Lapjában is megjelentek (a 2006/16, 17 és 28-as számban), 2006. december 1-jén kerültek fel az Urbansu.rs weboldalra. Ebben a tervben a laikusok számára is teljesen világos, hogy az általános rendezési terv szerint meddig húzódik Szabadka történelmi városmagja, illetve hogy az új elképzelés szerint meddig terjedne a védett övezet, és egyértelmű színmegjelölést használtak az épületek műemléki kategorizálására is.
A Pannon Televízió Közügyek című műsorában Bunford azt mondta, sajnálattal vette tudomásul, hogy a VMSZ által delegált polgármester nem értesítette őt a bontásról.
Mi is sajnálattal vesszük tudomásul, hogy egy (a többi közt) építész végzettségű városi képviselő 2015-ben értesül a 2006-ban elfogadott városrendezési tervről, melynek elfogadásakor ő maga is jelen volt. Ezek után ne is gondoljunk bele, hány olyan döntést szavaznak meg a különféle testületekben, amelyről maguk a képviselők sem tudják, miről szól...
Persze — ahogyan az a Magyar Nemzeti Tanács november 12-ei ülésén is elhangzott — nyilvánvaló, hogy a VMSZ szabadkai városi szervezete heves kiállása hátterében a Vajdasági Magyar Szövetség és a — jórészt a párton belül eltérő módon gondolkodó politikusokból alakult — Magyar Mozgalom közötti feszültség áll. Ahhoz sem fér kétség, hogy a 2006. évi általános városrendezési tervben még nem vették komolyan a műemlékvédelemre vonatkozó kitételeket, ezért vannak benne olyan határozatok, amelyeket máris megbántak a tisztelt képviselők, hát még mi, polgárok.
De azért enyhén szólva is nevetséges, hogy azok az emberek késztetik magyarázkodásra a jelenlegi városvezetőséget, akik annak idején részesei voltak a terv elfogadásának.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >