Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
„Budapest zárkózott város”
Végel László
A liberális magyar értelmiségi vendégnek vagy turistának érezte magát a határon túli magyar kisebbségben is. A kisebbségi Grendel is társtalanul kereste azt a keskeny utat, amelyen kivergődhet ebből a válsághelyzetből, amely mindkét oldalon veszélyhelyzettel van kikövezve. Lehet, hogy nem is lehet rajta haladni, csak toporogni. Haladni, de hová? Grendel eközben még egy keserű tapasztalatról és beszámolt az önéletrajzi emlékezésében. A nyolcvanas évek elején ő is, akárcsak én, nem győztük csodálni a magyar rendszerváltási csodát. Egy évtized múltán azonban már ez is elkopott. Budapest tapasztalatai is elkeserítették. „Budapest zárkózott város”, írta. „Öntörvényűségének van ugyan számos előnye, de hátrányai is vannak. Az öntörvényűség bizonyos értelemben bezártság.” Ezt a bezártságot tapasztalom manapság. Végel László:
2023. július 21. péntek
(...)
Nagy élvezettel olvastam a Forrás 6-7 számban Grendel Lajos önéletrajzi töredékeit, és abban reménykedem, hogy talán fellelhetők lesznek újabb fragmentumok, mert a szlovákiai magyar író olyan kérdéseket is feszeget, amelyről manapság nem szívesen beszélnek. Egykor ő is, akárcsak én a Mozgó Világban szorgalmasan írta a Hónaplóját, amelyeket érdemes lenne újra fellapozni vagy egybegyűjtve kiadni. Vagy talán kiadásra is került, csak nem jutott el hozzám? Életünkben sokszor találkoztunk, számomra emlékezetes marad az irodalmi estem utáni pozsonyi hosszú esti beszélgetés. Szenvedélyesen bírálta városát, amelyekhez szenvedélyesen ragaszkodott. Akkor már mindketten túléltük a történelem csalóka ígéreteit. A Forrásban megjelent jegyzetében felismertem azokat a gondolatokat, amelyek akkor is nyugtalanították. Az ő 68-a természetesen másmilyen volt, mint az enyém, de azért akad közös vonás is. Előzőleg kósza híreket hallott a lehetséges párton belüli változásokról, s Dubček megjelenése igazolta a sejtéseket, és egyben megváltoztatta az ő életét is. A konzervatív Grendelből baloldali lett, azzal a reménnyel, hogy lehetséges egy tiszta lelkű baloldaliság, megvalósítható az emberarcú szocializmus. 1968-ban majdnem hasonló történetek játszódtak le Belgrádban is. Aztán Grendel Déván látta a magyar hadsereg bevonulását. Operetthadsereg volt, írja. Engem Korčula szigetén a marxisták szabadegyetemén ért a hír. A szlovákok a magyar bevonulás miatt meggyűlölték a magyarokat, akik páriasorsba kerültek. Nem először fordult elő, hogy a budapesti politika árát a határon túli magyar kisebbségiek fizetik meg. Nem láttam az 1941-ben a magyar hadsereg bevonulását Szenttamásra vagy Újvidékre, de a szüleim és a rokonságom elbeszélése alapján arra jöttem rá, hogy az is operetthadsereg volt. Az egyik regényemben megírtam, hogy még a győzelmi menetet is elhalasztották, mert a tisztek előbb betértek borozgatni az egyik magyar nagygazdához. Úgy viselkedtek ezek a tisztek, mint egy harmadrangú operett hősei, akik időnként elvesztették önuralmukat. Márai Sándor írt arról a magyar tisztről, aki a szállodában felpofozta a magyar portást, mert nem viszonyult kellő alázattal egy ”magyar úrhoz”. Ilyenek voltak az urak: egy operett úri ficsúrjai, akik abban jeleskedtek, hogyan kell „úri módon” viselkedni. A magyar urak Újvidéken megrendezték a hideg napokat, amit aztán kegyetlenül megfizettek a maradó magyarok, mert a partizánok is megmutattak, hogy tudnak ők is „urak” lenni, esetleg még brutálisabban, mint a magyarok. Aztán 89-ben Pozsonyban újra felébredt a remény, Szerbia viszont háborúra készülődött, amely 1991-ben elkezdődött. Valóra vált, ami Dubčeknak nem sikerült. Grendel őszinte vallomása feleleveníti bennem a nagy közép-európai örömünnep korszakát, amely azzal kezdődött, hogy a szellemi elit meghirdette az emberarcú szocializmus eszméjét. Sem NATO, sem Varsói szerződés! Jöjjön a finn modell! Aztán következett a liberalizmus. Ki nem volt akkoriban liberális? Magyarországban az SZDSZ és a Fidesz állt a liberális mozgalom élén. Grendel mindezt átélte, sokkal szerencsésebb körülmények között, mint én, aki a Milošević féle antiliberalizmus és etnopopulizmus karmesterének művével szembesültem. Jóval két évtizeddel előbb ismerkedtem meg ezekkel az eszmékkel, mint Grendel, illetve a közép-európai kortársaim nagy többsége. A horvátországi és a boszniai öldöklések, városrombolások és tömegsírok korszakában a liberalizmus csak távoli elérhetetlen ábrándnak tűnt. Azóta is egyféle permanens válság krónikása lettem. A nacionalizmus, de a liberalizmus válságának is. A történelem játszott velünk, mint a macska az egérrel. Grendel tanúja lett a közép-kelet-európai liberalizmus válságának, ezek a társadalmak ugyanis nem voltak felkészülve sem a liberális demokráciára, sem a kapitalizmusra. Megkockáztatom: a liberális értelmiség sem készült fel a liberalizmusra, ami egyféle individualista buborékot teremtett. A liberális magyar értelmiségi vendégnek vagy turistának érezte magát a határon túli magyar kisebbségben is. A kisebbségi Grendel is társtalanul kereste azt a keskeny utat, amelyen kivergődhet ebből a válsághelyzetből, amely mindkét oldalon veszélyhelyzettel van kikövezve. Lehet, hogy nem is lehet rajta haladni, csak toporogni. Haladni, de hová? Grendel eközben még egy keserű tapasztalatról és beszámolt az önéletrajzi emlékezésében. A nyolcvanas évek elején ő is, akárcsak én, nem győztük csodálni a magyar rendszerváltási csodát. Egy évtized múltán azonban már ez is elkopott. Budapest tapasztalatai is elkeserítették. „Budapest zárkózott város”, írta. „Öntörvényűségének van ugyan számos előnye, de hátrányai is vannak. Az öntörvényűség bizonyos értelemben bezártság.” Ezt a bezártságot tapasztalom manapság.
Ítéletidő Újvidéken. A vihar kidöntötte a város legidősebb 150 éves, az egykori Uzor sarkán levő tölgyfát. Jelképes esemény. Anikóval sokszor megpihentünk a fa törzsét félkörbe vevő padon. Az újvidékiek szerettek ott megpihenni. A fa túlélt különböző politikai rendszereket, háborúkat, hamis ígéreteket, de ezt a vihart nem élte túl. Már hónapok óta a fa közelében munkálatok folynak, mert a városvezetők úgy döntöttek, hogy a városközpontban földalatti garázst építenek.
Következő cikk: Orbán Viktor eszmegyárában
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >