Ma Dávid, Hunor, Libériusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A Napló Kör naplója
Bódis Gábor
Tolnai Ottóval és Megyeri Palival indultunk hétfőn kora délután Szabadkáról (via Palics) a tartományi fővárosba (vagy ezt már alkotmányosan nem is lehet leírni? Igazából, mindegy.).
Rendhagyónak igérkezik szabadelvű asztaltársaságunk mostani fellépése a vajdasági független újságírók székhelyén, ugyanis két nyelvűre tervezzük. Attól függően, hogy milyen összetételű lesz a hallgatóság.
A független vajdasági újságírókról még csak annyit, hogy a Napló két alapítója is a kezdő csapatban volt majd negyed évszázaddal ezelőtt. Nagyon jó látni, hogy az egyesület továbbra is a vajdasági autonómia egyik legfontosabb intézménye és nem véletlen, hogy állandó támadások érik az itteni nacik részéről, álbetörésekkel akarják megfélemlíteni és a „hazaárulókról” készített listákon törzstagként szerepel. Magyarországon tán még sósavval is megfenyegtnék. De hát ott már van elég „hazaáruló”, a neohorthysta rezsimnek nincs szüksége behozatalra.
Szóval a fővárosban befordultunk Végel Lacihoz és a gyanús nevű Lilly patika előtt, mint tapasztalt nemzetközi összeesküvők, kerekes bőröndöt cseréltünk. Ennek jelentőségét csak történelmi távlatokban lehetne megvílágítani.
Odatalálunk a Rádióhoz, és a régi színház épületében Ottó könyvesboltba látogat (ez egy könyvtárosi rögeszme). Átvágunk az újvidéki belvárosra annyira jellemző (kicsit törökös, kicsit modernül csiricsári) átjárókon és kijutunk a Jovan Zmaj utcán, ahol a függetlenek lakoznak. De nem az eredeti helyükön, mert néhány évvel ezelőtt kénytelen voltak átköltözni az utca tulsó oldaláról, amelynek erkélyéről a hősi miloševići időkben alternatív tévé híradókat „sugároztunk”.
Szerencsés Zsuzsi és Pressburger Csaba már a helyszínen voltak, lázasan dolgozva a másnapra közvitára bocsátandó sajtótörvény tervezet miatt. Eszembe jutott, de nem mondtam: miért nem alapítanak Szerbiában is egy párti média tanácsot, oszt minden probléma megoldva. A bökkenő csak az, hogy még nincs meg ez a párt. De jó úton haladnak.
Kissé szorongom, vajon hányan jönnek el. Mert nem idegződött be nálam (ennyi év után sem), hogy mindegy mi történik, fontos, hogy hatalmas sikerként kommunikáljuk. A VMSZ (és média csatlósai) ezt már sikeresen alkalmazza. Még ha nem lopnák (na nem az ötleteiket) a szavazataikat…
Szóval háromnegyed hét után kezd jönni a közönség: régi ismerősök, hivatalos személyek, egykori politikusok. Kellemesen meglepődtem. A kétnyelvűség koncepciója viszont bukásra állt: a többség magyarul nem tudó volt. Ergo ha meg akarjuk értetni magunkat, marad a szerb nyelv. Nem volt gond.
A házigazda Nedim Sejdinović volt, Csaba pedig moderált. Néhány mondatban elmondtam, miért is alakult asztaltársaságunk (a vajdasági pártok kiközösítették az értelmiséget, amely szerencsétlenségére többnyire még mindig Újvidéken van). A függetlenek honlapja az Autonomija.info erről ezzel a címmel számolt be: Bodiš: Mađarski političari ne vole intelektualce. Bizony nem. Csak a sajátjaikat, akik szolgálnak. A Szabadkára visszavonult politikai „elit” történelmileg sem dicsekedhet értelmiségi bájjal: Kosztolányi messzire menekült, Csáth meg öngyilkos lett. Lehet válogatni.
Szerencsés Zsuzsi következett, aki darabokra szedte az „autista” vajdasági magyar sajtót, de főleg annak világító tornyát, az agitpropos (az én elnevezésem, csakis az én felelősségem!) Magyar Szót. Persze a hallgatóságnak ez is elég szörnyű volt, hát ha még látnák a Pannon TV-t…Megtudnák mi a vajdasági magyar igazság! Kosztolányi vagy Csáth?
Gerold Laci is a vajdasági magyar sajtó romlásáról, a szerkesztés hiányáról beszélt, Németh Árpi pedig arról, hogy Brazíliában bezzeg nem lehetne ilyen sajtót üzemeltetni. Pressburger Csaba laptopján mutatta meg a Magyar Szó (Észak Koreát is überelő – ismét az én kommentem!) alázattanának legkirívóbb példáit.
Nemcsak tömény politikával, hanem szórakoztatással is szolgáltunk. Ottó, aki félretette felolvasásra szánt szövegét és élménybeszámolót tartott a Bódis cukrászda könyvtárosaként szerzett tapasztalatairól, a különböző vezetéknevek és hordozóinak tanulmányozásáról…Jó volt érezni, hallani, hogy a hallgatóság vette a lapot és jókat derült.
Radics Viktória, aki riporteri feladatot is vállalt (Végel Lacit kérdezte a Bűnhődés című könyve magyarországi kiadása kapcsán) megjegyezte, hogy a vajdasági magyar irodalom két jelenlevő apostola közül az egyik kifejezetten homo politicus (Végel), a másik pedig homo aestheticus (Tolnai).
Végel nem is cáfolt erre rá, hiszen egyrészt a vajdasági magyar sajtó szellemi állapotát a titoizmus idején tapasztaltakhoz hasonlította. És végül az est üzenete. Végel, indulatoktól sem mentes okfejtésével figyelmeztetett: nagyon jó, ahogy a VMSZ vezetése nyilatkozik a vajdasági autonómiáról, de ez nem menti fel az a vád alól, hogy a párt és a tanács demokratikusságát számolja fel.. Ezt a vajdasági autonómistáknak is fel kell fogniuk.
Következő cikk: Orbán katonái a Magyar Nemzeti Bankban
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VITA NINCS, MINDEN VIRÁGZIK
A menesztésre érett, VMSZ-es MNT érdemi hozzászólás, vita nélkül működik. A testület egy pitiáner, VMSZ-es szavazógép, >
A változás
Szélsebesen terjedt a hír és egymás után több belgrádi és vidéki kar csatlakozott a színművészekhez. Verik >
SZEMBEN A MAGYAR KÖZÖSSÉG ÉRDEKEIVEL
Az adófizetők pénzéből eltartott Magyar Szó december 1-je és 25-e között 20 alkalommal jelent meg. Pásztor >
Az egyetemistáknak ismét igaza van
Nem szabadulok a gondolattól, hogy napjaink egyetemistáinak sokkal nagyobb akadályokkal kell megküzdeniük, mint nekünk. 68-ban az >
Sinkó dilemmái manapság is aktuálisak
A szélsőjobb erősödik, az európai politika egyre inkább jobboldali irányt vesz, ami nem jelentene veszélyt, ha >
„VÉRES A KEZETEK”!
Szerbiában az egyetemi hallgatók már öt egyetem 62 karát vették blokád alá. A támogatottságuk a lakosság >
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >