Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Igen. De!
Gerold László
Csakhogy nem a törvénnyel van gond, hanem a törvénynek a (kultúr)politika által történő kisajátításával – írja Gerold László a Vajdaság Ma Portéka nevű állandó rovatában:
...„Kezdjük a legjelentősebb eseménnyel, a belgrádi vásárral. Ezt már hetek óta több támadás is érte amiatt, hogy a díszvendég nem legjelentősebb íróival mutatkozik be, ami a regnáló magyar (kultúr)politika számlájára írandó. Sajnos, így is történt. Azzal, hogy a magyar irodalmat nem a Péterek, Esterházy és Nádas, aki az idei Nobel-díj egyik várományosa volt!, nem a Györgyök, Konrád és Spiró, nem a Lászlók, Krasznahorkai, Márton és Garaczi, s nem Kukorelly Endre, Háy János, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina vagy Bodor Ádám képviseli személyesen és/vagy könyvvel, az irodalom számára olyan megalázó, mint a sport számára lenne, ha egy fontos tornára a szövetség az A-válogatott helyett az ország harmadik vagy negyedik szelekcióját küldené. Azok, akik bírálták a magyar „csapat” összetételét, joggal tették.”...
„Külön kérdés a vajdasági magyar írók és irodalom esete. Bár a meghívott díszvendég Magyarország, kétségtelenül örvendetes, hogy a vásáron megmutatkozási lehetőséget kapott a vajdasági irodalom is. Sőt az is érthető, hogy ennek keretében kiemelkedő helye van a magyar-szerb fordítási gyakorlatot példázó műveknek. Remélhetőleg ezt a mindenképpen példaértékű fordítási hullámot fordításkritikai érdeklődés is kíséri majd – enélkül semmit sem ér az egész –, ami kivált a Gion-novellák szerbre (Priče iz Keglovičeve ulice) és mai szerb írók elbeszéléseinek magyarra történt fordítása (e-szerelem) esetében, fordítóink érdekében is fölöttébb üdvös lenne. Azt azonban minden őszinte lelkesedésem mellett sem értem, ha már bevették a csapatba, miért kapott a ma élő vajdasági magyar irodalom kisebb teret, mint amit megérdemel. Némileg vigasztalásul szolgálhat, hogy tartomány-szerte valóban minden eddiginél több író-olvasó találkozó volt. Ezek közül is külön említendő az a szabadkai est, melyen Tolnai Ottó méltatta Bencsik Orsolya remek kötetét (a neten hallható!), valamint az a beszélgetés, ami a Szenteleky Napok keretében zajlott a Symposion-hagyományról, ennek mai folytathatóságáról. Ezt ős-sympósként különös érdeklődéssel vártam és figyeltem. Igen, kell ez, nagyon, lássuk, mi az, amit a mai fiatalok magukhoz közelinek éreznek, amihez kötődni tudnak. De, bár hallottam néhány érdekes véleményt, lényegében csalódtam. Azt értem, hogy a megváltozott irodalmi, társadalmi konstelláció most másféle helyzetbe hozza a fiatalokat, sőt hogy nem éreznek igazán semmilyen kapcsolódást az 1961 és 1983 közötti (Új) Symposionnal. Azt viszont nem értem, hogy akkor miért van szükségük a cégérre, s miért nem próbálkoznak azzal, hogy kialakítsák a maguk sajátos irodalmi világképét, ahogy mi tettük annak idején, amikor esztétikai értékrendünket megalapoztuk, ami minden egyéni különbség ellenére nemzedékké kovácsolt bennünket, s amikor vállaltuk azt a jugoszláv szellemi attitűdöt (ez nem tévesztendő össze a titói politikai trenddel!!), amelyben a szerb, a horvát, a szlovén, a bosnyák fiatal értelmiségiek éltek és alkottak. Örülök, hogy az MNT művelődési tanácsosa reagált egy megjegyzésre, miszerint úgy találtatott, hogy az irodalom vonatkozásában a kiemelt intézmények, díjak meghatározása nem megfelelő módon történt. Örülök, mert eddig ugyanis az MNT tisztségviselői szóra sem méltatták az általuk tett rendelkezéseket megkérdőjelező, sőt elvitató észrevételeket (lásd: kulturális stratégia!). Köszönöm ezt a reagálást. Nem azt, amit a művelődési tanácsos írt, hanem azt, hogy írt, s ezzel talán jelezte, hogy hajlandó az eddig mereven elutasított párbeszédre, sőt nyilvános vitára is. Ha valaki nyilvánosan reagál arra, ami munkájával kapcsolatban ugyancsak nyilvánosan elhangzott, arra illik viszontreagálni. Az MNT tanácsosa arra figyelmeztet, a név említése nélkül teszi, hogy akik bírálnak, nem ismerik a nemzeti tanácsokról szóló törvényt. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a tanácsok kiemeljenek, rangsoroljanak. Igaza van. Csakhogy nem a törvénnyel van gond, hanem a törvénynek a (kultúr)politika által történő kisajátításával. Az rendben van, hogy a törvény így rendelkezik, ahogy reagálásában a tanácsos hivatkozik rá, az viszont nem, hogy ezt a lehetőséget a politika önkényesen értelmezi. Nem az gond, hogy az irodalom vonatkozásában (most csak ezt említem) vannak kiemelt rendezvények, díjak, a problémát a kiemelés módja jelenti, amire a törvény, gondolom, nem jogosít fel. Nevezetesen arra, hogy a politika önkényesen, a szakma, sőt a nyilvánosság megkerülésével döntsön. Pedig így történt. Itt a hiba, kedves Hölgyem!”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >