Ma Cecília, Filemon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
„A világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett!
A Magyar Szó mélyrepülése
Bozóki Antal
Lehetne a Magyar Szó nevű – névlegesen a Magyar Nemzeti Tanács alapította – pártújság szerkesztéspolitikáját minden áldott nap bírálni, de az „falra hányt borsó”. Amíg az önmagát újságírónak nevező Varjú Márta és Máriás Endre irányításával szerkesztik a lapot, változásra itt nem kell számítani! A lap felelős szerkesztői merész felelőtlenséggel tájékoztatják félre a lap (még megmaradt) olvasóit. Szolgálnak, megfelelnek, cinkosan kézre játszanak Vučić és a Pásztorok önkényuralmához. Miközben a vajdasági magyar hagyományra hivatkoznak demagóg módon. Egy közszolgálati lapnak nem a párt (a VMSZ), hanem a közösség érdekeit kell szolgálni – a mindenkori hatalom felé ellenőrző szerepet betöltve. A Varjú-Máriás duó cinikusan visszaél a közösség anyagi és szellemi javaival, a hetvenes évek közepén a „világ legjobb magyar nyelvű napilapjának” tartott Magyar Szóból silány (párt)közlönyt csinált. Varjúnak ezért még magyar kitüntetést is adtak! Úgy fognak bevonulni a vajdasági magyar újságírás történetébe, mint a szakma szégyenei, a megvásárolható lakájmédia iskolapéldái, a vajdasági magyar közösség és a közérdekek gátlástalan elárulói. Bozóki Antal:
A vajdasági magyar közösség egyetlen napilapjáról legutóbb június 3-án írtam, annak kapcsán, hogy „a lapszerkesztő számára – a forrongó országban – a legfontosabb belpolitikai hír – Pásztor István és munkatársai fotójával – az volt, hogy »Költözik a Magyar Szó nyomdája«.
Az írásom alcíme a Van-e még lejjebb? volt. Az egyik kommentelő a Facebookon megjegyezte: „Biztos van még lejjebb is.” Lett is elég gyorsan, és lesz is lejjebb!
Most, amikor Szerbiában politikai és hatalmi válság van, amikor az ország egyre jobban egy kitörő tűzhányóra kezd hasonlítani, amikor június 16-ára (a tüntetők követeléseinek teljesítésére a kormánynak adott határidőre) újabb Szerbia az erőszak ellen nevű tömeges felvonulást jelentettek be, a lapot úgy szerkesztik, mintha mi sem történne, mintha éppen a boldog békeidők nyári holtszezonjának a közepén lennénk. (Jovanović Ćuta az utak és a hidak lezárását jelezte, amennyiben nem teljesítik a tiltakozók követeléseit.)
Ezzel el szeretnék terelni az olvasók és a magyar közösség figyelmét az országot sújtó problémákról és Aleksadar Vučić szerb elnököt segítik a hatalma (meg)őrzésében, akiről már ország-világ tudja, hogy alkalmatlan a tisztsége ellátására, s akiről épp a napokban körözött egy videó, amelyen a gyerekei keresztapjával, a hágai büntetett Šešeljjel issza épp le magát Šešelj fiának lakodalmán.
Ez (is) bizonyára annak a koalíciós szerződésnek az eredménye, amit Pásztor István, a vajdasági magyar közösség érdekképviseletének szégyenfoltja, párt- és képviselőházi elnök kötött a számára „kedves Ácóval”.
A hétfői (június 12-ei) Magyar Szó vezércikke arról szól, hogy Oromhegyesen megtartották „a környék egyik legnagyobb rendezvényét”, a traktoristák ünnepét! Fontosabb még annál is, hogy „Torontálvásárhelyen lezajlott a 33. Dél-bánáti Magyar Művelődési Egyesületek Szemléje”.
Nincsen nekem az égvilágon semmi bajom a traktoristákkal, nagyon is tisztelem ezeket a nehéz szakmát gyakorló embereket, csakhogy nem lehet tánccal-muzsikával, ünneppel-szemlével eltussolni az egész országot feszültségben tartó tömegmegmozdulásokat egyetlen napilapunkban.
A lap a belgrádi hatodik (június 9-ei) tömegfelvonulásról csak a negyedik oldal alján, mintegy mellékesen közöl egy rövid írást. A kisebbségek vajon nem ebben az országban élnek? Vagy legyenek csak maradiak, bugyuták, nekik ilyen tájékoztatás jár közpénzen?!
A keddi (június 13.) szám címoldalának legfőbb híre, hogy „emelik a nyugdíjakat”, és hogy „az idén 15 közgazdászhallgató nyerte el a kiválósági ösztöndíjat.”
A nyugdíjemelésről és a 16 évnél fiatalabbaknak ígért „10 000 dináros támogatásról”, valamint a közszférában dogozók bérének emeléséről és a különböző juttatásokról szóló írás Vučić hatalmának meghosszabbítását segíti, a szerb elnök szánalmas idővásárlási kísérletéről szól. Hogy honnan, miből lesz pénz ezekre az ajándékokra, juttatásokra, arról viszont egy mukkot nem ír a pártújság pennabajnoka.
A 15 ösztöndíj parádés odaítélése is legalább 15 évet késik! Csak arra jó, hogy Pásztor Bálintot és pártvezér apját (Pásztor Istvánt) reklámozza. Olyan eseményről készült, amelyiken Bálintka a házigazda a szabadkai városházán, az apuka pedig az egyik fővendég („felszólaló”).
A junior olyan badarságokat is mondott, miszerint „a program hozzájárul a vajdasági magyarság versenyképességnek erősítéséhez”, miközben még az is kérdés, hogy a hallgatók mikor fejezik be a tanulmányaikat, és hogy egyáltalán mikor lesznek közgazdászok. A cikkíró a címben ezt azzal fokozta, hogy „közösségi boldogulást segítő támogatásról” van szó.
A fáma arról viszont nem szól, hogy miért nem ad a szerb állam is ösztöndíjakat a magyar jogász- és közgazdász egyetemi hallgatóknak! Itthon nincs pénzbeli előnyöket hozó jog- és érdekérvényesítő ereje a kérkedésben világbajnok Pásztoroknak?
Lehetne a Magyar Szó nevű – névlegesen a Magyar Nemzeti Tanács alapította – pártújság szerkesztéspolitikáját minden áldott nap bírálni, de az „falra hányt borsó”. Amíg az önmagát újságírónak nevező Varjú Márta és Máriás Endre irányításával szerkesztik a lapot, változásra itt nem kell számítani!
A lap felelős szerkesztői merész felelőtlenséggel tájékoztatják félre a lap (még megmaradt) olvasóit. Szolgálnak, megfelelnek, cinkosan kézre játszanak Vučić és a Pásztorok önkényuralmához. Miközben a vajdasági magyar hagyományra hivatkoznak demagóg módon.
Egy közszolgálati lapnak nem a párt (a VMSZ), hanem a közösség érdekeit kell szolgálni – a mindenkori hatalom felé ellenőrző szerepet betöltve. A Varjú-Máriás duó cinikusan visszaél a közösség anyagi és szellemi javaival, a hetvenes évek közepén a „világ legjobb magyar nyelvű napilapjának” tartott Magyar Szóból silány (párt)közlönyt csinált. Varjúnak ezért még magyar kitüntetést is adtak!
Úgy fognak bevonulni a vajdasági magyar újságírás történetébe, mint a szakma szégyenei, a megvásárolható lakájmédia iskolapéldái, a vajdasági magyar közösség és a közérdekek gátlástalan elárulói.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >