Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
A leleplezők leleplezése
Szerbhorváth György
Szombaton az egyik Armstrong, Neil nem a Holdra ment, hanem a mennybe. A másik, Lance egy nappal korábban meg a pokolba.
Szerbhorváth György a Paraméteren megjelenő rendszeres rovatában ezúttal párhuzamot von Neil és Lance között:
Természetesen nem kívánok újabb frontot nyitni ama, nemzetünk organikus lényegét érintő kérdésben, hogy az olimpián való szereplés minek a fokmérője, és hogyan is szurkol a jó magyar. Az sem érdekel, hogy a doppingolással mi van, szigorítani kéne-e az ellenőrzést, vagy hagyni a francba az egészet, ha már úgyis mindenki doppingol (tudjuk jól, ugye! – csak leleplezni nem könnyű őket, mert egy lépéssel mindig az ellenőrök előtt halad az orvostudomány), szóval, ha mindenki szedálja magát, akkor hát csak tessék. Legfeljebb legyen két olimpia: egy a doppingolóknak, egy a tisztáknak. A doppingolók versenyei amúgy biztosan izgik lennének, kit ne érdekelne a bekokózott gátfutók csetlése-botlása, a befüvezett trambulinozók produkciója? Hisz ezek is doppingszerek.
De engem Lance Armstrong lebukása kapcsán egy kisebb horderejű dolog érdekel, a biciklis közvetítéseké. Mióta pár nappal a Tour de France vége után meghalt Sipos János, a Eurosport kommentátora, helyére más fiúk ültek, nevüket sem ismerem, de megengedem, kiváló szakértői a kerékpársportnak. De nem erről van szó. Hanem úgy általában a szakmáról, a kommentárolás műfajáról, ami természetesen szubjektív, naná, egyéni hang nélkül az egész szart sem ér. Tegyük hozzá, össznépi fotelsport a közvetítők szidalmazása, a bakik gyűjtése, és e nélkül megint szart sem érne az egész – részben azért nézzük-hallgatjuk őket, hogy felbosszantsanak bennünket.
Ám a bicikliversenyeket sokan csak a táj szépsége okán nézünk. Amolyan háttértévézés ez, mellette kiválóan lehet olvasgatni, dolgozgatni. És naná, én is fel tudom magam húzni. A legendás Sipi poénjait ugyanakkor csíptem – aztán az Élet és Irodalom tévékritikusánál olvasom, hogy mindez ripacskodás. Hát, ízlések és pofonok. Na de amit a Vuelta közvetítése kapcsán műveltek az új fiúk (mivel nem néztem elejétől, nem tudom nevüket), attól fölment bennem is a biciklipumpa. Mert természetesen Armstrongról esett szó, aki feladta a harcot az USADA, azaz hazája doppingellenes szövetsége ellen, és most majd jól elveszik a címeit. És ment az obligát szöveg: hogy ő akkor is hős marad, meg micsoda dolog ez a hajsza, hogy százéves laboreredményeket vizsgálnak felül, meg hogy ööö, bú és bá, mások is ezt csinálják. Pontosan már nem emlékszem, miről hadováltak, miféle érveket hoztak fel (semmilyeneket), mert az egész nem ütötte meg a kocsmai hőbörgések szintjét – s csak úgy emlékeztessük az olvasót, hogy Lance-t saját csapattársai nyomták fel, árulták be ovisok módjára, beismerve, hogy ők is kokszoltak, néha Lance-szel együtt. De ahová eljutottak, az egyenesen rémisztő volt, mert az akut magyar mentalitásra utal, s egyben tovább erősíti azt.
Tudniillik ez nem lehet véletlen, hogy Armstrongot most és így vették elő, mondták. Pont most! Nem egy éve, nem húsvétkor vagy karácsonykor, Szent István napján, hanem éppen most! Augusztus harmadik idusának első felének a vége tájt! Gyanús! Mert ám mindennek megvan az oka. És ami végképp üt: ez bizony valakinek az érdekében állt. Hogy halovány kétségünk se legyen a dolgok állása felől, ezt vagy háromszor el is ismételték: Pont Most Valakinek az Érdekében Áll.
Világos is: egy Coelho-bölcsességbe áztatott összeesküvés-elmélettel állunk szemben, ami arra jó, hogy a magyar populáció ismét csak megerősíthesse magában, hogy nincsenek tiszta ügyek, és minden szabályszegés leleplezése valójában önös cselekedet, valakinek az érdekében áll. Mert szabályt szegni voltaképp nemes cselekedet, morálisan indokolható – ha rólunk vagy a mi ügyünkről, a mi kedvencünkről van szó. De ahogyan a kommentátorok, mások is és más esetekben is csak utalgatnak erre, a Valakire, a Valakikre… Többnyire zsidózásba fulladnak az effajta ámokfutások, de itt erről alighanem nem beszélhetünk. Vagyis ahogyan elkezdtem gondolkodni a témán, nem láttam sehol a Valakit, a Zsidót, Akinek Érdekében Áll a texasi Lance Armstrong megbuktatása, éppen most. Járattam az agyam, de mivel a közvetítő úriemberek csak a ködöt sűrítették, nehéz volt előrébb jutnom. Mert tényleg, miért augusztus vége felé leplezik le őt? Az olimpia alatt kellett volna? Vagy iskolakezdés után? Különben is, Texasban döntöttek így és most, s gőzöm sincs, hogy ott éppen ilyenkor mi az aktuális. És vajon kinek az érdeke? A texasi láncfűrészes gyilkosé? Kapcsolatban áll ez a dallasi Kennedy-gyilkossággal? Vagy a biciklisport érdeke Armstrong kitúrása? A társaké? Aligha, minden botrány ronthatja a piaci helyzetüket – vagy éppen fordítva, hisz a nagy botrányok odavonzzák a figyelmet, egy hős bukása éppen úgy lázba hozza a közvéleményt, mint a hőssé válás rögös útja. És ha akarom, mindkettő a Eurosport (kommentátorainak) érdeke is, van miről értekezni, ez nem mellékes a biciklisport közvetítésénél, amikor órákon át csak tekernek a fiúk. De aztán olvastam, hogy Lance republikánus érzelmű, sokat mutatkozott ifjabb Bush-sal, szóba került, hogy még texasi kormányzónak is jelöli magát. Akkor tehát az ügy mögött az amcsi demokraták állnak (ergo: a liberálisok, az internacionalista baloldal), s maga Obama adta ki az ukázt? Vagy inkább az IMF? De miért?
Nehéz elképzelni, de íme, a kollégák fejében összeállt a kép. A világ így kerek: ha úgy hisszük, a szálak össze vannak kötve, létezik a Gonosz, meg persze akkor a Jó is, és minden egyes eseményt keretbe lehet foglalni. Szó sem lehet arról, hogy az USADA-ban esetleg normális emberek ülnének, és ott a sportvezetők is olyanok, hogy aszongyák, most már tényleg elég volt a szemfényvesztésből, a hülye előtt is világos, hogy Armstrong (is) belőtte magát mindennel. Minimum az ilyen ember(fajta) nem lehetséges ezen a világon, minimum, hogy csak a hátsó szándék, a rosszakarat és az irigység élteti e világot és ezeket az embereket, akik lám, biciklizni nem tudnak, csak leleplezni a világ legnagyobb biciklistáját.
A kérdés persze csak az, hogy a kommentátorok tudnak-e biciklizni, vagy ők maguk is csak a leleplezők leleplezésére képesek, a lehető legnagyobb ívben, homályos célzásokkal és sejtelmes utalgatásokkal.
És akkor még Kazahsztánról nem is szóltunk, pedig nehogy már nekem bárki is azt mondja, hogy Vinokurov csak úgy simán nyerhetett az olimpián 38 évesen. Majd pont egy kazah, majd pont most.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >