Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Via Kelebia
Az elvtársak
Végel László
János, a városi közlekedési vállalat főkönyvelője a legnehezebb időkben is jól szót értett szomszédjával, Gavrilóval, a cég egyik osztályvezetőjével, ami annak tudható be, hogy valaha réges-régen – így nevezték a békeidőket – mindketten egy pártalapszervezet tagjai voltak. A pártgyűlések után rendszeresen borozgattak, és a közügyekről diskuráltak. Együtt nézték a focimeccseket, és együtt hallgatták a Tito-beszédeket. Barátságuk annyira szoros volt, hogy még Belgrádba is együtt utaztak, napokig virrasztottak, hogy leróják kegyeletüket Tito elvtárs koporsója előtt.
Tito halála után azonban Gavrilo egyre többször kiborult, és ilyenkor hevesen ócsárolta az albánokat. A magyarok rendes emberek, tette hozzá jóindulatúan, nehogy megbántsa a szomszédját. János hümmögött, és megjegyezte, hogy mindketten jól ismerik a helyi albán cukrászt, akit ő szintén rendes embernek tart. A szomszéd szeme felvillant. Soha sem tudni, válaszolta a titokzatosan.
János furcsállotta a szomszéd viselkedését de, nem tulajdonított nagy fontosságot a dolognak. Esténként továbbra is gyakran borozgattak, habár egyre kevesebb mondanivalójuk akad egymásnak, hiszen Gavrilo hol a galád horvátokat szidta, hol pedig a kétszínű moszlimokat. Nem volt többé miről beszélgetniük, de a régi barátság látszatát továbbra is ápolták.
Ebben az időben történt, hogy megbeszélték: megkeresztelkednek. János 53 éves korában, a szomszéd meg 49 évesen járult a keresztvíz elé. Az egyik a katolikus papnál, a másik a pravoszláv pópánál vette fel a keresztséget.
Az esemény tiszteletére János felesége paprikást készített, tökös rétest sütött, Gavriloé pedig csevapcsicsát meg plyeszkavicát sütött, és csesznicát szolgált fel.
János felbontott egy liter villányi vöröst, Gavrilo pedig egy különleges, valamelyik Fruška Gora-i kolostorban termelt miseborral kínálgatta a szomszédját.
Jobb későn, mint soha, magyarázkodott János.
Úgy van, helyeselt a szomszéd, nem tehetünk róla, hogy a kommunisták betiltották vallás a szabad gyakorlását.
Ettől kezdve, ismét szót értettek, megtalálták a közös témát: kórusban szidták a kommunistákat.
Elégedettek voltak, mert mint mondták, rendezték a számlájukat az istennel.
Volt, ami volt, mondta Gavrilo pohárköszöntőjében, most az a fontos, hogy ti magyarok is bekerültetek a kormányba. Mindig mondtam, hogy rendes, becsületes emberek vagytok.
Úgy van, bólintott János, úgy néz ki, hogy ezután jobb lesz. Mint régen.
Telt múlt az idő, a szomszédok teljes egyetértésben éltek, mígnem történt, hogy Gavrilo egyre többször szavalt arról, hogy a szerbek nem tartanak össze. Ezért vesztették el a háborúkat, dohogott. János már évek óta ezt a szólamot hallgatta a televízióban, most még a szomszéd is ezt fújja, háborodott fel.
Félre akarnak vezetni bennünket, dünnyögte maga elé.
Hallgatott, de nem tudta sokáig türtőztetni magát.
A szerbek előtt én megemelem a kalapom, tromfolt rá szomszédjára az egyik esti terefere közben, azért mert olyan összetartóak. Az igazság az, hogy mi magyarok nem tartunk össze. Mi, Attila óta örökösen széthúzunk, civakodunk.
A szomszéd ellentmondást nem tűrő hangon bizonygatta, hogy nemzetidegen kozmopolita elemek rombolják a szerb nemzeti egységet. Ezek a nemzetárulók pedig azon nyomban beadják a derekukat, ha Brüsszelben rájuk ripakodnak.
János gyanakodva méregette Gavrilót.
Már megint át akarják ejteni. Ami őt illeti, örülne, ha igaz lenne a szomszéd állítása, de a szerb nemzeti egység annyira nyilvánvaló, hogy még a vak is látja. Nem ártana nekik egy kis széthúzás, de, sajnos, nincs így, morfondírozott.
– Nagyon tévedsz – vágott közbe ingerülten, miután már nem bírta hallgatni Gavriló győzködését –, ilyesmivel csak minket, magyarokat vert meg az isten. Köztünk annyi a nemzetáruló, mint égen a csillag.
– Ez nem igaz, tiltakozott Gavrilo. Megemelem a kalapomat előttetek, mert csodálni való dolog az, ahogyan ti összetartatok. Mondtam is a komámnak, hogy a magyaroktól kellene példát venni.
János nem hagyhatta annyiban, tovább érvelt.
– Éppen fordítva van. Ti összetartatok, mi pedig széthúzunk. Itt van például, egy megdönthetetlen bizonyíték. Nálunk a baloldal rárontott a nemzetre, amikor csak tehette, folytatta bizalmasan. A legfrissebb esetet éppen most hallottam a televízióban. Úgyhogy igazán nem vagyunk összetartó nemzet, jobb, ha nem versenyeztek velünk. Különben is, kíváncsi lennék, nálatok mikor, melyik oldal rontott a nemzetre? Soha! Egyik oldal sem.
A szomszéd azon nyomban kész volt a cáfolattal.
– Nálunk mindkét oldal, ha csak tehette, rárontott a nemzetre – vágta ki elszántan.
Ennek hallatára János torkán megakadt a bor. Hogy neki ez nem jutott eszébe! Még ebben is különbek akarnak lenni. Mindannyian ezt hajtogatják. Egyhangúlag. Mi pedig csak civakodunk egymással, tűnődött nem kis fájdalommal.
Következő cikk: A Pillantás a közeljövőbe c. fotósorozat díjnyertes műve
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Roncspártderbi
Hagyjuk a mindig előhúzható demokrácia maszlagot az elvi meggyőződésről, a színes politikai palettáról. Egy mind zsarnokibb, >
Orbán a volt lengyel miniszterhelyettes menedékjogával provokálja Tuskot
A Bizottság szóvivője úgy foglalt állást, hogy bármely uniós állam csak egészen rendkívüli esetekben nyújthat menedéket >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
Orbán gyakorlatilag felvásárolta Kárpátalján a magyarokat
A kárpátaljai magyarok a Fidesz-politika játékszerévé váltak, Ukrajna korlátozza a kisebbségek nyelvhasználati jogát, Orbán viszont eszközként >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
Közeleg az EU számára az igazság pillanata Ukrajnában
A tárgyalások eredménye „mini München” lehet, és az csak felhívás volna Moszkvának az újabb támadásra. Erre >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
A merénylet megváltoztathatja a háború menetét?
Hogy az ukrán titkosszolgálat merész akcióval eltakarította az útból az orosz vegyi fegyverfőnököt, az megváltoztathatja a >
A kancellár beszéde pontosan mutatja, miért bukott meg
A német kancellár ugyan elvesztette a bizalmi szavazást, ahogy várta, ám az ez alkalomból mondott beszéde >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
A világ nem tudta megmenteni Szíriát, most hagynia kell megválasztania a jövőjét
Simon Tisdal véli így a Guardianben. A külpolitikai szakíró sajnálattal állapítja meg, hogy a beavatkozás Izrael >