Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Végel László
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben túl sok remény omlott össze, túl sok illúzió veszett oda, túl sok harag és düh gyülemlett fel, túl sok trauma sújtott mindannyiunkat. A fájdalom és a gyűlölet, a harag és a trauma rombolja a társadalmat, miközben Szerbia kilátástalan harcot vív önmagával. Végel László:
2025. május 14., szerda
Egyre durvább jelzőkkel illetik az tüntető egyetemistákat. Megdöbbenek, amikor hallom, hogy ők a puccsisták, a külföldi bérencek, a nácik, a fasiszták. Nem tudom elképzelni, hogyan fog emlékezni ezekre a hónapokra utókor. Nyilvánvaló, hogy ítéletét történelmi kontextusba fogja helyezni. Többször is megfordul a fejemben, hogy bölcsebbek lehetnénk és a megfontolatlan ítélkezés helyett, arra a kérdésre keresnénk a választ, hogy valójában miért is játszódik le mindez. Kétlem, hogy mindez érthető lehet az elmúlt balszerencsés harminc év ismerete nélkül. Kezdődött Milošević hatalmával és a délszláv háborúkkal, mialatt a környező szocialista országokban lezajlottak a rendszerváltások, illetve a többpártrendszerű parlamentáris demokráciába vezető kiegyezésen alapuló bársonyos forradalmak. Nálunk valóban nem játszódott le a bársonyos forradalom, helyette a kiegyezést elutasító, populista forradalom tört ki, amelynek élén Slobodan Milosevic Szerbia jommunista párttitkára állt. Ezt követte a Szerbiai Szocialista Párt és a Szerb Radikális Párt bukása. Zoran Đinđić rövid, pár évig tartó uralma, komolyabb reformokra szánta el magát, de nem volt ideje rá, mert rövid időn belül meggyilkolták. A posztszocialista bársonyos forradalom újra félbeszakadt, csonkaságában vegetált, mert az 2000 október 5-én hatalomra került pártok képtelenek voltak Đinđić művét befejezni. Következett az egymással civakodó pártok tengődése, tehát a bársonyos forradalom továbbra is csonka maradt. A választópolgárok kiábrándultak a hatalomra került ellenzékből, megbüntették ezeket a pártokat és – magukat. Hatalomra jutottak azok, akiket 2000 október 5-én megbuktattak. Igaz, ők némileg módosítottak az előző nézeteiket, de a kilencvenes években szocializálódó pártvezetők sem tudták befejezni azt a munkát, amelyben 2000 októberében a tömeg megálmodott. Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült. Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben túl sok remény omlott össze, túl sok illúzió veszett oda, túl sok harag és düh gyülemlett fel, túl sok trauma sújtott mindannyiunkat. A fájdalom és a gyűlölet, a harag és a trauma rombolja a társadalmat, miközben Szerbia kilátástalan harcot vív önmagával.
Következő cikk: A diadal másnapja: nem az RMDSZ győzött, hanem a közösség mentette meg önmagát
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben >
Megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új >
AZ ÚJSÁGÍRÁS LEZÜLLESZTÉSE, AZ OLVASÓK MEGALÁZÁSA
A VMSZ tisztségviselői és az anyaországi vendégek ezúttal is „eligazították” az MNT „alapítású” médiák „újságíróit”, hogy >
BIZALOMVESZTETT, HITELTELEN MNT
A testület csak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területével >
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >