Ma Herman, János névnap van.
Fiók
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Exjugó Lexikon
Utószó
Egyszer volt egy ország. Miként egy MÚ tehén meg egy NYÚL. Ők is ebben az országban éltek. Hol boldogan, hol boldogtalanul. Néha így, néha úgy. Néha amúgy. A nap felkelt, bejárta a maga pályáját, utána lenyugodott. Ilyen ország volt ez. Se a MÚ tehén, se a NYÚL igazából nem igyekezett megfogalmazni a maga boldogságát. Amikor ilyet éreztek, élni próbáltak, nem pediglen megmagyarázni boldogságuk különleges okát. Boldogságra pedig leledzett néha ok: bár nem oly aránytalan mennyiségben, mint ahogy sokan tudni vélték. Egy ország volt ez a maga nyavalyáival együtt. Ahol széles volt az égbolt, erős a nap tüze, hideg a szél beretvája; ahol el lehetett nyújtózni a tengerpart meleg fövenyén, s nyugodtan meg lehetett fagyni a térden felüli hóban. Járni lehetett a síkságot, mászni a hegyet, szántani az égboltot, ugyanakkor alámerülni az iszapos fertőben. Tehát teljes. (Béke poraira.)
Jugoszlávia a második világégésben, amelynek végétől története igazából számít – ahogy az az összes háború utáni jugó tankönyvből kivehető különösebb intellektuális bevetés nélkül – nem csak a megszállóktól szabadult meg, hanem a régi, ember-ellenesnek tekintett hatalomtól is. Attól az átkostól. A partizánok és a népfelszabadító hadsereg leváltotta a régi szörnyszülött rendszer képviselőit, vezérei pedig felszólították az örömmámorban úszó népet, hogy a falvakban és városokban, csakúgy a járásokban válasszanak elnököt, meg népbizottsági tagokat. Így jöttek létre a népfelszabadító bizottságok, amelyek a népi hatalom gyakorlásának első legitim eszközét jelentették. Ekkor még folytak a harcok. Mindjárt a felszabadulás után a nép megválasztotta a járási képviselőket, akik negyvenöt novemberének végén Belgrádban ünnepélyes harsonával kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot. Új alkotmányt hoztak, amely szerint minden talpalatnyi föld – a macedóniai örvényes Vardartól a szlovéniai magas Triglavig – kivétel nélkül azé a szorgos kézé, amely megműveli.
Ennek szellemében és lendületében mindent, amit tudtak, elvettek a nagybirtokosoktól, templomoktól, kolostoroktól, a zsírosabb falusi gazdáktól (meg a kevésbé zsírosától, ha a helyzet úgy hozta), és szétosztották a nincstelenek (vagy az arra érdemesültek) között. Aztán mivel így túl nagy lett a szétdaraboltság, a parasztok tömörültek, s létrehozták a termelő szövetkezeteket, állami mintagazdaságokat. Elmondottakkal párhuzamban a győztesek a bányákat és a gyárakat is konfiskálták előző gazdáiktól, a hazai és külföldi nagytőkésektől, állami tulajdonnak kiáltották ki mindet, amivel valóra vált a földet a parasztoknak, gyárat a munkásoknak! szépen hangzó ígérete. Ezzel – Tito elvtárssal és a Kommunista Párttal az élen – megvalósult a jugoszláv népek testvérisége-egysége a vállvetett, duruzsoló munkában, teljesült a munkásság régi vágya, materializálódni látszott az Álmok (fantasztikusan Nyitott) Országa. Ám aztán gyorsan kiderült, hogy a YU-szocializmus útja is meglehetősen rögös, bezáruló, és hogy a régi neuralgikus pontok alig csillapulnak új gyógyító kézrávetésre. Bízni azonban lehetett, miként abban is, hogy jönnek még majd jobb idők. – Ha úgy vesszük, Jugoszlávia története eme bizakodások és csüggedések, nyugalmak és feszültségek ritmikus váltakozásából, vagy éppen egyidejűségéből állt. A fekély legutóbbi perforációjáig, amikor is a pusztulás lett úrrá mindenen.
A „véres dezintegráció”.
Kilencvenkilenc rügyfakasztó tavaszán Javier Solana NATO-főtitkár kegyelemdöfésként utasítást adott a maradék Jugoszlávia elleni légi hadművelet megkezdésére, amely aztán több hullámban egészen szóban forgó év nyaráig tartott. Közben világossá vált a valójában nem létező harctéren: hogy egy-két szinte véletlenszerű találattól eltekintve, nincs mit kezdeni az elérhetetlen égi magasságokból támadó, technikailag egészen más, valamiféle futurisztikus időből, egészen más idősíkból érkező gépek ellen, amelyeké a világ összes pénze-muníciója. Következésképp akár az ideje is. Ez ellen nem lehet harcolni. Újabb (nép)hősökkel sem. Ezzel Jugoszlávia beírta magát az eltűnt országok lexikonjába. Vagy akár az „utolsó jugoszláv író”, Danilo Kiš Holtak enciklopédiájába. Miként beírta magát egy többsíkú, rengeteg-szereplős, talányokkal teli (poszt)modern (detektív)regény eklektikus (dialektikus) lehetőségvilágába is. (De ez most más lapra tartozik.)
És aki ma Jugoszláviára gondol? Irodalommal vagy nélküle? Sokan még ma is sírnak utána, és letűnt aranykorról beszélnek, közben nehéz lenne megmondani, hányan vannak, akik ezzel együtt valójában fiatalságuk édes madarát siratják el. Akár ott éltek, akár nem. De vannak olyanok szép számmal abból a táborból is, akikre aligha vetődhet rá a gyanú árnyéka. Például még meg sem születtek, amikor Titoszlávia létezett. Vagy soha nem is jártak ott. Bennük mi maradt meg YU-Atlantiszból? Ebből a tudat alá csúszott akármiből, amelyben a makrokozmikus legendákon túl ott az a mikrovilág szintúgy, amelyet ékes példaként Tolnai Ottó, Nagy-Jugoszlávia utolsó íróelnökének nullás lisztje fémjelez. (Képzavar szándékos.)
Számunk ötletét egy vaskos kötet, a LEKSIKON YU MITOLOGIJE (Jugoszláv Mitológiai Lexikon) adta, amely kötet 2004-ben jelent meg a zágrábi Postscriptum és a belgrádi Rende kiadók gondozásában, mintegy őszintén megtapsolható produktumaként annak, amit a józan ész diktálta újbóli közeledés ékes példájaként üdvözölhetünk. A kvázi-lexikon, mert az, szülőanyja Dubravka Ugrešić horvát írónő, cikkírói meg sokan, rendszeresen publikálók, miként csak alkalmilag tollat ragadók egyaránt. A könyv szerkesztői bevezetőjükben hangsúlyozzák a teljességre törekvés szándékának érthető hiányát. Miként mi is, amikor az ebből a lexikonból, mondhatni, teljes egészében hiányzó aspektust próbáljuk meg kamatoztatni úgy, hogy az alapműből is felvillantunk ezt-azt. Ugyancsak a teljességre törekvés szándéka és lehetősége nélkül. Záradék: nem csak akiért a harang szól, hanem: De te fabula narratur. (Járulnánk hozzá tehát, nem kis igyekezettel, egy kép nagyobb felbontásához, ha más nem. /De valószínűleg igen./)
*
Szemelvények az Ex Symposion Exjugó Lexikonából (82. szám):
Kurdy Fehér János: Bevezető – Bárányfelhő
Bozsik Péter: 1980. május 4.
Radics Viktória: Baloldali
Danyi Zoltán : Bazooka
Németh Árpád: Burek
Makai József: Jugoszláv Néphadsereg
Rajsli Emese: Kusturica Reloaded
Szerbhorváth György: Muskátlizenét minden faluba!
Végel László: Párttagság
Marius Tabacu: Szerbül tudni
Kalapis Rókus: Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány
Szerbhorváth György: Vajdasági magyar hatalom
Balázs Attila: Utószó
Illusztrációk: drMáriás
Következő cikk: Dolgozni menjen Horvátországba, ne nyaralni!
Kommentek
A végén csak jó összeraktad, Attila.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Trump gazdasági felfordulást okoz eszement vámjaival
Az Economist vezércikke arra számít, hogy gazdasági felfordulást okoznak a Trump által elrendelt eszement vámok, de >
A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI
Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >
„Mert gyilkosok közt cinkos, aki néma"
Úgy igaz, a legkényelmesebb elfordítani a fejünket és csodálatos történeteket írni. Beszélni valami másról, szépen, okosan, >
Tolnai Ottó
Nem, Tolnai Ottó nem kozmopolita lokálpatrióta, ez nem kozmopolitizmus és nem lokálpatriotizmus – bármennyire kedves volna >
Egyesített erővel a nemzetközi jog ellen
Netanjahunak rengeteg dolga lenne otthon, mégis – és a Nemzetközi Büntető Bíróság (ICC) körözése ellenére – >
Orbán Viktor vörös szőnyeget terít Netanjahu lábai elé
Ugyanakkor Maya Sion, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora súlyos hibának tartja a látogatást. Mert azzal mindenekelőtt >
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal
A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >
Egy szokatlan barátság
A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális
Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >
Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat
Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >