Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Újvidéki küldetés
Csorba Zoltán
Egy küldetésen vettem részt a június 12-én kezdődő héten, melynek mozzanatait, kivéve, ami szigorúan bizalmas megjelölésű, az alábbiakban összefoglalom. A jelzett napon - ami egyben, mint ismeretes, a cseresznyefáról való leesésem évfordulója és minden évben az Új Évad kezdete – egy megjelölt újvidéki címen kellett jelentkeznem 15.05 – 15.15 között és becsöngetni a 30. számú kaputelefonon. Rövidesen megjelent egy idősebb komoly tekintetű úr és intett, hogy személygépkocsimmal induljak az udvar felé. A kapu kitárult előttem, behajtottam és leparkoltam egy szabad helyre. A konspirátor átadott egy kulcscsomót és közölte, melyik lakást foglaljam el. Csorba Zoltán:
Az utasítás következő címe a Gogol utcába szólított, ahova, minden feltűnést kerülve, gyalogosan érkeztem meg 35 perc séta után. Útközben Oroszországgal kapcsolatos területeken haladtam át: Tolsztoj és Puskin utcán keresztül.
A Gogol utcában is becsöngettem egy adott csengőn. A kapu kinyílt, a földszint 2. számú lakásba léptem be. Már vártak rám és hellyel kínáltak. Miután leültem a kényelmes bőrszékbe, a házigazda egy injekciós tűt vett elő, négy szúrással beadott egy adagot.
Majd kihúzta a fogam.
Amikor visszatértem a lakásba Izabella nővérem nagy szeretettel és vinjakkal fogadott. Tekintettel a vérző sebre, mellőztük a vacsorát, beszélgettünk. Lefekvés előtt bevettem egy fájdalomcsillapítót. Majd éjjel még egyet.
Másnap és az elkövetkező napok során a Revizor írójáról elnevezett utcában székelő rendelő jelentette a napi aktivitásom helyszínét. Az újvidéki küldetésemet, mint ahogy a fentiekből kiderült, a fogaim rendbetétele és egy orvosi vizsga határozta meg. Mivel a napi időpontok a fogorvosnál néha az utolsó pillanatban derültek, semmilyen más kötelezettséget nem vállaltam, nem terveztem. Ezért nem is jelentkeztem senkinek sem.
Az, hogy Újvidéken vagyok azonban kiderült egy a Facebookon megosztott videóm alapján. Kedden ugyanis sétáltam egyet a központban. A főtér, a Szabadság tér legszebb épületében, ahol négy évig az egyetemre jártam, az OTP bank székel. Az egyetem használt egy másik épületet is a közeli Pašić utcában. Az utca akkor Svetozar Marković nevét viselte, mert az eredeti névadó, Nikola Pašić a múlt század elején egy radikális politikus volt, az utca nevét a demokratizálódás után állították vissza. Az épületet gyönyörűen felújították, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Újvidéki Kirendeltségének a székháza.
Átsétáltam a Katolikus portán, ahol az Ifjúsági Tribün, azon belül az 1960-as években megalakult Új Symposion szerkesztősége, később az Újvidéki Színház is működött. A portáról a Zmaj Jovan utca felé haladva eszembe jutott, hogy a saroki épületben, készruha boltban, vásároltam meg 1984-ben az esküvői öltönyömet. Ott most az UniCredit Bank székel.
Megkávéztam az egyik kávézóban, az egész hangulatos sétálóutcát ilyen vendéglátó kerthelyiségek uralják. Bementem egy könyvkereskedésbe és eléggé sokáig ott ragadtam. Legalább tíz olyan könyvre leltem, amit érdemes lett volna megvásárolni. Ha csak egyet találtam volna, lehet, hogy megvettem volna, de mivel nem tudtam egyet kiválasztani, üres kézzel jöttem ki.
A Zmaj Jovan utca végén, a szerb pravoszláv templommal szemben, a Pasic utca elején, egy kisszéken egy zenész pengette gitárját. Éppen, amikor oda érkeztem, akkor parkolta át kerékpárját és helyezte át a székét egy hűvösebb helyre, mert odatűzött a Nap. Mindjárt hallottam, hogy profi zenész. Volt valamikor. A kihelyezett gitártokba pénzt tettem majd megkérdeztem, hogy készíthetek-e videofelvételt. Egy nagyon szép vajdasági szerb dalt énekelt el. Beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy topolyai származású magyar zenész. Szavai szerint a Schön Ignác vezette népi zenekarban nagybőgös volt. Mondtam, hogy Nácit nagyon jól ismertem, együtt jártunk Becsén zeneiskolába. Meg az utódját, a nemrég nyugdíjba vonult, szintén becsei Toll Gyulát is. Megemlítettem, mivel topolyai, hogy játszottam együtt egykoron, a feketicsi Pipacsban Végső Jóskával is. Ismerte persze. Mint még több, szóba került vajdasági zenészt.
Elmondta, hogy délelőtt ezen a helyen szokott játszani, esténként pedig a Szerb Nemzeti Színház előtti téren. Ott már hangerősítőt is használ néha. A járókelők, ha hallják, hogy tud az utcai zenész, nem sajnálják a pénzt. „Összegyűlik valamennyi. Inkább ez, mint, hogy otthon üldögéljek és sopánkodjak” – mondta.
Búcsúzás előtt még megkértem, hogy énekeljen el még egy számot, de videofelvétel előtt mondja be, hogy „Csorba Lottinak!” Megtette.
Az az épület mellett, ahol nővérem lakik áll egy autós műanyag karosszéria javító szerviz. Illetve ezt hirdeti a cégér. De nővérem is említette, hogy még soha sem látta, hogy végeztek volna bármilyen javítást személygépkocsin. Mivel van egy sérülés a kasznin, gondoltam, hogy kapóra jön ez a lehetőség és szerda reggel felgördültem a műhely bejáratához. Felháborodottan rohant ki egy személy, azonnal elküldött, meg sem akarta nézni a meghibásodást. Később az egyik szomszéd mondta, fennáll a gyanú, hogy a műhely csak fedőcég, az autók ide csak néhány percre és más céllal érkeznek. Például vadiúj, sérülésmentes terepjárók. Viszont a szemközti szervízben megjavította Edi mester, végre, a villamossági problémát. Nem kért érte pénzt. Mert a nővérem korábban neki intézett valami egészségügyi ügyet. Szintén szívességből. Itt Budapesten az autó-villanyszerelőnél három hónapja becsületesen kifizettem a javítást. Illetve „a javítást”. Két napig volt jó.
Szerdán késő délután megkérdeztem a Népfront utca végénél veszteglő 4. számú városi autóbusz vezetőjét, hogy a Limán I felé közlekedik-e, mert oda szeretnék eljutni. Mondta, hogy igen, majd hozzátette, hogy akár maradhatok is, mert mindjárt indul és nem érek el a hivatalos megállóig.
A Limán I. városrészben már otthon éreztem magam. Hiszen itt éltünk, a Fruškogorska utcában 1985 novembere és 1991 márciusa között. Itt cseperedtek fel a gyerekek, a közeli Duna parton tologattam a babakocsiban Laurát, Lócit pedig a nyakamban utaztattam. Ilyenkor a füleimbe kapaszkodott. A Duna-parton tette meg Lóci első lépéseit, pontosan az első születésnapján.
Az egykori lakásunk előtti akácfa óriásira nőtt. Kívülről láttam, hogy a lakás ablakát nemrégen kicserélték. Ugyanolyanra a szomszéd két lakás ablakait is. Mivel nyitva találtam a lépcsőház ajtaját, bementem az épületbe. A magasföldszinten a kétszobás lakás volt a miénk, mellettünk egy garzon, szemben egy négy és fél szobás. Láthatóan nemrégiben mind a háromra ugyanolyan, új fehér bejárati ajtót szereltek. A lakástulajdonos kilétét csak a mi volt lakásunk ajtajára tűzték ki: Egészséges Út Egyesület és Imaház! Egyik lakásban sem tartózkodott senki. Megindultak az egészséges úton valamerre. Gyanítom, hogy a hármat egybekötötték, így kaptak több mint 250 négyzetmétert, ahol nyugodt körülmények között imádkoznak, akik odajárnak.
Csütörtökön sor került az egészségügyi vizsgára. Nővéremmel elmentem a klinikára. „Éppen tegnap beszélgettünk erről” – szólt oda a nővérem az ultrahang kép láttán a másik doktornőnek. Igen, csodálkozott azon, hogy nem vették észre Vágó Istvánnál a hasi aorta növekedést. Ami bármilyen ultrahang vizsgán szemet szúr. A lényeg: az én hasi aortám is szélesebb a kelleténél, ellenőrizni szükséges. Viszont a vese, epe, prosztata többnyire rendben, a máj hagyományosan zsíros. (Nem tudom mitől, amikor vegán étkezem…)
Pénteken délután elkészült a kivehető felső protézis is, de a mindenre gondoló precíz fogorvos javasolta, hogy ne kerekedjek rögtön útnak, jöjjek be szombat reggel, hogy elvégezze a korrekciókat az észrevételeim alapján. Így is történt és korrigált fogsorral indultam Budapestre 11.40-kor.
Közben azon tépelődtem, hogy mi lesz, ha két nap múlva Budapesten tapasztalom, mint ahogy az új cipők esetében gyakran megtörténik, például csak hosszabb séta vagy táncolás után, hogy valahol tör. Dr. Brusznyai József fogorvos erre is gondolt és közölte annak a vajdasági származású fogorvosnőnek a nevét, elérhetőségét, rendelőjének címét Budapesten, akihez fordulhatok. Minden kellemetlen magyarázkodás nélkül.
A filmek végén szokták felsorolni, hogy ki mindenkinek tartozik köszönettel a stáb. Az én listám nagyon rövid. Ez a küldetés nem jöhetett volna létre Izabella nővérem hathatós szervezése, segítsége, vendéglátása és gondoskodása nélkül.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >