2026. április 30. csütörtök
Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Vageszt nem hagyták nyugton a délszláv események

Végel László
Végel László
Vageszt nem hagyták nyugton a délszláv események

Néhány hónappal később jelentkezett és arról kérdezett befogadjuk-e a lakásba őt és Krasznahorkai Lászlót. Természetesen, válaszoltuk Anikóval. Megérkezésük után bejelentették, hogy szándékukban van eljutni a romokban heverő Vukovárra, mert filmet szeretnének készíteni, melyet Vágvölgyi rendezne a szövegkönyvet pedig Krasznahorkai írná. Túl vakmerő, lehetetlen vállalkozás, morfondíroztam, de szerencsére Želimir Žilnik, berlini Aranymedve-díjas filmrendező segítségünkre sitetett. Egyik munkatársa, az újvidéki televízió sofőrje kalauzolja el őket Vukovárra. Csak egy gond akadt. Az illető életében nem vezetett autót józanul. Amikor ezt előadtam a vendégeimnek, ők néhány percig tépelődtek, de elfogadták. Szerencsére megjárták az utat, hazajövet beszámoltak az útjukról. Krasznahorkai halálsápadtan ült, a látvány olyan mély benyomást tett rá, hogy majdnem elnémult. Vagesz a Magyar Narancsban közzétett vukovári beszámolójában részletesen leírta a látottakat, de még azt is megemlítette, hogy a sofőr részegen kalauzolta őket az úttalan utakon vagy a félrészeg katonák sorfala között. Valaki a sofőr kezébe adta Vagesz riportját és lefordította, mire ő elégedetten állapította meg, hogy a leírás pontos, de kifogásolta, hogy az ittasságát is szóba hozta. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy hetekig mutogassa az ismerőseinek a Magyar Narancsot és azzal dicsekedjen, hogy egy nagy magyar írót és egy rendezőt kalauzolt Vukovárba. Azóta távozott az élők sorából és sajnos nem értesülhetett arról, hogy a nagy magyar író időközben Nobel-díjas lett. Végel László:

2026. március 8., vasárnap

Rövid séta a környéken. Majdnem minden sarkon virágárus. A férfiak nagyban vásárolják a virágcsokrokat. Délután már többen is dülöngélnek.  Este a kilencvenes évekről szóló tévésorozat újabb epizódját nézem végig. Ellenőrzöm, hogy mire emlékezem és mire nem. Ebben az évtizedben tömeges tüntetések zajlottak Szerbia nagyobb városaiban. Az évtized végén az ellenzék nem ismerte el Milošević győzelmét az elnökválasztásokon. A kilencvenes években baljós hangulat uralkodott Szerbiában, főleg a végén. A képernyőn felelevenednek az Otpor nevű egyetemista mozgalom szatirikus performánszai. Megritkultak a magyarországi ismerősök látogatásai. A kíváncsiak legfeljebb Szabadkáig merészkedtek, aztán siettek vissza. A magyar politikusok még addig sem merészkednek eljutni. Nem úgy volt, mint manapság, amikor szinte naponta érkeztek a magyarországi politikusok, hogy okítsanak bennünket. Persze, akadt néhány magyarországi értelmiségi, aki azokban a baljós időkben is eljutott Újvidékig, sőt Belgrádig is.   Köztük volt - hogy csak néhányat említsek -, Eörsi István, Konrád György, Radnóti Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Krasznahorkai László és Vágvölgyi András. Jó volt velük találkozni és hallani a magyarországi híreket. Nekem akkor úgy tűnt, hogy Magyarország az aranykor küszöbén áll. Engem 2002-ben távolítottak el az újvidéki tévé drámaszerkesztőségéből, mert a milosevići elit úgy találta, hogy egy dramaturg is veszélyes lehet a rendszerre nézve. Konrád megvigasztalt, hogy legalább visszavonulhatok a magányomba, az írásnak élek, nem fognak zaklatni különböző ügyek, még a barátok sem keresnek fel. Majd meglátod, milyen jó, ha elhallgat a telefon, idézte fel a régi emlékeit. Érdekes, hogy az elmúlt évtizedben újra elhallgatott a telefonom, akárcsak a kilencvenes években, amikor nagyon jól esett budapesti barátaim látogatása. Az elsők között Vagesz érkezett. Késő este vártam rá az újvidéki pályaudvaron, amely mély sötétségbe borult, és cseppet sem hasonlított arra a fényesen kivilágított pályaudvarra, amelyet néhány évtizeddel később Orbán Viktor is felavatott. A felújítás gyászos véget ért, vagy egy évre rá lezuhant az 126 ember halálát okozó alsó tető. A kilencvenes évek végén Vagesz újra megjelent és remek cikket is írt az Otpor fiataljairól. Interjút készített Kleut Jelenával, az Otpor újvidéki szóvivőjével, aki napjainkban már nem egyetemistaként, hanem egyetemi tanárként részese az egyetemi mozgalomnak is. Ezért el is távolították az egyetemről. Vageszt nem hagyták nyugton a délszláv események. Néhány hónappal később jelentkezett és arról kérdezett befogadjuk-e a lakásba őt és Krasznahorkai Lászlót. Természetesen, válaszoltuk Anikóval. Megérkezésük után bejelentették, hogy szándékukban van eljutni a romokban heverő Vukovárra, mert filmet szeretnének készíteni, melyet Vágvölgyi rendezne a szövegkönyvet pedig Krasznahorkai írná. Túl vakmerő, lehetetlen vállalkozás, morfondíroztam, de szerencsére Želimir Žilnik, berlini Aranymedve-díjas filmrendező segítségünkre sitetett. Egyik munkatársa, az újvidéki televízió sofőrje kalauzolja el őket Vukovárra. Csak egy gond akadt. Az illető életében nem vezetett autót józanul. Amikor ezt előadtam a vendégeimnek, ők néhány percig tépelődtek, de elfogadták. Szerencsére megjárták az utat, hazajövet beszámoltak az útjukról. Krasznahorkai halálsápadtan ült, a látvány olyan mély benyomást tett rá, hogy majdnem elnémult. Vagesz a Magyar Narancsban közzétett vukovári beszámolójában részletesen leírta a látottakat, de még azt is megemlítette, hogy a sofőr részegen kalauzolta őket az úttalan utakon vagy a félrészeg katonák sorfala között. Valaki a sofőr kezébe adta Vagesz riportját és lefordította, mire ő elégedetten állapította meg, hogy a leírás pontos, de kifogásolta, hogy az ittasságát is szóba hozta. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy hetekig mutogassa az ismerőseinek a Magyar Narancsot és azzal dicsekedjen, hogy egy nagy magyar írót és egy rendezőt kalauzolt Vukovárba. Azóta távozott az élők sorából és sajnos nem értesülhetett arról, hogy a nagy magyar író időközben Nobel-díjas lett. Lehet, hogy ez annyira megihlette volna, hogy ennek tiszteletére legalább egy napig józan maradt volna.

 

2026. március 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hátulról kapaszkodnának a szekérre

A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >

Tovább

VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >

Tovább

A szörnyű egyoldalúság

Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >

Tovább

A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA

Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >

Tovább

A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog

Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >

Tovább

VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!

A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >

Tovább

BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!

Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >

Tovább

BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!

Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >

Tovább

Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz

A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >

Tovább

VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?

Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >

Tovább

Surányi Zoltán: A Stróman

Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >

Tovább

Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk

A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >

Tovább