2024. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Egy nap, amely megrengette…

Egy nap, amely megrengette…

Ha nem is a világot, de talán a magyar miniszterelnököt, kilenc és félmillió állampolgár sorsának korlátlan urát, minden hazai dolgaink kezdetét és végét. E héten, szerdán, Orbán Viktor kedvezőtlen előjelekkel indulhatott el Strasbourgba, az Európai Parlament ülésére; a NATO- és EU-tag Magyarország vezetőjeként kihívóan szembemennie a NATO és az EU politikájával nem sok jót ígért számára. Nyilván ő is tudta, hogy nem fogják tárt karokkal fogadni, de amivel ott találkozott: EP-képviselők maró bírálatainak tömegével, az lényegében a halál csókja volt. Meg kellett értenie, hogy a szövetségeseink immár nyíltan ellenségnek és árulónak tartják. Bruck András:

Akik Magyar Péterre itthon gúnyként a messiás nevet ragasztották, azok az online közvetítés során zavarodottan láthatták: a strasbourgi ülésteremben történtek valóban egyfajta megfeszítésnek feleltek meg, de annak elszenvedője nem Orbán Viktor egyetlen szóba jöhető hazai politikai ellenfele volt, hanem ő maga. A kettőjük személyes összecsapására régóta készülő Magyar Péter pedig élt az alkalommal. „Miniszterelnök úr, mindketten tudjuk, hogy vége van”, nézett beszéde közben az ütésektől szinte szédelgő diktátor szemébe. Végül ezzel az ominózus figyelmeztetéssel zárta a rendelkezésére álló öt percet: „Miniszterelnök úr, az idő nekünk dolgozik,” értve ezen mindazokat, akik másfél év múlva arra fognak szavazni, hogy véget érjen a 2014-ben meghirdetett illiberális, és azóta masszív autokráciává kiteljesedett rémálom. 

Természetesen sokan lesznek, akik nem a Tisza Párt neve mellé húzzák majd be az ikszet. A magyar társadalom egy tekintélyes részét máig nem ingatta meg, hogy megnyomorítva és kizsigerelve egy olyan országban él, ahol a klíma szó idén nyáron szinte a gyilkosság szinonimájává válhatott. Ők saját bölcsességük csúcsára rég feljutva, legközelebb is önnön legalapvetőbb érdekei ellen fognak szavazni. És van egy másik, szerencsére egy teljes nagyságrenddel kisebb szavazói csoport is, az örök vesztesek rajongótábora. Az övék amolyan síron túli szerelem. Megdöbbentő módon ők szempontot és súlypontot váltottak, s a nemzeti prioritások között számukra immár nem a rezsim bukása áll az első helyen, hanem Magyar Péter hiteltelenítése.

Sejtelmem sincs érzelmeik lelki hátteréről – butaság, irigység, féltékenység, kóros bizalmatlanság, félelem az újabb csalódástól? – nem értem, hogy még indokolható kétkedésük mitől váltott át nem egyszer idiotizmusba, de kapitális hiba paravánt húzniuk a hatalmon lévők gazemberségei elé és helyettük immár Magyar Pétert tekinteni fő ellenségüknek. Akiket az ő félreérthetetlen strasbourgi beszéde, viselkedése sem győzött meg, azok saját tévképzeteik foglyává váltak. Ha ugyan nem valami sokkal rosszabbról van szó, amit kimondani se mernek ezek az önmagukat ellenzékiként definiálók: inkább maradjon Orbán, semmint Magyar Péter és a Tisza Párt győzzön. Ha valóban erre jutottak, az tényleg a remény egy perverz fajtája, jobb is titokban tartaniuk. 

Miniszterelnökünk azért ment Strasbourgba, hogy az Európai Parlament soros elnökeként elmondja, hogyan látja az EU jövőjét. Mindenben hozzá illő beszéd volt. Konstruktív együttműködést ajánlott, de ő maga lábbal tapossa Magyarország nemzetközi kapcsolatait; az EU gyenge versenyképességét kárhoztatta, miközben saját hazájában a verseny ellensége, ideálja a tudásalapú helyett a „munkaalapú társadalom”, az összeszerelő üzemek rabszolgatömege; aggasztja az európai mezőgazdaság teljesítménye, de a hazairól tudomást se vesz, talán nem is hallott arról, hogy a versenytársak sokszorta olcsóbbak, termelékenyebbek; riadót fújt, mert szerinte az EU a 24. órában van… és az EU ellen itthon lázító aknatelepítő el se röhögte magát. Mintha egy brutális apa beszélt volna a gyereknevelésről, vagy egy sorozatgyilkos az élet szentségéről.

Immár csőstül szakadnak ránk a bajok, az autokrácia egyre nehezebben letagadható vergődésbe kezdett. S aki mindezt ránk hozta, annak lehangoló strasbourgi produkciója egy újabb lépés volt afelé, amikor már csak egy olyan Magyarországon tudja majd megőrizni hatalmát, ahol a választásokon – Lukasenkához és Putyinhoz hasonlóan – 80-90 százalékot kap. De akkor már az EU-n kívül leszünk. Tényleg mégis maradjon inkább ő? A Magyar-ellenes tábornak alaposan át kéne ezt gondolnia, mert ha az EU nem is, mi valóban a 24. órában vagyunk.

2024. október 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Vicsek szembesülése a valósággal

Vicsek Annamáriát rendre kell utasítani, mert a vajdasági magyar lakosságnak csak egy töredéke adta el a >

Tovább

Egy nap, amely megrengette…

Ha nem is a világot, de talán a magyar miniszterelnököt, kilenc és félmillió állampolgár sorsának korlátlan >

Tovább

A legújabb álarc a tudomány álarca

Gombamódra szaporodnak az egyetemi életen belül használatos doktori címmel dicsekvő politikusok. Habermas vagy Derrida még a >

Tovább

A tanulóifjúság politikai indoktrinálása az Európa Kollégiumban

Juhász Bálint is a Pásztor István közösségre káros politikáját képviseli. A Kollégiumban mondott beszédében azt hangoztatta >

Tovább

VMSZ-es diktatúra ez a javából!

II. Pásztor tevékenységéből látszik, hogy a magyar közösséggel kapcsolatos minden területet, minden témát egyedül akar intézni. >

Tovább

„Erős tartományi csapat”?

Amikor a jogállam még működött, a közigazgatásban való munkavégzés szakmának, hivatásnak számított. Most már még az >

Tovább

MEGRENDEZETT SZÍNJÁTÉK

A felújított szabadkai vasútállomás november 24-i megnyitóján – amelyen Aleksandar Vučić elmondása szerint Orbán Viktor magyar >

Tovább

VMSZ-es diktatúra túszai lettünk!

A VMSZ-es MNT fő célja a jelenlegi egyszólamú, minden szakmai követelményt és pluralizmust mellőző tájékoztatás megőrzése, >

Tovább

Sorkatonaság, figyelemelterelés, elvándorlás…

"Ha nem akarod, hogy éhen haljon a családod, akkor elindulsz külföldre, ha nem akarsz bevonulni egy >

Tovább

Megrendelt VMSZ történelem

Idővel meg kell azonban majd a történészeknek, politológusoknak írni egy másik könyvet is, amelyik tárgyilagosan mutatja >

Tovább

ELVÁNDORLÁST ÖSZTÖNZŐ, MEGALKUVÓ POLITIKA

Nem elég a párt álláspontját „közölni a kormányfővel”, hanem, amikor a sorkatonai szolgálatról szóló jogszabály a >

Tovább

NEM „JÓL DÖNTÖTTÉL, JENŐ!”[1]

Hajnal Jenőnek most is fontosabb a szolgalelkűség, az önkritikátlan somfordálás. Viszont még a formális pályázati feltételeknek >

Tovább