Ma Gyöngyvér, Szeverinusz, Szörény névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A felpántlikázott medveszar
„Nincs jobboldali kultúra, ez az igazság. Az efféle rezsimek művészeti nyelve a giccs.” Tóta W. Árpád blogjából (hvg.hu):
(…) „Mióta az eszemet tudom, a színház nem volt ilyen fontos ebben az országban, mint ma. Legfeljebb a rendszerváltás előtt volt releváns politikai szerepe, viszont akkor még nem tudtam az eszemet.
Nemcsak a Nemzeti körüli botrány, vagy Alföldi Istvánja kerül a hírekbe, hanem színitanodás srácok és lányok akciói, spontán performanszai. És ezekre a hatalom reagál, amivel ő maga is szereplővé válik, ostobán feltámolyog a színpadra, véleményez és intézkedik, díszletet rendez, és eközben alaposan megfigyelhető.”
„Mivel az életet minden részletében szabályozni igyekvő, totális igénnyel fellépő hatalom ez, kénytelen reagálni. Egy liberális kormányzat megteheti, hogy szabadon engedi a színházat, nincs vele különösebb dolga, és ha a színházban elküldik őt a kurva anyjába, akkor igyekszik hozzá jó képet vágni. Elvégre a liberális demokráciának az a lényege, hogy ez nem jár retorziókkal. A tekintélyelvű kormányzás viszont azzal jár, hogy a tekintélyt meg kell őrizni, annak rombolását büntetni, szemtelenkedést felszámolni. Hitelességét veszti el ugyanis, ha tehetetlennek mutatkozik. Saját tábora azt várja el tőle, hogy hasson oda.”
„De erre nem mindig képes. Nem tud elhallgattatni minden társulatot, és ahányszor hozzájuk nyúl, újra és újra ott találja magát a deszkákon, ahol zavarba jön, egyik lábáról a másikra áll, pironkodik. És egyszerre elhagyják a szavak, amelyek pedig olyan jól működnek tévéhíradóban meg lakossági fórumon. „Rezsicsökkentés”, mormogná tétován, miközben arra kellene válaszolni, hogyan is gondolná Balázs Pétert, meg miért kéne az Újszínházba járni, és mi ez a felpántlikázott medveszar, amit újabban felszolgálnak a Nemzetiben. De közben eszébe jut, hogy nem hülyékkel tárgyal éppen, ezek nem fogják bevenni, elmondják a külföldieknek angol nyelven... és a máskor olyan jól működő parasztvakítás, megfélemlítés és ellenségképzés kudarcot vall. Marad a nemzeti retorika, azzal el lehet sikálni egy időre, de mire végigmondaná, fenyegetően megfogyatkozik a közönség.” (…)
„Nincs jobboldali kultúra, ez az igazság. Amit annak neveznek, vak támolygás és részeg kapaszkodás ismerősnek, népszerűnek és magyarnak vélt mintákba, klisékbe és pátoszos, kegyes hazugságokba. Szörényi Levente megmondta ezt már akkor, amikor Alföldire bízták az Istvánt: nem akart árvalányhajas giccset, márpedig ez a galeri mást nem tud. Az efféle rezsimek művészeti nyelve a giccs.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >
Hihetetlen, de élmény
Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >
A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben
Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >
Bekövetkezett egy nagy közérzeti fordulat
Kilenc évvel ezelőtt eléggé komor volt a kritikusan gondolkodó értelmiségiek hangulata. Most viszont sokkal bizakodóbbak voltak. >
VITA NINCS, MINDEN VIRÁGZIK
A menesztésre érett, VMSZ-es MNT érdemi hozzászólás, vita nélkül működik. A testület egy pitiáner, VMSZ-es szavazógép, >
A változás
Szélsebesen terjedt a hír és egymás után több belgrádi és vidéki kar csatlakozott a színművészekhez. Verik >
SZEMBEN A MAGYAR KÖZÖSSÉG ÉRDEKEIVEL
Az adófizetők pénzéből eltartott Magyar Szó december 1-je és 25-e között 20 alkalommal jelent meg. Pásztor >
Az egyetemistáknak ismét igaza van
Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >