Ma Árpád, Benjámin, Benő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szolidaritás és katarzis?
A szerbiai tüntetések anatómiája
Szerbhorváth György
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem tapasztalt érzelmeket keltenek (a sírástól az átölelésen, az adományozáson át az önfeledt ugrálásig). Ehhez párosul az iróniával, humorral átitatott kommunikáció, ami a résztvevőkben éppúgy katarzist vált ki, mint a főleg a közösségi médián késő éjjelig lógókban. A (szociál)pszichológusok szerint a szerb társadalom jó része most kollektíve szabadul meg a félelemtől, a hallgatás kényszerétől, attól a pszichózistól, amibe a rezsim kergette őket majd másfél évtizede. A társadalom – nevezzük így – megtisztulása, az értékek újra megfogalmazása jelentheti az új kezdetét, de kétséges, a politikai válságból jelent-e ez kiutat, ami az oktatás, a gazdaság (korrupció stb.), az egészségügy bajait is orvosolná. De talán az is biztos, hogy enélkül meg főleg nem fog menni. Annyi hangágyú viszont egyelőre nincs, amennyi a mozgalom hangját elnyomná. Szerbhorváth György (Élet és Irodalom):
A múlt hét izgalmasnak indult: előbb Kocsis Máté jött azzal, hogy az Alaptörvénybe kell iktatni a kettős állampolgárok kiutasításának lehetőségét, amennyiben elárulják a hazát, a kerületet, akármit. Persze tudjuk, ez nettó hülyeségnek rémlik még Kocsis részéről is, de ebben az országban lassan minden elképzelhető. Ahogyan Szerbiában is propagandatéma a külföldi ügynököké.
*
A március 15-i belgrádi tüntetések előtt két nappal, csütörtökön azonban nem izgultam a magyar–szerb határon hazafelé („haza”?) menet, s mint ezredszer, most sem ugattak meg, nemhogy a céljaim felől érdeklődtek volna – pedig másnap aztán már csőstül utasították vissza a külföldi újságírókat.
Anyám Belgrádba úgyse engedett volna el, aggódott már eleget. Amúgy is, tüntetőként veteránnak számíthatnék. Először 1989-ben nem mentem el egy Milošević-párti tüntetésre Zentán, ahová kivezényeltek volna bennünket. A szerb nemzetiségű gépírástanárnő a gimiből való kidobásomat kérte, minthogy az osztályt a szokásos cukrászdázásra beszéltem rá, de a tanári kar nem engedett. 1992-ben a kishegyesi rendőrség előtt lázadoztunk, többeket bevittek valami diszkós hülyeség miatt. Pár katonatársam börtönt is kapott, nekem állítólag nyolc évet szántak, de végül megelégedtek azzal, hogy emigrálok. 1997-ben Újvidéken tartottam beszédet az egyetemista tüntetéseken, a leckekönyvbe írtam a beszédemet – most is szó szerint aktuális lett volna (jogállam, szabad egyetem). A 2010-es éveket Pesten tüntettem végig, végül a legtöbb demonstrációt amolyan szociológus osztály- és tanártalálkozóként éltem meg, minden eredmény nélkül. Legutóbb, március elején szülőfalumban, Kishegyesen szerveztünk tüntetést, erősen kudarcosat.
De ez persze nem jelenti azt, hogy a tüntetésnek – főleg a szerbiai formáját, amely a polgári engedetlenséggel és a sztrájkokkal keveredik – ne látnám értelmét, sőt. Ám személyes tapasztalataim is arra utalnak, a legtöbb tüntetésnek végül legalább két olvasata van (ha nem több): ugyanazt elmesélhetjük hős(ködés)ként és értelmetlennek bizonyuló időpocsékolásként, ami csak újabb kiábrándulást okoz.
Majd öt hónapja kérdezgetnek, hogyan is értelmezhető az újvidéki vasúti tragédia kiváltotta több százezres tüntetéshullám, amely egyelőre március 15-én Belgrádban érte el tetőfokát. Kisezer okot és okozatot hoznak fel az aktorok, a hatalom, az ellenzék és a szakértők is, és annyiban tényleg különleges mindez, hogy hibrid tiltakozásról és ellenállásról van szó, hibridebbről, mint amilyen akár a szerb rezsim is. Mert az egyetemisták nem egy diktátor (ez esetben a köztársasági elnök) és maga a rezsim ellen vannak; Aleksandar Vučićtyal szóba sem állnak, mert nem tartják illetékesnek, minthogy alkotmányos hatáskörei nincsenek ama követelések tekintetében, amelyeknek a teljesítését elvárják (a vasúti szerencsétlenség körülményeinek kivizsgálása, a felelősök megbüntetése, a letartóztatottak elengedése – az elnök kegyelmet adott nekik, bár most már megbánta, nyilatkozta –, a felsőoktatásra szánt büdzsé 20 százalékos növelése). Határozott távolságot tartanak az ellenzéktől, illetve általában a politikai élet szereplőitől. Nincs ideológiájuk, ahogyan vezetőségük-vezérük sem. Eszmékre különösebben nincs is szükségük, hisz Vučić és emberei is csak a hatalomhoz ragaszkodnak, nem az ideológiához: a nacionalizmus felvállalása csak színjáték, ahogy a Putyin, Trump és az EU közti lavírozás is csak arra kell, hogy az oligarchák és a maffia révén mindent lefölözhessenek.
*
Az elnök Koszovót, Horvátországot és Boszniát is az ellenséggyártásra használja fel, és Orbán is csak addig fog neki kelleni, amíg szövetségesként a zavarosban halászhatnak a nemzetközi feszültséget tovább generálva, például Boszniában. Nem kérdéses, elengedik Milorad Dodik boszniai szerb vezető kezét is – aki ellen saját országában most bírósági ítélet, illetve letartóztatási parancs van érvényben –, ha az oligarcháik által fenntartott, főleg a nyersanyagokhoz kapcsolódó biznisz miatt az kell, ahogyan a magyar fegyveres erők eltanácsolása sem különösebben érdekli őket. A magyar vagy a szerb belpolitikában mindez érdektelen is. Mellékszál, hogy miközben korrupt országokban járunk, a mindenkori hatalom, az ellenzék és bárki más teli tüdőből kampányol a korrupció ellen, és igen, ezeknek a társadalmaknak ez a rákfenéje – de ha mindenki a korrupcióellenességgel jön, mi az az üzenet, ami más? Ez érvényes a szerbiai egyetemistákra is, akik jogállamot, transzparenciát, működő intézményeket, szebb és élhetőbb otthoni jövőt akarnak – azt, amit a jelenlegi uralom is beígért és (saját maga szerint) meg is valósított; sose volt még jobb Szerbiában (nota bene Magyarországon sem, ugyebár, ha a „megfelelő” médiát követjük…).
De akkor milyen értelmezési keret adható a szerbiai helyzethez? Mégsem a múlt századi Dél-Amerikában járunk, itt most nem járja a katonai puccs. A 2000. október 5-i helyzettel ellentétben, amikor Milošević megbukott, a szerb elnök nem is politikai és társadalmi (továbbá titkosszolgálati, rendőrségi) támogatásának teljes elfogyásától retteg, vagy hogy gazdasági hátországa (beleértve a maffiát) egyik napról a másikra kihátrál mögüle – anno a balkáni mészáros abba bukott bele, hogy még az elit alakulatok is átálltak az ún. nép oldalára. Mert itt egy új generáció lépett a színre, a felsőoktatási hallgatók mintegy kétszázezres tömege (a bő hatmilliós országban), aztán a középiskolások egy része, az egyetemi professzoroké és a középiskolai tanároké is. Nem kevésbé a menetek során őket váró nagy- és kistelepülések lakói, az idősek, és persze a szülők, testvérek, a külföldön élő rokonok.
Szociológiailag tehát elég heterogén rétegről lehet beszélni. A magot mégiscsak a középosztály alkotja, mert hisz a továbbtanulók (és szüleik) idetartoznak. De felzárkózott hozzájuk a traktorista közeg (ez persze csakis falusi), a nyugdíjasok egy része, az egészségügyi dolgozók, az IT-szektor (ez mára egy külön érdekérvényesítéssel bíró csoport), és olyan többezres, látványos szubkultúrák, mint a motorosok (bájkerek) vagy a háborús veteránok. Éppen csak a munkásság hiányzik (no jó, meg az állami szektorban dolgozók), pedig a korábban busásan szubvencionált külföldi cégek mostanság bocsátják el látványosan alkalmazottaikat.
Tehát nem hagyományos osztályok, rétegek találkoznak itt és alkotnak mozgalmat, hanem teljesen eltérő módon integrált csoportok. Ráadásul a mag, ahogy mondtam, egy új generáció, amely 2000, a háborús idők után született, és már bele az internet világába, tehát egészen más kommunikációs és médiaközegbe. E nemzedéket eddig apolititikusnak, sőt apatikusnak tartották, ám ugyanakkor érzéketlen az állami propagandára. Ők azok, akikkel az elnök és masinériája nem tud mit kezdeni. Az pedig nevetséges volt, ahogyan bombariadóra hivatkozva leállították a vasúti közlekedést meg az állami buszhálózatot, megfélemlítették a magánszállítókat, továbbá útfelújításra hivatkoztak, de még az internet leállását is belengették. Szombaton pedig újabb löketet adtak a további hullámnak azzal, hogy ún. hangágyúkat vetettek be, azaz az LRAD-ot, a hosszú hatótávolságú akusztikus eszközt – tudtommal először Európában – a tüntetők ellen.
Csakhogy az ellenállók együttműködésének kézenfekvő új formái alakultak ki. Nincs vonat? A neten összeállnak a taxisok, az autósok. A sztrájkoló tanárok egy része csak havi ötezer forintnyi fizetést kapott? A többiek a neten gyűjtenek nekik. A média elhallgat mindent? Nem mindegy? Én is olyan helyi nem szerbekkel kerültem kapcsolatba, akik révén most látom az önkormányzati pénzek elverését és a pozíciók pártalapon való szétosztását stb. (Más önkormányzatokat már le is rohantak a helyi ellenállók, és nem pártalapon.)
*
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem tapasztalt érzelmeket keltenek (a sírástól az átölelésen, az adományozáson át az önfeledt ugrálásig). Ehhez párosul az iróniával, humorral átitatott kommunikáció, ami a résztvevőkben éppúgy katarzist vált ki, mint a főleg a közösségi médián késő éjjelig lógókban. A (szociál)pszichológusok szerint a szerb társadalom jó része most kollektíve szabadul meg a félelemtől, a hallgatás kényszerétől, attól a pszichózistól, amibe a rezsim kergette őket majd másfél évtizede.
A társadalom – nevezzük így – megtisztulása, az értékek újra megfogalmazása jelentheti az új kezdetét, de kétséges, a politikai válságból jelent-e ez kiutat, ami az oktatás, a gazdaság (korrupció stb.), az egészségügy bajait is orvosolná. De talán az is biztos, hogy enélkül meg főleg nem fog menni. Annyi hangágyú viszont egyelőre nincs, amennyi a mozgalom hangját elnyomná.
Következő cikk: Magyarország rohamléptekkel halad Oroszország felé
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >
Viszlát Ottó! Találkozunk!
1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >
Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája
Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni. Erre felálltam és >
Nyilas Mihály bálozik
Szégyenletes, hogy most, amikor az ország „csaknem négyszáz bírója és ügyésze” tiltakozik a szakmát sújtó hatalmi >
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >
Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?
A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >
A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását
A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >
Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal
Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >