Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Öt választás Szerbiában
Bódis Gábor
Ezzel a címmel közöl jegyzetet Szerbhorváth György a Magyar Narancs honlapján:
Mivel minden megfigyelő kap pénzt, a hivatalosan is 25 százalékos munkanélküliséggel küszködő Szerbiában ez lett a legnagyobb iparág – legalábbis egy napra –, és sokak számára az egyedüli megélhetési forrás.
Amikor bebicikliztem a tűzoltóotthon udvarába, hirtelen olybá tűnt, nem járok jó helyen, itt valami ünnepi fogadás, ebéd készül: az udvaron tucatnyian trécseltek, nem helybéliek. Aztán a teremben láttam, hogy nem tévedtem el, az asztalsornál tízen is ücsörögtek, körülöttük vagy épp egy-egy sarokba húzódva további csoportok beszélgettek, szundikáltak. Amúgy szavazó alig akadt, de eltartott, amíg az öt hatalmas lepedőt megkaptam. Ha már éppen itt(hon) vagyok, hát karikáztam (vagy épp firkáltam) a lapokon. Nem egy percig tartott, mert az öt szinten (önkormányzati lista, tartomány egyéniben és listán, köztársasági pártlista, köztársasági elnök) jelöltből akadt bőven.
Korábban magam is voltam választási bizottsági tag, akkor, úgy tíz éve, a fociklub pár négyzetméteres bírói öltözőjébe szorultunk be négyen, olykor esett be egy-egy pártmegfigyelő. Akkor sem fizettek rosszul a helyi állapotokhoz viszonyítva, de mára még népszerűbbé vált ez az egynapos állás. Mivel minden megfigyelő kap pénzt (úgy hat-tízezer forintnyit, ez a napszám több mint duplája, de egy boltban dolgozó fiatal havi fizetésének ötöde), a hivatalosan is 25 százalékos munkanélküliséggel küszködő Szerbiában ez lett a legnagyobb iparág – legalábbis egy napra –, és sokak számára az egyedüli megélhetési forrás. 6,7 millió választópolgár él itt (a kosovói szerbeket igen, az albánokat nem ide véve), egyes források szerint pedig 2 millió párttag van. Ez persze bizonytalan szám, a kampány során akadt olyan párt (a nyugdíjasoké például), amely nem is pártanyagokat küldött szét, hanem párttagkönyvet, ha kérte valaki, ha nem. De mivel általános tapasztalat, hogy némiképp jól fizető és nem megerőltető munkahely csak az állami szektorban van, az meg csak párttagság révén kapható, talán a 2 milla sem túlzás. A köztársasági szinten induló listák közül a legérdekesebb nyilván az utolsó: „Az egyik sem a felkínált válaszok közül” nevű. Ez egy regionális – vlaskai – párt, amely még etnikainak is vallja magát, mivel ezeknek a természetes cenzust kell átlépniük: ez a szavazatok 0,2 százalékát jelenti, és a választásokon megjelenők számától függően 15–30 ezer szavazat lehet, vagyis ennyi kell egy magyar jelöltnek is, hogy bejusson a köztársasági szkupstinába (parlamentbe – a szerk.).
Polgármesterünknél érdeklődtem, mi ez a bizottsági túltengés. Nos, községünkben (ez itt három falut jelent) 10 500-an választhattak 25 helyen, mindenütt 48 megfigyelő volt jelen, azaz 1200 ember. Vagyis 8,75 választóra jutott egy megfigyelő! És akkor a hivatásos községi stb. szervezőkről még nem is szóltunk. Nem csoda, hogy egy szavazat 424 dinárba (kb. 1200 forint) kerül a becslések szerint (az adófizetőknek). Az olvasóra bízom, hogy felszorozza e számokat a 6,7 millió választóra, illetve a 8390 szavazóhelyre, azt feltételezve, hogy az átpolitizáltság tekintetében a mi községünk, ez a három vajdasági falu nagyban nem különbözhet a többitől.
De a demokráciának ára van, és legalább attól nem kell tartani, hogy valami fasiszta, gyilkos banda kerül hatalomra, miután Miloševiċék 2000-ben megbuktak. Szerbia, ha még lesz EU, egyszer majd a tagja lesz. A választások előtt az aszfaltozás volt a menő (és nem például Kosovo témája), egy-egy jobb megnyitandó útszakaszért ölre mentek a politikusok, kié a dicsőség. A hivatalban lévők még a kampánycsend idején is rohantak, hogy átadjanak valamit, de idén valamiért az istállók és a gyümölcsösök bejárása is divatos volt.
A kampánycsend megsértésében a vajdasági magyarok színterén előkelő hely jut Orbán Viktornak, bár erről leginkább a Magyar Szó, az egyedüli itteni magyar napilap tehet, amely szombaton hozta a vele készült interjút. Józan sajtómunkási ésszel nem érthető, miért Orbán vajdasági látogatása után egy egész héttel adnak le egy exkluzív interjút! De különben lehet azt mondani, hogy abban Orbán nem is állítja, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséget támogatja (és nem a többi VM-pártot). Csak általában teszi le az (etno)politizálás régi-új alapkövét, amikor arról filozofál, hogy vannak az etnikai és vannak a vegyes pártok, már ami a határon túliakat illeti, és ő rájött, hogy csak az előbbiek képviselik megfelelően az adott etnikum érdekeit, a vegyes sehol és sosem.
Az etnikai tisztaság fogalomkörét járta körbe, oda jutva, hogy csakis etnikailag tiszta párt tehet jót (ez esetben a magyarokról van szó), amelyik meg „vegyes” (hja, mint Szabadkán, Zentán, Adán, mondhatni mindenütt egy csomó más párt, illetve magyar ember, aki „vegyes” párt színeiben indul, illetve ilyenre voksol), hát az olyan is, (még) nem nemzetáruló, de rosszul gondolkodik, az tuti.
Tudjuk, hogy ez az egész szöveg, logika így, ahogy van, badarság, csúsztatás. Csakhogy valahonnét nagyon is ismerős. És tudjuk, hová vezetett, Szerbiában is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vučić szava felülírja a törvényt?!
Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >