Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat.”
A VMSZ, az MNT és Vickó Ferenc, a párt államtitkára vajon megszólal-e a csantavéri polgárok petíciója kapcsán?
Bozóki Antal
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában bemutatott helyzet szinte minden vajdasági település állapotát tükrözi, de erről és a VMSZ vezetőinek visszás tevékenységéről sem a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács által „alapított” rezsimhű, a közszolgálatú, de a független médiában se lehet olvasni, hallani. Miért? Ide is egy Magyar Péter (a Tisza Párt elnöke) kellene, hogy körbejárja a kórházakat! – Kíváncsian várjuk, lesz-e foganatja a csantavéri tiltakozásnak, várjuk, hogy kiderüljön, 10 ezer ember kérése mennyit ér, mekkora súlya van – írja és kérdezi Szabó Angéla az említett írásában. A VMSZ és Vickó Ferenc, a (szégyen)párt államtitkára vajon megszólal-e a csantavéri polgárok petíciója kapcsán? Mit szól mindehhez a Magyar Nemzeti Tanács? Hallgat ez úttal is, mint általában? „Tényleg nincsen, aki ezt (a hanyatlást – B.A.) megállítsa?” Bozóki Antal:
Ilyen sötét világban nem tudok nyugodtan aludni.
U ovakvom mračnom svijetu ne mogu mirno spavati.
Rade Šerbedžija színész
Szabó Angéla (1962, Csantavér) neves csantavéri, a vajdasági magyar rezsimhű sajtó által indokolatlanul mellőzött, 1986 és 1988 között a (megszűnt) Dolgozók hetilap (a Családi Kör elődlapja), 1988 és 2002 között a Képes Ifjúság újságírója, most „szabadúszó” újságírónő több könyv szerzője is az 1990-es évek délszláv fegyveres konfliktusaiban elhunyt vajdasági magyarokról.
Augusztus 26-án Tényleg nincsen, aki ezt megállítsa? címmel közölt egy nagyobb lélegzetű írást a jelenlegi csantavéri állapotokról, problémákról, amelyek „túlmutatnak ezen a poros helységen”. (A teljes írást itt lehet olvasni: https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=16554).
A közel hétezer lakosú Csantavér „népességét többségében magyarok alkotják, lakosságának nemzetiségi arányait nézve az egyik leghomogénebb magyar település az egész Délvidéken”.
– A faluban a közbiztonság katasztrofális. Egymást érik a betörések, a lopások. Újabban már meg sem várják a sötétedést, az éjszakát, világos nappal törik fel a házakat. Mialatt a lakóik dolgoznak, a templomban vagy a piacon vannak. Gátlástalanul garázdálkodnak, szinte minden bűntettet megúsznak. […]
Az emberek bizalmatlanok, félelemben élnek, bezárkóznak, elszigetelődnek. Eluralkodott a gonoszság, feneketlen az erkölcsi lezüllés, mélységesen mély a szellemi nyomor és óriási a lelki sötétség. Amit eddig elvetettünk, helytelenítettünk, most az lett az irányadó, az a követendő minta – írja Szabó Angéla.
– Egy olyan – évtizedeken át a perifériára szorított, szándékosan mellőzött, a fejlesztési tervekből rendszerint kihagyott és olyan mértékben elhanyagolt, többségében eddig még magyar lakosságú (!) – faluban, mint amilyen Csantavér, az itt élők órákig tudnának erről mesélni. Hogy mennyi minden(ük) volt, aminek mára legfeljebb csak az emléke maradt. […]
A jelenben is a múltban élünk. Mindig siratjuk a múltat. Nem temetjük, hanem visszasírjuk. Kétségkívül: még szerencse, hogy van mit felemlegetni, van mire jó érzéssel, hálával visszagondolni. Mert ennek a falunak legfeljebb csak múltja van. A jelene lehangoló, siralmas. A jövője meg kétséges – állapítja meg írásában lehangolóan a szerző.
A cikk írója külön kitér a faluban uralkodó egészségügyi állapotokra is.
– Legutóbb az egészségügyben harangoztak be egy olyan szerkezeti leépítést, amely fájdalmasan érinti a Szabadka város peremén élőket – a csantavérieket, a bajmokiakat, a dusanovóiakat, a visnyeváciakat és az új-zsednikieket. E hónap elsejétől egyetlen tollvonással megszüntették a két nagyobb egészségházban az éjszakai és hétvégi ügyeletet. Ez azt jelenti, hogy munkanapokon este 8 órakor, szombaton pedig 14 órakor bezárják az egészségházat, és onnantól a faluban se orvos, se nővér, se mentőautó nem áll a betegek rendelkezésére – olvasható az idézett írásban.
A külvárosi egészségházak fokozatos leépítése ellen most a lakosok tiltakozó aláírásgyűjtésbe kezdtek, de a Csantavéren, Új-Žedniken, Dusanovóban és Visnyevácon összegyűlt 1584 aláírást tartalmazó íveket „nem volt kinek átadni, nem volt, aki átvegye és továbbítsa, eljuttassa az illetékesekhez. Ugyanis a falu vezetősége úgy határozott, hogy szíves-örömest kimarad ebből a gubancos történetből, jobb, ha nem foglal állást ebben az ügyben. Nemhogy nem áll az élére ennek a tiltakozó megmozdulásnak, ennek az elkeseredett harcnak, de még meg se szólal, véleményt se mond. Úgy hallgat, mint a sült hal” – állapítja meg Szabó Angéla.
Az aláírásokat „így aztán postán kellett elküldeni Szabadka első emberének, a Községi Képviselő-testület elnökének és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) frakcióvezetőjének”. A szerző zárójelben jegyzi meg, hogy „a mi magyar érdekvédelmi szervezetünknek mindeddig egyetlen szava, semmi hozzáfűznivalója nem volt a falusi egészségházak hatáskörének a megnyirbálásához. Ami fölfoghatatlan és fölháborító. Pedig feszt csak a javunkat akarják, nem is győzik elégszer hangoztatni. Ezúton is köszönjük nekik – ez most nagyon betalált” – írja.
A figyelemfelkeltő írás szerzője nem nevezi ugyan meg, de aki a közügyeket kíséri, tudja, hogy a VMSZ-nek Vicko (a saját honlapján, másutt Vickó) Ferenc személyében vajdmagyar egészségügyi államtitkára van a szerb kormányban, „akiről az a hír járja, hogy nagy ívben kerüli a közügyekben való megnyilvánulást, akinek a nevével csak elvétve találkozunk a vajdmagyar sajtóban”.
Az államtitkár úrnak „ideje lenne álruhát ölteni, mint tette azt egykoron Mátyás király a mesében, és feltérképezni, milyen áldatlan állapotok uralkodnak az egészségügyi intézményeinkben. Legalább azokról a helységekről kaphassunk hiteles képet, amelyekben a magyar lakosság zöme él. Zónázzon egy kicsit! Járja körül a kórházakat, az egészségházakat, csekkolja le, hogy mekkora a tömeg, hány méter hosszú a sor és mennyi a várakozási idő a rendelők/vizsgálók/kezelők előtt, és persze azt is fülelje ki, hogy miről pusmognak a páciensek a várótermekben. A kórházak osztályain ne csak a korszerű beléptetési rendszert, a kártyás és kódzáras bejárati ajtókat csodálja meg, hanem lépje is át a Rubicont. Időzzön el egy cseppet a kórtermekben, vegye szemügyre a tisztaságot, a berendezést, álljon meg a betegek ágya mellett, vessen rájuk egy gyógypillantást, hajoljon egy kicsit közel hozzájuk, hogy megsúghassák a panaszaikat. Továbbmenve kukkantson be az apró, félreeső helyiségekbe – a mosdókba, a zuhanyzókba, és okvetlenül szagoljon be az illemhelyekre is – szólítja fel Vickó Ferencet a szerző.
Prof. dr. Vickó (a saját honlapján Vicko) Ferenc (1959), a VMSZ egyik államtitkára (a nyolc közül), „onkológus, az utóbbi tíz évben (!!?? – B.A.) az Egészségügyi Minisztériumban volt államtitkár. A 65 éves szakpolitikus kinevezése előtt a Vajdasági Onkológiai Intézetet vezette, emellett pedig évek óta sebészetet tanít az Újvidéki Egyetem Orvostudományi Karán”. Lehetséges, hogy még egyéb jövedelemforrásai is vannak.
A doktor úr „hobbija a búvárkodás, az ejtőernyőzés, a lovaglás, az orchideák, a zene és a régiségek”. Tagja a Vajdasági Magyar Vadászok Társasága (VMVT) elnökségének (másutt igazgatóbizottságának) is, de – a fotó alapján – az utazásokat is kedveli. Ez mind szép és jó, csak az ilyen luxust a vajdasági magyarok közül kevesen engedhetik meg maguknak. Ennyi elfoglaltság mellett kinek jutna még ideje, lenne kedve az egészségügyi közigazgatási munkára is?
Vickó Ferenc államtitkár a közéletben alig ismert. A sajtóban is csak elvétve szerepelt, ha valamelyik egészségháznak kellett átadni valamilyen adományból származó felszerelést, műszert.
Először 2021. február 10-én került fókuszba, amikor a szerb Egészségügyi Minisztérium „egy egészségügyi reformtervezet mutatott be”, amit „egészségügyi mestertervnek” neveztek. Ennek a célja az volt, hogy „átszervezzék a jelenlegi egészségügyi rendszert”, amelynek keretében „a Zentai Közkórház átminősítését és osztályok megszüntetését, jobban mondva kiszervezését, Nagykikindával való összeolvadását tervezte az illetékes minisztérium”.
Ada, Zenta és Magyarkanizsa lakosainak a kálváriája nem újkeletű. Visszavezethető egészen 1992-ig, amikor a szerb kormány rendeletet hozott a közigazgatási körzetekről, illetve „a minisztériumok és a különálló szervezetek feladatainak a székhelyükön kívüli ellátásáról”, amellyel e három magyar többségű községet a Nagykikindai körzethez csatolták.
„Vickó Ferenc a VMSZ egészségügyi államtitkára teljes mértékben részt vett és kiállt a szerb kormány egészségügyi reformja mellett, propagálta & védte a szerb kormány famózus reformtervezetét”.
– Az intézmény integrációnak nem lesz negatív hatása az egészségügyi személyzetre, sem pedig az egészségügyi ellátás elérhetőségére az észak-bánáti körzet polgárai számára. Az egészségügyi intézmények konszolidációja várhatóan fokozatosan csökkenti majd az adminisztráció, a fenntartás költségeit, miközben növeli az összes szervezeti egység (egészségházak és közkórházak) kapacitásának kihasználtságát az Egészségügyi Központon belül – mutatott rá akkor dr. Vickó.
Dr. Vickónak nem az lett volna a kötelessége, hogy egy tervezetet megvitasson az érintett egészségügyi szervezetek vezetőivel? Nem kellett volna a közösség iránti elfogadhatatlan viszonyulása, problémái iránti érzéketlensége miatt, már akkor lemondania és távozni a közéletből!
A sajtó 2021 decemberében számolt be államtitkárunk vitás felszólalásáról a második Nemzeti Onkológiai Fórumon, amelyiknek az volt a célja, hogy „felhívja a figyelmet a daganatos megbetegedések időben való felfedezésének fontosságára”. Az akciót Nincs várakozás címmel szervezték meg.
– A koronavírus csak rontott az egyébként sem rózsás helyzeten az egészségügyünkben. Azok az emberek pedig, akik esetleg hajlamosak a rákos megbetegedésekre, halogatták a vizsgálatokat, mert féltek a koronavírustól, és harmaduk már csak végstádiumban fordult orvoshoz. Esetükben már nem segítettek a terápiák – mondta Marko Milanović, a Szerbiai Páciensek Fórumának elnöke.
Dr. Vickó Ferenc, véemeszes államtitkár a fórumon mindezek kapcsán ezt a szakmaiatlan és „szégyenletes nyilatkozatot” adta: „A másik fontos dolog, és ez lehet, hogy ez nem fog tetszeni az embereknek, de ki kell mondani, hogy a daganatos megbetegedések nem sürgős esetek”.
Predrag Slijepčević, a Leuka Egyesület képviselője, aki maga is leukémiából gyógyult, vitába szállt dr. Vickóval, és hozzátette, a rákos megbetegedések esetében kulcsfontosságú a betegség korai fázisban való felismerése.
Mindez a nemzeti közösségi és a közigazgatási ügyek, de a szakma iránti érzéketlenségére és járatlanságára is utal, ami alkalmatlanná teszi az általa betöltött posztra!
Dr. Vickó Ferencet mindezek ellenére 2024. május 16-án újból kinevezték egészségügyi államtitkárnak. Miért kellett egy 65 éves, nyugdíjjogosultságot szerzett személyt fontos közigazgatási tisztségre újfent kinevez(tet)ni? Annyira nélkülözhetetlen? Nem szedte meg már magát eléggé? A VMSZ-nek nincsen másik embere erre a tisztségre? Államtitkárunkat mennyire érdekelheti egyáltalán az egészségügy helyzete? Mit lehet elvárni egy fikusz államtitkártól? Nem kinevezni, hanem kizárni a kellett volna a VMSZ-ből, ha az nem a szófogadók és szolgalelkűek pártja lenne, mert aki Pásztor Bálinttal „szembe jön a párton belülről, azt elüti a vonat – természetesen képletesen mondva”.
Az Újvidéki Rádiónak van egy egészségügyi műsora minden csütörtökön délelőtt, Egészségügyi mozaik a címe. A műsornak nem csak arról kellene szólni, „hogyan őrizzük meg egészségünket az életvitel, a helyes táplálkozás és a pozitív gondolkodás segítségével”, hanem arról is, hogy milyen a helyzet az egészségügyben, a kórházakban, a falusi egészségházakban, milyen a gyógyszerellátás, stb. Meghívhatnák doktorunkat egy élő adásba, amelybe a hallgatók is bekapcsolódhatnának a kérdéseikkel, hozzászólásaikkal. Téma lenne bőven... Vagy az már többletmunkát igényelne?
A Szabó Angéla tömör, nemzeti közösségi tanulmánynak is beillő, egy magyar faluközösség életéről szóló tényszerű írásában bemutatott helyzet szinte minden vajdasági település állapotát tükrözi, de erről és a VMSZ vezetőinek visszás tevékenységéről sem a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács által „alapított” rezsimhű, a közszolgálatú, de a független médiában se lehet olvasni, hallani. Miért? Ide is egy Magyar Péter (a Tisza Párt elnöke) kellene, hogy körbejárja a kórházakat!
– Kíváncsian várjuk, lesz-e foganatja a csantavéri tiltakozásnak, várjuk, hogy kiderüljön, 10 ezer ember kérése mennyit ér, mekkora súlya van – írja és kérdezi Szabó Angéla az említett írásában. A VMSZ és Vickó Ferenc, a (szégyen)párt államtitkára vajon megszólal-e a csantavéri polgárok petíciója kapcsán? Mit szól mindehhez a Magyar Nemzeti Tanács? Hallgat ez úttal is, mint általában?
„Tényleg nincsen, aki ezt (a hanyatlást – B.A.) megállítsa?”
Következő cikk: Orbánnak az utóbbi idők legszorosabb választási versenyére kell felkészülni
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >