2025. április 3. csütörtök
Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Márai Sándor a „jobboldaliságról”

„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Magyar-roma nyelvi rokonság

Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >

Tovább

A Radetzky-induló hiteles története

Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Via Kelebia

Rózsika az anyaországban

Végel László
Végel László
Rózsika az anyaországban

Rózsikát háromévi munkakor után elbocsátották az újvidéki EuropaMode textilüzemből. A legszorgalmasabb varrónők közé tartozott, nem csoda tehát, hogy a munkavezető behívta az irodába, és vigasztalni próbálta. Még kávéval is megkínálta. Nehéz idők jönnek, magyarázkodott, az állam eladta a céget, az új tulajdonos pedig nem akar veszteséget termelni.

Rózsika átvette a munkakönyvét, és olyan csendesen, mint ahogy belépett, elindult kifelé. A munkavezető azonban zavart mozdulattal intett a lánynak, hogy üljön vissza. Zavara érthető volt, hiszen Rózsikát éppen ő tette az elbocsátandók listájára.

– Nézd, Rózsika – folytatta a munkavezető – tudom, hogy te vagy a legdolgosabb. De nem tehettünk mást. Meg aztán – tette hozzá – hallottam, hogy a magyaroknak igazolványt osztogatnak, amivel Magyarországon munkalehetőséget kínálnak. Neked mégis könnyebb, mint a többieknek. Az is lehet, hogy jobban jársz, mint ők.

Rózsika bólintott. Megköszönte a jó tanácsot, hazatérve pedig elővette a fiók mélyéről magyar igazolványát. Másnap beballagott a pártirodába, ahol több mint egy évvel ezelőtt ünnepélyesen a kezébe nyomták a dokumentumot. Még kávéval is megkínálták. Azt mondták neki akkor, hogy jobb lesz az élete, csak ne féljen magyarnak lenni.

A komputerek ellőtt ülő két hölgy lenézően méregette Rózsikát. Nem vagyunk mi munkaközvetítő hivatal, hárították el kérését. Egyébként is torkig vagyunk azokkal, akik csak azért magyarok, hogy munkához jussanak Magyarországon.

Rózsika némán bólogatott, és csendben betette maga után az ajtót. Szerencséjére régi osztálytársa Süge Lajcsi, az Óbecse-Szeged között közlekedő autóbusz sofőrje a segítségére sietett. Egy szegedi ismerős révén intézkedett. Az majd talál valami alkalmi munkát, biztatta.

A megbeszélt napon az a szegedi fiatalember személyautóval vitte ki Rózsikát egy közeli tanyára, ahol a gazda paprikaszedésre felfogadta. Koszt, kvártély biztosítva, közölte nagylelkűen. Ezenkívül, tudok adni még havi 25 ezer forintot. Rózsika, hogy igazolja magát, táskájából elővette igazolványát. A gazda egy ideig tanácstalanul forgatta a kezében, aztán érdektelenül visszaadta. Nagyszerű, mondta. Az a fontos, hogy mi magyarok megértsük egymást, hogy összetartsunk. Ezért, ne érts félre lányom, nem tudlak bejelenteni.

Rózsika hallgatott. Kora reggeltől késő estig robotolt. Két hónap múlva a gazda közölte vele, hogy sajnos vége a paprikaszezonnak. Nagyon mézes-mázos volt, hiszen még az irodába is beinvitálta. Leszámolta neki a kéthavi bért, kereken 50 ezer forintot. Ő is ugyanolyan zavartan folytatta, mint az EuropeMode munkavezetője. Nagyon sajnálom lányom, hogy nem tarthatlak meg, de nehéz idők várnak ránk. Borzalmas adókkal nyomorgatnak, alig dűlőzök ki a birtokkal. Aztán az íróasztala fiókjából egy kokárdát húzott elő. Ezt emlékül adom neked. És nagyon vigyázz magadra.

Rózsika egy szegedi pénzváltóban euróra váltotta kéthavi keresetét, és sebtében az első busszal Újvidékre utazott. Az első dolga volt, hogy törlessze háziasszonyának a házbértartozást. Euróval fizetett. Mindössze húsz eurója maradt.

A háziasszony sóvárogva forgatta a kezében a bankjegyeket.

– Szerencsés vagy lányom, te legalább láthattad Magyarországot. Biztosan sok szép élményben volt részed – sóhajtotta a házinéni.

Rózsika bólintott.

– Igen – válaszolta –, az emberek egészen mások, mint itt. Kedvesek, rokonszenvesek, és nagyon szeretnek bennünket.

– Most, megveheted magadnak az új cipőt is?

– Igen – válaszolta Rózsika. – Megveszem azt a barna körömcipőt, amire oly régóta vágyom.

– Mikor utazol vissza?

– Egyelőre maradok. Nekem már szokatlan az ottani élet. Kimerített a sok újdonság, érdekesség és látnivaló. Állandóan honvágy mardosott.

Az öregasszony értetlenül tűnődött.

– Amíg odavoltál, szüntelenül arra gondoltam, hogy milyen jó magyarnak lenni. Most látom, hogy mennyire igazam volt. Ugye jól gondolom?

– Nagyon jól – mondta kurtán Rózsika, majd berohant a szobájába.

A táskájából előszedte a magyar igazolványát és a kokárdát. Gondosan az asztalra tette. Aztán alájuk helyezte a gyűrött húszeuróst. Azt fájlalta legjobban, hogy holnap be kell váltania.

Akkor váratlanul záporozni kezdtek a könnyei. Nem magát siratta, hanem megesett a szíve a szegény szerencsétlen öregasszonyon.

2012. február 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!

Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >

Tovább

Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal

A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >

Tovább

Egy szokatlan barátság

A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >

Tovább

A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata

Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >

Tovább

Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális

Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >

Tovább

Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat

Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >

Tovább

Pásztor Bálint valljon színt!

A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >

Tovább

Netanjahu Budapesten

Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >

Tovább

Az már fasizmus, ami most van Amerikában

Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >

Tovább

A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA

Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >

Tovább

Viszlát Ottó! Találkozunk!

1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >

Tovább

A hazafiság elve és gyakorlata

Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >

Tovább