Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Meneküléskor
„Azt kaptam tőlük örökül, hogy az otthon, a béke illúzió, és semmi sem állandó, csak a honvágy.” Parászka Boróka (Facebook):
"Meneküléskor" - kezdte mindig a Nagymamám, ha megneszelte, hogy panaszkodni készülök a Ceausescu rendszer állapotai miatt, az örökös margarinos kenyérre, a végeláthatatlan sorokra, a hidegre vagy a sötétre. Meneküléskor... minden sokkal rosszabb volt, mint a nyolcvanas évek Romániájában - ezekkel a történetekkel neveltek fel. A Menekülés Erdélyből Magyarországra, ami születésem előtt harmincegykét évvel történt (köpetnyi idő), volt a leggyakrabban emlegetett családi élmény. Megelőzte az összes házasság, válás, gyerekszületés vagy temetés történetét. Meneküléskor tanult meg a családunk túlélni. Például tökből húslevest főzni, vagy azt, hogy fagyás ellen nem ronggyal, hanem papírral kell betekerni a lábat, mert az sokkal jobban melegít. A Meneküléskor jöttek rá arra, hogy mi a fontos. Nem fontos például annyira a zongora, ami polgári létünk alfája és omegája volt sok generáción át. A zongorát nyugodtan ott lehet hagyni a tűzifa kupac mellett, évek múlva is meglesz, igaz, hogy ellopják a szomszédok, eltüzelik a lábát, szarrá ázik, de meg lesz. És Menekülés alatt jöttek rá arra is, hogy mi az, amihez nem lehet ragaszkodni, amit így is, úgy is elveszít az ember. Üknagyanyám hiába tervezte fiatal a asszony kora óta a saját temetését, komolyan véve az "itt élned, halnod kell" parancsát, hiába gyűjtötte össze a lányhaját, hogy abból varrjanak párnát a koporsójába. A lányhajat, a saját kézzel varrott szemfedőt, és az egész "itt élned, halnod kellt" ki kellett dobni a francba, ott kellett hagyni a vonat mellett. Végül Üknagymamát is ott kellett hagyni valahol, Nyugat-Magyarországon, ma már senki sem emlékszik rá, hova is temették kutyafuttában. Csak azt, hogy hol volt az egész életén át dédelgetett sírhelye Karcfalván. Meneküléskor esett szét a Szép vagy gyönyörű vagy Magyarország álom, amikor az orosz front elől heteken át vonatozó (zongorát, ezüst étkészletet, szemfedőt maga mögött hagyó) családnak megmagyarázták nagyon kedves Pécs környéki befogadóik, hogy nem is menekültek, hanem gazdasági bevándorlók, és ennek megfelelően húzzák meg magukat. Meneküléskor nézték végig családtagjaim, a kukoricásba félrevontatott vagonokból, Szatmárnémeti bombázását. Ugyanolyan diófás házak pusztulását, mint amilyent Gyegyószentmiklóson az én családom maga mögött hagyott. És Meneküléskor tanulták meg, hogy azért vagyunk a világon, hogy úton legyünk benne. Ez az élmény töltötte meg tartalommal a minden vasárnap unalomig hallott tanítást, hogy az élet az út, és az út az igazság. Ez a helyes sorrend. Születésem előtt harminc valahány évvel kezdett menekülni a családom, azóta is, helyben állva is, menekülünk. Azt kaptam tőlük örökül, hogy az otthon, a béke illúzió, és semmi sem állandó, csak a honvágy.
Következő cikk: Szír vendéglő
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >