2026. május 1. péntek
Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Márai Sándor a „jobboldaliságról”

„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Magyar-roma nyelvi rokonság

Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

A Radetzky-induló hiteles története

Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >

Tovább

Napi ajánló

„Örülök, hogy végre kiborult a bili”

„Ha így haladunk, látok rá némi esélyt, hogy kialakuljon az a fajta humán értelmiség, amely képes a kulturált párbeszédre.”  Irodalmi Jelen:

Berényi Emőke szabadkai magyartanár, kritikus, újságíró, kultúrcsempész amazon, az Olvass be! rendezvénysorozat szervezője és a Híd Kör tagja. Az újvidéki Magyar Tanszék belharcairól, a vajdasági magyartanításról, kritikaírásról és kultúraszervezésről beszélgettünk vele.

Kosztolányi városa az otthonod. Mit jelent ez a tény számodra?

Ezt fokozhatjuk is: Kosztolányi szülővárosában élek, abba a gimnáziumba jártam, ahová ő is, most pedig egy róla elnevezett iskolában tanítok. És néha ugyanazt érzem, amikor végigsétálok a korzón, mint Vajkayék a sárszegi vasútállomás felé menet. Néha meg legszívesebben felpofoznám az úrifiú Desirét, amiért ilyen reménytelenül porosnak, borosnak, búsnak és lomhának festette le Bácskát. A Kosztolányihoz fűződő viszonyom tehát majdnem olyan ambivalens, mint a Szabadkához fűződő. Éltem Újvidéken és Szegeden is, de mindig ide jöttem haza. Ehhez biztosan hozzátesz az is, hogy a varázsló kertje, a majdnem-Horthy-emlékmű, a kettéhasadt oromzatú székesegyház és a város első mozija által határolt Bermuda-négyszögben lakom. Úgy látszik, innen nincs menekvés.

Hogyan határozható meg a vajdasági magyar irodalom a te olvasatodban, kizárólagosságot vagy egyetemességet jelent inkább?

Az én Vajdaság-képem erőteljesen romanticizált, még ha nem is emlékeztet a politikai szólamokban felbukkanó multikulti-fellegvárra. Ez a posztjugoszláv térségben lévő – Thomka Beáta szavaival élve – imaginárius societas számomra egy heterogén kultúrájú közösséget jelent, specifikus, balkanizálódott közép-európai mentalitással. Nem vagyunk kíváncsiak a szomszédjainkra, képtelenek vagyunk a kritikai önreflexióra – vagyis önmagunkról tipikusan magyar klisékben gondolkodunk. Akkor most ez egyetemességnek számít?!

Mi a véleményed az újvidéki Magyar Tanszéken zajló botrányról?

Örülök, hogy végre kiborult a bili, és ha csak a Facebookon is, de nyíltan beszélhetünk arról, melyik oktatónk tanított a Wikipediáról, és kik lehetetlenítették el tehetséges emberek diplomahonosítását. A mostani eset ugyanis csak a jéghegy csúcsa, egy régóta húzódó viszálykodás betetőzése, Anikó és Laci pedig csupán bábuk ebben a történetben. Erre az eddig megjelent reagálások nyelvi artikulációja is rámutat: érvelés helyett arrogancia, régi sérelmek felhánytorgatása, megérteni akarás helyett lenézés, kirekeszteni igyekvés uralkodik a szövegekben. Az pedig, hogy magukat értelmiségieknek valló emberek nyilvánosan arra hivatkoznak, hogy Patócs Lászlónak „nem volt gyerekszobája”, egyszerűen undorító. Vajon mit üzen mindez a hallgatóknak? Mi fog történni azokkal, akik kiállnak Laci mellett? És ezek után ki fog beiratkozni a Tanszékre?

Az ifjú kritikus nemzedék beiktatási szertartásává nőtte ki magát a harmadik évadnál tartó, FISZ által támogatott Olvass be! nevű beszélgetéssorozat, amelynek háziasszonya vagy. Erről az eseményről az Irodalmi Jelen is rendszeresen tudósított. Milyen következtetéseket vonsz le, mit tartogat a jövendő a kritikusoknak?

Amikor Patócs László kollégámmal elkezdtük a sorozatot, az a légüres tér zavart, ami körülvette a pályakezdő kritikusokat. A kilencvenes évek óta a vajdasági magyar közbeszédből szinte teljesen kiveszett az orientáló, irodalomról szóló nyelv. Talán csak Bányai János rádiós könyvismertetéseiben és Fekete J. József recenzióiban lehet felfedezni. A Magyar Szó vasárnapi mellékleteként megjelenő, emiatt a legnagyobb olvasótáborra számot tartó Kilátó például kritika címén egymás mellett közöl szakzsargonban íródott, tanulmányjellegű szövegeket és argumentáció nélküli, csasztuskaszerű bírálatokat. Mintha ez a műfaj kizárólag a tudálékoskodás meg a beszólogatás terepe lenne.

Úgy gondoltam, ahelyett, hogy elméleti vitákba bonyolódnánk, inkább műhelymunkákat kéne tartani. Ezek a workshopok a magyar tanszékesek talán legfontosabb találkozóhelyeivé nőtték ki magukat. A beszélgetéseken a kritikaírói attitűdök véleményezésének majdnem akkora szerep jut, mint a tárgyalt köteteknek. Szerintem a hatás jól érzékelhető: alakulás közben lehet megfigyelni a kritikusi karaktereket, és egyre több kritika készül. Nem mellékesen végre a könyvbemutatók is élvezhetőek, kevesebb az alákérdezés, a papírról olvasott kedélyeskedés és a kínos csönd. Már ezért megérte. Ha így haladunk, látok rá némi esélyt, hogy kialakuljon az a fajta humán értelmiség, amely – a középgeneráció által produkált, személyeskedő kommenthuszárkodásban és sértegetéssé fajuló nyíltlevelezgetésben kimerülő minták ellenére – képes a kulturált párbeszédre. (…)

Melyik az a műfaj, milyen az az írásmű, amely a te kritikai érdeklődésed felkelti, illetve min dolgozol jelenleg, melyik szerzőt, könyvet tervezed elolvasni, véleményezni?

Régóta adós vagyok a Hídnak egy Végel László Neoplanta című könyvének kritikájával, ezt fogom hamarosan pótolni, persze csak miután megnéztem a Végel László regényéből készült, Urbán András rendezte előadást az Újvidéki Színházban. Mivel doktoranduszként a trauma hatására újrakonstruálódó identitás foglalkoztat, úgy fest, tanulmány is születik a kötetről egy konferenciára. A könyvek persze halomban állnak az éjjeliszekrényemen, a legfelső most épp az anarcholiberális fenegyerek, a helyi erő Losoncz Márk Vakító gépezetekje, ez lesz a következő.

2014. április 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?

Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >

Tovább

„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot

Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >

Tovább

Göröngyös úton

A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >

Tovább

Orbán-fáradtság

Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >

Tovább

A transzatlanti MAGA-fantázia

A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >

Tovább

Hátulról kapaszkodnának a szekérre

A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >

Tovább

Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei

Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >

Tovább

VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >

Tovább

A szörnyű egyoldalúság

Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >

Tovább

2x40 millió és közte egy kis apróság

Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >

Tovább

A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA

Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >

Tovább

A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog

Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >

Tovább