Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Néhány gondolat a polgári értékrendről
Mák Ferenc
Ma már a kellő historikus távolság hiányában sem kétséges, hogy az 1989-es esztendő történelmi év volt, a közép- és kelet-európai országok csendes és véres forradalmainak esztendeje, megannyi ígérettel, megannyi lelkesedéssel és – ma már ez is megállapítható – tisztességesnek hitt, de félbenmaradt, elkalódott szándékkal.
Akkor, az események forgatagában, a (poszt)sztálinista diktatúrák őszi hullásában sok-sok jóindulattal és megalapozatlan reménnyel azt hittük, elegendő ledönteni a totalitárius diktatúrák hatalmi bástyáit, s máris ott ringatózunk a demokrácia langymeleg hullámverésében. A régió társadalmainak többsége szinte természetesnek vette, hogy a demokrácia „van”, s csak kevesen tudták, hogy a demokráciát is meg kell alkotni. Ám a marosvásárhelyi magyarság, a bukaresti románság – mi több: Közép- és Kelet-Európa úgyszólván valamennyi nemzeti és etnikai kisebbsége – a maga bőrén tapasztalhatta, hogy a demokrácia egyszersmind civilizáció kérdése is, és mint ilyen, része egy olyan értékrendszernek, amelyről ázsiai körülményeink folytán sok-sok évtizeden át vajmi keveset tudtunk. Nagyon kevesen vetettek számot azzal, hogy a templomok és a sírkertek meggyalázása, a nemzeti és a vallási kisebbségek gyűlölete mögött ugyanaz az indulat munkál, mint a letiport kertek, a letarolt ligetek, a szennyes utcák mocska mögött; hogy az internálótáborok, az éjszakai begyűjtések és kihallgatások embertelensége indulat tekintetében milyen közel van a könyvégetéshez és a másként gondolkodók zaklatásához, a „feketelisták” gyakorlati alkalmazásához. Ahol zsarnokság van, ott a kínokban minden összefügg – tanulhattuk Illyés verséből. S hogy minderre sor kerülhetett, az életnek kellett valahogyan nagyon megnyomorodnia, megrokkannia, elveszítenie és feladnia minden érvényes értékrendjét, azokat az erkölcsi parancsokba foglalt értékeket, amelyek hagyományként örökölhetők, s amelyek egyedi és közösségi jövőnk értelmét és lényeget is meghatározzák.
1989 májusában az egypárti diktatúra ellenére is igen erőteljesen forrt a magyar társadalom, igaz, akkor még több volt a tagadás, mint az igenlés, hiszen még a szociológusok, a politológusok, a társadalomtudósok, a közgazdászok és a jogászok is módfelett bizonytalanul álltak a kérdés előtt: hogyan teremteni meg a társadalmi megújulás feltételeit, hogyan hozni létre a békés átmenetet a kommunista diktatúrából a polgári demokráciába, az egypárti totális hatalomgyakorlásból a jogállamiságot jelentő demokratikus parlamentarizmusba úgy, hogy elkerüljék a polgárháború fenyegető veszélyét. A bizonytalanság és a tanácstalanság jószerével érthető volt, efféle átalakuláshoz a civilizációk története nemigen szolgáltatott eligazító tanácsokat. Ilyen súlyos társadalmi és politikai feszültségek közepette került sor Szegeden a Bibó-konferencia megrendezésére, ahol a nagy gondolkodó szelleméhez méltó módon Közép- és Kelet-Európa jövőjéről, a demokrácia kérdéséről, s mindenekelőtt a békés átalakítás lehetőségeiről esett szó.
Ezen a tanácskozáson hangzott el először – ha jól emlékszem a Párizsban élő Kende Péter fogalmazta meg, hogy a továbbiakban a viták és az érvelések legtöbbjének központi gondolatává váljon –, hogy a demokratikus átalakításhoz feltétlenül szükség van egy olyan biztos középosztályra, amely annak ígéretével, hogy idővel a polgári eszmék és gondolatok hordozójaként és a polgári értékek vállalójaként biztos támasza lesz a revitalizálódó társadalmaknak, vállalja az átalakulásban a vezető szerepet. Más szóval: a társadalmi átalakulás elképzelhetetlen egy magabiztos világképpel és értékrenddel rendelkező polgári réteg nélkül. 1989 májusában mindez bátor megállapításnak tűnt, lévén, hogy a sajtó és a közélet akkoriban tele volt a hangzatos kijelentésekkel: „többpárti demokráciát igen, polgári restaurációt nem!”, s hogy: „piacgazdaságot igen, kapitalista gazdálkodást nem!”, ami persze már önmagában is ellentmondás volt. A messzebbre látó, józan elemzések már a tanácskozáson rámutattak: a térség „délamerikanizálódásához” vezetne, ha a politikai-gazdasági átalakulás a biztos értékrendet képviselő polgárság nélkül jönne létre, s a jelenleginél még határozottabban olvasná a fejünkre a „nagytőke szertelenségét”, az egymást váltó diktatúrák, hatalmi pozícióharcok és puccsok veszélyét. A polgári osztálynak és az általa képviselt gazdasági, politikai és kulturális értékrendnek kétségtelenül stabilizáló ereje kell, hogy legyen. Feltéve – mondták a kételkedők –, ha ennek létező és tapintható hagyománya van, ha újra felfedezhető – főleg az intézményesen biztosított jogrend működésében – az eleven örökség. Hiszen a jogállam titka nem az új jogrend megalkotásában, hanem annak demokratikus működésében van.
1989 májusában Szegeden hangzott el tehát először nyilvánosan is – rossz szóval élve – a „polgári restauráció” határozott igénye, ami egyben a polgári értékrend legalizálását is jelentette. Hogy a polgári értékrendnek végül is mi a lényege, azt nagyon nehéz pontosan leírni. Nehéz már azért is, mert Közép-Európában „az emberélet útjának felén” járók sem igen találkoztak vele. A polgári értékrend mögé odaképzeljük az abszolút humánumra – s annak évezredes hagyományaira – épülő jogrendet, keresztény erkölcsiséggel latin – és ősi, népi és nemzeti – hagyományokkal, európai toleranciával. Mégis, mindez csak általános meghatározás. A lényeg, hogy mindennek a hétköznapokban is működnie kellene, lehet, hogy éppen virágzó kertek és ápolt parkok formájában, étkezési kultúrában, mindennapi találkozásainkban és köszönéseinkben.
Bizonyára a polgári értékrendhez tartozik, hogy az ember végre szabadon olvashatja századunk – és benne a magyar irodalom – legőszintébb szerzőit, Márai Sándort, Szabó Zoltánt, Kovács Imrét, Cs. Szabó Lászlót, akik azért lettek száműzöttek, mert a polgári világ értékrendjének rendíthetetlen képviselői voltak; s mellettük Bibó Istvánt és persze Konrád Györgyöt és Szelényi Ivánt, akik a totalitárius rendszer legelszántabb bírálói lettek. Bizonyára a polgári értékrendhez tartozik, hogy immár szabadon olvasható Trockij és Szolzsenyicin, és mellettük Jung és Freud is, és a televízió jóvoltából sokszáz millió emberrel együtt élvezhetem José Carreras, Placido Domingo és Luciano Pavarotti közös fellépését, amikor a latin tenorokat az indiai Zubin Mehta vezényelte zenekar kíséri. Bizonyára az is a polgári értékrendhez tartozik, ha Habsburg Ottó Közép-Európa történelméről, Tőkés László pedig a megbékélésről és a szeretetről beszél, s hogy megborzonghatok Goya háborús metszetei láttán, s hogy megnyugtathat a kőben, bronzban és agyagban megörökített kelta derű. Bizonyára a polgári értékrendhez tartozik, ha az embernek nem kell a családját és az otthonát féltenie, s ha minden elérhető vagy csak a vágyaiban megközelíthető szellemi kincset bátran birtokolhat, meghódíthat és hirdethet, ha maga választhatja meg gondolkodása és világképe bölcseleti forrásait, és szabadon elutasíthat minden tanítást, ami nem fér össze erkölcsi meggyőződésével. Bizonyára a polgári értékrendhez tartozik a tolerancia, a demokratikus párbeszéd előfeltétele és a véleménykülönbség joga is. És bizonyára a polgári értékrendhez tartozik a legfőbb parancs: tisztelni mások értékeit, megtanulni elviselni a másságot, a különbözőséget, s nem avatkozni be a másik ember szellemi-lelki törvényeibe.
Hogy néhány bizonytalan lépésen túl tettek-e a régi totális rendszerek egykor kiszolgáltatott szellemei egyebet is a polgári demokráciák, a parlamentáris jogrend, a klasszikus erkölcsiség s a polgári értékrend – egyszóval a megbékélés, a kölcsönös megbecsülés felé, nehéz ezt ma ebben a nagy közép-európai fölfordulásban megítélni. Az persze jó lenne, ha minden osztályharcos ideológia ellenében végre eljutnánk emberi méltóságunk sérthetetlenségének tiszteletben tartásáig. Mert ez is a polgári értékrend parancsainak egyike, talán mindegyik közül a legfontosabb.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hogyan készül Orbán a választásra
Magyarországon csak két év múlva lesz a választás, de Orbán Viktor már jó előre gondoskodik arról, >
Lehet, hogy Európának éppen Trumpra van szüksége
Azért, mert magának kell olyan gondokat megoldania, mint az euróövezet gazdasági stagnálása, valamint a földrész biztonsága. >
Biden döntését Putyin meg fogja torolni
Simon Tisdall u Guardianben úgy ítéli meg: igen nagy horderejű Ukrajna számára, hogy Biden az utolsó >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Rövid út vezethet keletre
Arra kell számítani, hogy Trump alatt az ország egoista birodalom lesz, ám ennélfogva szétesik a szabályokra >
Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai kapuján dörömbölnek
Simon Tisdall a Guardianben arra figyelmeztet, hogy Putyin, Hszi és Trump, vagyis a barbárok már Európai >
A tervezett kinevezésekkel Trump egyértelműen elárulja, miként akarja irányítani az országot
Ezt fejti ki a Guardian kommentátora, Jonathan Freedland. A névsort úgy válogatta össze, hogy az is >
Magyarországon mocskos trükkök lengik be a közéletet
Magyar Péter Orbán egyetlen kihívójaként azt állítja, hogy titokban lehallgatták, mert le akarják járatni. De még >
Trump győzedelmes visszatérése
Korábbi kampányaihoz hasonlóan Trumpnak most volt átfogó választási programja. Amit a programrészletekből megismerhetünk, az egyetlen szóval >
Jobb Trumppal Kína ellen, mint Trump nélkül Oroszország ellen
Az Unióban bizonyos elégtétellel nyugtázzák, hogy jobboldali-populista Orbán Viktor ráfaraghat a sompolygásra, mivel rajta kívül senki >
A kultúrharcos Amerika
Hasonló probléma az amerikai woke mozgalom történelemfelfogása. Az jogos cél, hogy ne csak a jómódú idős >