Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kakófóniában
Végel László
Végel László Közéleti naplója (a nyomtatott változat a Családi körben jelent meg):
Parafrázisok
Végre szikrázik a kora reggeli napsugár a több házak betonlapjain. Ritka lelki optimizmus vesz erőt rajtam. Dolgozni fogok, amíg az erőmből kitelik. A postás hozza a debreceni Forrás júliusi-augusztusi számában megjelenő Parafrázisok (Naplójegyzetek Márairól) lenyomatát. Kis, karcsú könyvnyi anyag. Fűzi László nyugtázó levele után végleg megerősödött bennem a felismerés, hogy a Parafrázisok könyv formában is megjelenésre érdemes. Aztán a vajdasági magyar irodalom kiváló ismerője, a szegedi Virág Zoltán biztatására a Via Kelebia sorozat írásai között válogatok. Tárcák – nagyon szigorú válogatásban. A kötet vezérmotívuma peremvidék groteszk helyzetei. A peremvidéki élet ellenpontja. A Peremvidéki életben megfogalmazott újvidéki mementó ez esetben groteszk történetekké lényegül át. Néha felbukkannak a peremvidéki Svejkek. Úgy érzem, körbefognak.
Play Márai
Be kell fejeznem a Schlemihl fattyúját. Aztán legyen, ami lesz. Ha még marad némi erőm és időm, akkor befejezem a Play Márait. A maradás tragikomédiáját. Ennek érdekében naponta csak tíz-tizenöt cigarettát szívok el. Sajnos, társaságban többet. Szerencsére, egyre kevesebbet vagyok társaságban.
Zűrzavar
Rémülten pillantok az újságok címoldalára. Dühöng a plágium-ügy. Ez minisztert azzal vádoltak meg, hogy doktorátusi dolgozatában plagizált. A megvádolt minisztert szívósan védi a kormány. Egyesek szerint akadémiai kérdésről van szó, mások szerint kormányellenes puccsról. Szörnyülködve olvasom az újságok öles címeit. A nagyhatalmak nagykövetei ármánykodnak a kormány ellen. Egyrészt azt olvasom, hogy az EU ultimátumot nyújt be a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Szocialista Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség koalíciós kormányának, azt követelik, hogy Szerbia ítélje el Oroszországot, de Szerbia és kormánya nem fog térdre esni, másrészt pedig azt, hogy Vučić kormányfő Angela Merkel német kancellárasszonyt dicséri. Tomislav Nikolić államelnök hosszasan ecseteli a francia államelnök François Hollande jóindulatát. Teljes a zűrzavar!
Megváltoztak az idők
Évadzáró ünnepség az Újvidéki Színházban. Tudtommal az évadzáró rendezvény az évadról szól, ami ez esetben azt jelentette, hogy egymás után szónokoltak a politikusok, nem is egy, hanem fél tucat, aztán az igazgatók, nem egy, hanem újra legalább fél tucat, akiknek köszönő oklevelet adott át a színház. A politikai szónoklatok közben - mintegy kikapcsolódásként – az újvidéki Színművészeti Akadémia musicaleket adnak elő. Közben felcsendülnek a Hair dallamai is. Miről is szól az a musical? Úgy látszik elfelejtettük. Át kéne írni. Így: Valahol a távolból hallatszik az ismert melódia, de előtérben nyakkendős urak hazafias dalokat énekelnek. Közben politikai szónoklatok és hűségnyilatkozatok hangzanak el. Bizony, megváltoztak az idők. Hol vannak a hatvannyolcas lázadók? Utána fogadás, amelyen nem veszek részt, mert sietek haza, készülök az Ünnepi Könyvhét megnyitására. A nyáresti forróságban feléledt a szél, és elképzeltem, amint a színésznövedékek a politikusok előtt színe előtt éneklik a Hair egyik dacos dalát és közben Újvidék ege alatt köszönő okleveleket lebegtet a szél. Valahol a Búza tér közelébe észbe kapok, nem a képzelet szüleményéről van szó, ez valóban megtörtént, csak akkor a szél még nem ébredt fel.
A közvetlen demokráciáról
Ahogy látom, az Újvidéki Színházban történtek után most a szabadkai Népszínházban lángoltak fel az ellentétek. A társulat nem támogatja az új igazgató kinevezését. Meggyőződésem szerint a legjobb, ha az illetékesek kikérik és meghallgatják a társulat véleményét, mert vallom, hogy a közvetlen demokrácia hasznos és jó útbaigazító. Főleg egy olyan kis közösségben, mint a miénk, hiszen immár alig vagyunk 250 ezren. De bevallom, az utóbbi időben elbizonytalanodtam. Miért? Látom, hogy a szellemi életünk törzsét képviselő fiatal értelmiségiek, írók és művészek, kritikusok elégedettek a jelenlegi állapotokkal. Ha nem lennének azok, akkor felemelnék a szavukat. Nem becsülném le őket, azzal a magyarázattal, hogy félnek. Ha szó nélkül elfogadják a történteket, akkor inkább nem szólok bele ebbe a dologba. Végül is, a saját jövőjükről döntsenek a fiatal nemzedék! Mi jogon avatkozzak én ebbe? Olyan jövőjük lesz, amilyet megérdemelnek. Elmondtam a magamét, s magamra maradtam. Hiába volt minden! Nagy fáradtság vett erőt rajtam.
Éjfél körül
Ne háríts mindent Isten akaratára. Cselekedj úgy, mintha nem létezne, akkor legalább egy másodpercnyi figyelemre méltat. Többet nem is követelhetsz.
Mi történik valójában?
Délutáni hírek. Se híre, sem hamva az ultimátumnak. Angla Merkel és Aleksandar Vučić találkozása. Az első jelentések szerint barátságos légkörben zajlottak le. Szó sincs semmiféle ultimátumról. Semmiféle kormányellenes nagyköveti puccsról. Németország megbízható partnerei leszünk, ígéri Vučić. Akkor honnan ez a vaklárma? Akkor miért állította az egyik miniszter, hogy az európai nagyhatalmaknak nincs ínyűkre az, hogy Szerbiának az ország nagy többségének bizalmát élvező kormányfője van? Miért beszéltek a kormánykörök másképpen, mint a kormányfő?
Egy apa dilemmái
Az utcán találkozom egy VMSz-taggal. Szelíd és toleráns embernek tartom, azok közé sorolom, akik csendben teszik a dolgukat. Kiváló mesterember, aki időnként Újvidéken vállal munkát. Ritkán találkoztunk, évente egyszer, vagy kétszer, de soha sem beszéltünk a politikáról. Most azonban kifakadt. Elmondta, hogy a napokban a fia hazajött Németországból, ahová kilencvenes évek elején menekült. Sokáig nem mert hazajönni, mert katonaszökevényként tartották számon. Újabban évente egyszer-kétszer hazalátogat. Most éppen itthon van, s a családi ebéden kitálalt. VMSz Szabadkán egy olyan igazgatót támogat, mondta, aki Milošević idején Arkan hűséges embere volt. Ő értette a célzást. Az anya, hogy elterelje a beszélgetést a kényes témáról, minden átmenet nélkül a rokonokról kezdett beszélni. A fiú azonban továbbra is mereven az apja szeme közé nézve várta a választ. Ő pedig nyelt egyet és megjegyezte, hogy ő csupán a magyarság ügyét védi. A becsületedet védd meg és a fiadat, válaszolta a fiuk. Azóta nem mer a fia szemébe nézni. Nem kommentáltam az apa szavait. Arra gondoltam, hogy milyen nehéz apának lenni.
Hírek
Terjedelmes interjút közöl velem a belgrádi NIN. Annak örülök legjobban, hogy nem a politika került előtérbe, hanem az élet, a kultúra és a művek. Ha a politikáról kell szólnom, akkor azt érzem, hogy végtelen homoksivatagban gyalogolok. Ennek soha sem lesz vége. Érkezik a postás, átveszem a leveleket. A berlini kiadóm értesít a digitális könyveim eladásáról. Két digitális német nyelvű könyvem vásárolható meg az Amazonon, s az elszámolásból látom, hogy ezeknek a kiadványoknak is van esélyük. Nem vagyok pesszimista az irodalom jövőjét illetően. A kiadó levélben jelzi, hogy a nyár végén vagy a kora ősszel megbeszéljük a további együttműködést. Profi hozzáállás! Egy írónak ennyi is elég.
Szegeden
Szegeden megnyitom az 59. országos könyvhetet. Szóvá teszem az irodalom szubverzív jellegét. Elsiettem? Túl korán figyelmeztettem? Lehetséges. Abban viszont biztos vagyok, hogy korunk embere baljós jelenségekkel szembesül, s ilyenkor az irodalom mindig újjászületik. Kibírhatatlan hőségben mondom el a beszédemet a Dugonics téren. A megnyitó színhelyén megjelenik Ilia Mihály – szalmakalappal. Végre vele is váltok néhány szót. Szememben ő az igazi nemzetegyesítő. Füzi László is feltűnik, arra biztat, hogy adjam ki könyv formájában is a Márairól szóló naplómat. Este Orcsik Roland moderálja az irodalmi estemet. Orcsik azok közé tartozik, akik szívügyüknek tartják a vajdasági irodalmat, ezért nem ellenszenvvel, hanem szeretettel gondol szülőföldjére. A vajdasági fiatal értelmiségiek között is kevesen ismerik olyan jól a délszláv irodalmat, mint ő. Az ő tudásával is gazdagodik a magyar kultúra.
Barátok és könyvek
Tegnap este rövid séta Anikóval Budapesten. A város tele van külföldi fiatallal, s észreveszem, hogy rengetek új kávézó nyílt. Nem, mégsem lehet visszafordítani a történelem kerekét, merem remélni, hogy Budapest mégis megőrzi európai arculatát. Sokszor elkeserítenek a magyarországi hírek, a szörnyű politikai megosztottság, de szeretnék optimista lenni. Elsősorban a kultúrában bízom, talán az észre téríti a politikát. Talán. Dedikáltam a Bűnhődést és a Neoplanta avagy az Ígéret Földjét a Vörösmarty téren. Végre találkoztam régi ismerőseimmel, íróbarátaimmal. A hetvenes években kezdtem rendszeresen utazni Budapestre, akkor is a barátok és a könyvkereskedések voltak számomra a legfontosabbak. Most is ez vonz legjobban a fővároshoz. A barátok és a könyvek. A kiadómat érdekli a Márairól szóló napló. Sokan faggatnak az Urbán András rendezte Neoplantáról. Mikor vendégszerepel Budapesten? Erre nem tudok válaszolni, még azt sem tudom, hogy sor kerül-e rá.
Álljuk a sarat
Az Újvidéki Színház előadása, az Opera Ultima nyerte el a pécsi nemzeti fesztiválon, a POSZT-on, a legjobb előadásnak járó díjat. Külön öröm, hogy Elor Emina érdemelte ki a legjobb női főszereplőnek járó elismerést. Balázs Áront viszont a színész zsűri jutalmazta első díjjal. A Sterija Játékokon aratott siker után még egy nagy siker. Mindez, persze, több éves munka eredménye. Állok a Vörösmarty téren, hallom a tapsot és tapsolni szeretnék. Mindehhez hozzá kell tennem, hogy a vajdasági magyar irodalom is állja a sarat. Dedikálásom közben feltűnik Sinkovits Péter, hozza az új regényét. Sok sikert kívánok neki és a többi földimnek is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >