Ma Áron, Ferenc névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Gábriel és Gavrilo
Bódis Gábor
A több ezer bosnyák áldozat pedig foroghat a sírjában, ha egyáltalán van neki.
A Szabad Európa Rádió délszláv osztályának szerkesztőnője kérdezte meg tőlem a szerb-magyar miniszterelnöki tárgyalások napján: elképzelhető-e, hogy Szerbia is követi a magyar példát. Azaz: elindul-e az „orbánosodás” útján. Természetesen, azt kellett válaszolnom, hogy más választása nincs is. Minden feltétel adott. Van egy erős vezető (Aleksandar Vučić), mögötte van egy töretlenül népszerű párt (Szerb Haladó Párt), a keleti nyitás Szerbiában több évszázados valóság (valójában az a hamis képzet, hogy Oroszország, a szerbek mindenkori önzetlen oltalmazója), a gazdaság romokban hever és a reformokat a kormány populista látszatcselekvéssel odázza el. Hab a tortán, hogy a legfelsőbb vezető naponta „siránkozik” a közvélemény előtt: életére törnek, a hazai és külföldi ellenség mindenáron meg akarja akadályozni, hogy Szerbiát egy gyümölcsöző országgá varázsolja. Tegyük hozzá: a szerbek nagy része vevő erre a varázslatra.
Az Orbán-Vučić találkozó nem volt eseménytelen: aláírtak néhány megállapodást, a magyar miniszterelnök elcsodálkozott, hogy a vonatút Budapest és Belgrád között 7-8 órás, amit felére kell csökkenteni. A szerb miniszterelnök elismerte, hogy kikérte Orbán véleményét bel- és külpolitikai kérdésekről. És az sem titok, hogy sok szerbiai véleményformálónak tetszik a magyar miniszterelnök kekeckedése a Nyugattal. Nem kell elfelejteni, hogy a NATO alig másfél évtizede hetekig bombázta a szerbiai célpontokat. Másrészt, nemrégen még a balközép Demokrata Párt gazdasági agytrösztje is látott rációt az orbáni gazdaságpolitikában.
Még csak ábránd a teljes média kontroll
Ahol még van mit tanulnia Vučićnak, az a média. Szerbiában ugyanis sokkal képlékenyebb a helyzet, mint Magyarországon, ahol azért egy kézen meg lehet számolni a kormánybefolyástól mentes médiumokat. A közmédiában, a Milošević idején történt tömeges tisztogatások után, már több mint két évtizede kisebb nagyobb garnitúracserékkel megúszták a köztévék és közrádiók (Belgrád, Újvidék) a politikai változásokat. Igaz, a mindenkori hatalomhoz való simulékonyság a szerb közmédiumok bevált túlélési modus vivendije. Viszont, a magyarországi viszonyokhoz képest az ellenzéki és főleg az „áruló” újságírókra sokkal nagyobb veszélyek leselkednek. A legkirívóbb eset, Slavko Čuruvija, laptulajdonos, szerkesztő meggyilkolása a saját lakása előtt, valamikor még a bombázások előestéjén. A mostani szerb miniszterelnök már többször is hangzatos ígéretet tett, hogy a tettesek rács mögé kerülnek. Ez nemrég meg is történt. Kiderült, ami világos volt a kezdet kezdetén, hogy a szerb titkosszolgálat végzett a szerkesztővel, aki egykor baráti viszonyban volt Milošević, ortodox kommunista nézeteiről ismert feleségével (Mirjana Marković, jelenleg emigráns Oroszországban), de később rendszerkritikussá vált. Ami végzetes hibának bizonyult. Viszont továbbra sem tudni, hogy ki volt a megbízó. Mint ahogy a meggyilkolt kormányfő, Zoran Đinđić esetében is valószínűleg örök titok marad, hogy ki rendelte meg likvidálását. A végrehajtók között egyébként itt is a titkosszolgálat emberei szerepeltek.
A laptulajdonos gyilkosságának felderítését viszont az az Aleksandar Vučić sürgette, aki a bűntett idején tájékoztatási miniszter volt és aki az akkori Európa talán legdrasztikusabb médiatörvényét jegyezte és fogadtatta el. Ennek alapján pedig üldözte az újságírókat. Csakhogy most éppen Európába (is) tart, ahol szívesen várja Orbán Viktor és addig támogatja ebbéli a törekvését Szerbiának, amíg ezt a szerb nép is így akarja (így tudósított az eseményről a vajdasági magyar sajtó).
Az unióban viszont eléggé rendszeridegen az újságírók gyilkolászása, ezért más módszerekhez kell nyúlni. A szerb válasz az idegesítő médiumokra, nem a reklámadó (habár a módszer tetszhet Vučićéknak), hanem az ellehetetlenítés egy másik módja. A Peščanik (Homokóra) nevű igencsak rendszerkritikus véleményportál, amelyet a szerb közmédiából két évtizeddel ezelőtt eltávolított két szerkesztőnő működtet, nemrég Angliában élő szerb tudósok elemzését közölte, amelyben tételesen bebizonyítják, hogy Vučić jobb kezének, Nebojša Stefanović belügyminiszternek a doktorija – közönséges plágium. „Ismeretlen” hackerek azonnal lebénították a Peščanik oldalát. Majd heteken keresztül, amíg az erre vonatkozó és a plágium tényét megerősítő cikkek jelentek meg az oldalon. Maga a miniszterelnök is nyilatkozott az ügyben és arra hivatkozva, hogy jeles tanulóként diplomázott jogból, azt mondta, hogy szerinte szó sem lehet plágiumról. Időközben kiderült, hogy ezen a gyorstalpaló magánegyetemen (Megatrend) nemcsak a belügyminiszter volt jeles nebuló, hanem a kormányzó haladók több másik vezetője is. De az ellenzék is kitett magáért. A legrosszabbul a Megatrend rektora járt, akivel elvitették a balhét. Kiderült, hogy az ő állítólag Londonban szerzett doktorija sem kóser, az általa megnevezett angol mentora nem is nagyon hallott róla. Nem csoda hát, hogy azóta is ettől hangos a szerb online média: „Szenzációs hétvégi akció a belgrádi Megatrend magánegyetemen: diploma mindössze 299 999 dinárért, doktori cím mindössze 499 999 dinárért! Csak a készlet erejéig!”.
A történelemhamisítás viszont simán halad
A jelenlegi jobboldali, egykor radikálisan nacionalista kurzus Szerbiában elsősorban azt szeretné, természetesen visszamenőleges hatállyal bebizonyítani, hogy a szerb nép a történelem során mindig is áldozat volt. Gábriel arkangyal szerb hangja Gavrilo Princip, aki egyértelműen hős volt és nem terrorista, mint ahogy azt, főleg Nyugaton, félremagyarázzák. Az első Jugoszláviában Principnek még nem volt nagy ázsiója, mert anarchista és baloldali volt, ezért a diktatórikus monarchia nem nagyon tudott mit kezdeni vele. Titoék viszont pont a baloldalisága miatt szerették és azért is, mert szerintük, szerb volt ugyan, de nem a Nagy Szerbia képe lebegett a szeme előtt, amikor Szarajevóban Ferdinándra és nejére lőtt, hanem a délszláv népek új közös otthona. A mostani szerbiai hangadók viszont évtizedekig a csetnik ideológia élharcosai és hirdetői voltak (cserben hagyott ősvezérüket, Šešeljt épp most akarja Szerbiának átpasszolni a Hágai Törvényszék), tehát a titoizmus és a kommunizmus esküdt ellenségei. Ezért kellett Principnek holtában ismét köpönyeget forgatnia: most már nincs semmilyen jugoszláv, baloldali, anarchista jellemvonása, hanem színtiszta szerb hazafi, akinek nemzete boldogulása lebegett a szeme előtt a már megjelölt időpontban. Ennek a történelmi tündérmesének rendezője nem más mint a pravoszlávvá avanzsált egykori szarajevói filmdirektor, Emir/Nemanja Kusturica.
Nos, a szerb néphőssé magasztosult Principet mentek ünnepelni a szerb állam vezetői, nem Szarajevóba, ahol a lövések 100 évvel ezelőtt eldördültek és ahol a többi érintett gyülekezett, hanem Visegrádba. Erről a városról annyit kell tudni, hogy Bosznia szerbek által ellenőrzött entitásában (Republika srpska) van és itt áll az UNESCO védelem alatt levő drinai híd. Erről szóló regényéért (Híd a Drinán) Ivo Andrić Nobel-díjat kapott. A bosnyák többségű városban a délszláv háború idején a boszniai szerb erők, az akkori Jugoszláv Néphadsereg hathatós támogatásával etnikai tisztogatást (magyarul: tömeggyilkosságot) hajtottak végre. Valószínűleg az ilyen történelmi előzmények vezérelték az (idegen) nemzet oltárán megtért Kusturicát, hogy itt építse fel az Andrić várost, amelynek egyik utcája a Princip nevet kapta. És figyeljünk csak oda: itt alakult meg az Andrić intézet, amelynek egyik célja a szerb nép történelmének tanulmányozása. Talán hozzá sem kell fűzni: a mindenkori áldozat szemszögéből.
És már bele is vágtak: történészek gyűltek össze a történelmi Visegrádban a Nagy Háború századik évfordulóján. Az Andrić intézet honlapján olvasom, hogy az orosz Jelena Guszkova kifejtette: „akik a történelem revízióját akarják és újabb „bizonyítékokat” hoznak fel az első világháború kiváltó okairól, a szerb népet akarják megvádolni, hogy bebizonyíthassák a szerbek a vétkesek mindig, így a kilencvenes évek történéseiért is.” A több ezer bosnyák áldozat pedig foroghat a sírjában, ha egyáltalán van neki.
Csak a valóság makacs
A valóság pedig az, hogy történelemszépítéssel, a rakoncátlan média megzabolázásával nem lehet új munkahelyeket teremteni. Az más lapra tartozik, hogy szavazatokat igen. A Vučić kormánynak olyan lépéseket kellene megtennie, amelyektől még ilyen nagy támogatottság mellett is irtózik. Csökkenteni kellene mintegy 800 ezer közszolga fizetését, a több mint 1,7 millió nyugdíjas járulékát és likvidálni (ezúttal nem újságírót) 161 állami tulajdonú vállalatot (ez mínusz 100 ezer munkahely). Összesen több mint 2,5 millió ember megélhetéséről, patetikusan a betevőjéről van szó. Mindezek helyett a kormány leváltott néhány rendőrkapitányt és a drogbárókat kikiáltotta közellenségeknek. Az ellenőrzése alatt álló bulvársajtó pedig ezzel szórakoztatja a nemzetet.
Vučić meg továbbra is azzal fenyeget, hogy most azonnal megváltoztatja Szerbiát. Az egyik neves gazdasági újságíró egy magasugróhoz hasonlította az első számú szerb vezetőt:
állandóan bemelegít, buzdításra szólítja fel a közönségét, a markába köp, igazgatja a felszerelését, el-elindul a léc felé, de ugrani sehogyan sem akarózik neki.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Pásztor Bálint valljon színt!
A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >
Viszlát Ottó! Találkozunk!
1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >
Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája
Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni. Erre felálltam és >
Nyilas Mihály bálozik
Szégyenletes, hogy most, amikor az ország „csaknem négyszáz bírója és ügyésze” tiltakozik a szakmát sújtó hatalmi >
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >