Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Elment a Levente
Bódis Gábor
Kasza (László, Levente), ahogyan mindenki ismerte, talán Cseke (Ekecs Géza) mellett a legnépszerűbb szerkesztő-műsorvezetője volt a Szabad Európa Rádiónak. A nyolcvanas években az otthoni erjedéssel, a szamizdat, a demokratikus ellenzék megjelenésével különös, de most így visszatekintve, érthető szakadás történt a müncheni szerkesztőségben. A “konzervatívok” (közöttük igazi konzervatívok is voltak, de bizony árvalányhajas nacionalisták is) azon az állásponton voltak, hogy semmilyen kapcsolatot nem szabad felvenni a Kádár-félékkel, sem a rezsimmel, de annak az ellenzékével sem. „Mert azok is csak kommunisták!” Attól féltették a SZER-t, hogy felhígul „tiltott gyümölcs” lényege. Kasza volt a másik csapat vezéregyénisége és neki köszönhető, hogy a magyar demokratikus ellenzék otthonra talált a Szabad Európában. És az ő elévülhetetlen érdeme az is, hogy akkortájt mindenki bennfentesként ismételte: a Központi Bizottság még nem is döntött erről vagy arról, de a Szabad Európa már bemondta.
Én csak így hívtam: Levente. Meg Hamburger Miska is. Mi hárman haverkodtunk még München (az én Münchenem) előtt, Budapesten is. A kilencvenes évek legelején, amikor a Bajcsyn, majd a Bajza utcában volt a SZER budapesti irodája. Szőcs Géza volt az első irodavezető, majd a Csaszi (Császár László), utánuk jöttem én. Leventéék le-lejártak az itteni csapathoz, a meló után elmentünk a kocsmába. Legtöbbször a Szerb Étterembe. Évekig, már a SZER magyar osztályának megszüntetése után is. Azóta a Szerb Étterem is megszűnt.
1993 augusztusában, amikor (főleg Leventének és Miskának hála) a központban, a müncheni Angol Parkban kezdtem dolgozni, még jobban összemelegedett a hármas. Ekecs Géza fogadott, majd Levente vette át a vendéglátó szerepét. Elvitt a SZER által bérelt lakásomba, bevezetett a “müncheni életbe”.
Felejthetetlen est volt egyszer a lakásomon, amikor magyar kolbászt és szalonnát hoztam otthonról. A jó falatok mellé a garat sem maradhat száraz. Nem is maradt. Miska ott aludt nálam, Levente viszont mindenáron haza akart menni. Taxit hívott és elment. Egy fél óra múlva kopogás az ajtón. Levente vissza. Keresetlen szavakkal szidta a pesti taxisokat. Münchenben.
Kifogástalanul öltözködött, emiatt sokszor vitázott a pesti értelmiség néhány tagjával, akiktől nem volt osztályidegen a trehány megjelenés. Egyszer a Kispipában annyira elfajult a vita, hogy az asztaltársaság magunkra hagyott minket Leventével és Miskával. Pedig Leventén kívül mi nem is erőltettük a témát.
1994-ben írt egy könyvet Antall Józsefről, majd főszerkesztői (belpolitikai) posztot vállalt a Magyar Televízióban. Ottani barátságok alakítottak ki egy másik asztaltársaságot (Sárdi Panni, Martinák Laci), egymáshoz is eljártunk, meg az utolsó időszakban a Gellértbe, mert Levente rendszeresen ott lakott, miután eladta budai lakását.
Sokszor mesélte el, hogy Konrád György és ő ajánlották Sorosnak, hogy adjon ösztöndíjat a tehetséges ifjú liberális politikusnak, Orbán Viktornak. Soros később ezt szemükre is vetette. Erről egyszer Konráddal is beszélgettünk, amikor tiszteletünket tettük nála egy remek vacsora keretében. Jót nevettünk rajta. Vagy keserédes volt?
Levente azt is emlegette, hogy Orbán visszatérőben az angol ösztöndíjas (Soros) útjáról néhány napot náluk töltött a müncheni lakásukban. Kaszáné, Irmi, aki echte német és orvosnő, mondta neki a vendég távozása után, hogy neki nem tetszik ez a figura, nincs egy őszinte megnyilvánulása. Levente persze csak legyintett egyet: hogyan is értene egy német nő a magyar belpolitikához!
Kasza (László, Levente), ahogyan mindenki ismerte, talán Cseke (Ekecs Géza) mellett a legnépszerűbb szerkesztő-műsorvezetője volt a Szabad Európa Rádiónak. A nyolcvanas években az otthoni erjedéssel, a szamizdat, a demokratikus ellenzék megjelenésével különös, de most így visszatekintve érthető szakadás történt a müncheni szerkesztőségben. A “konzervatívok” (közöttük igazi konzervatívok is voltak, de bizony árvalányhajas nacionalisták is) azon az állásponton voltak, hogy semmilyen kapcsolatot nem szabad felvenni a Kádár-félékkel, sem a rezsimmel, de annak az ellenzékével sem. „Mert azok is csak kommunisták!” Attól féltették a SZER-t, hogy felhígul „tiltott gyümölcs” lényege. Kasza volt a másik csapat vezéregyénisége és neki köszönhető, hogy a magyar demokratikus ellenzék otthonra talált a Szabad Európában. És az ő elévülhetetlen érdeme az is, hogy akkortájt mindenki bennfentesként ismételte: a Központi Bizottság még nem is döntött erről vagy arról, de a Szabad Európa már bemondta.
De nekem Levente maradsz, Barátom. Köszönök mindent. Isten áldjon!
Következő cikk: Itt az idő, hogy az izraeli hadsereg véget vessen a vad öldöklésnek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >