Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Szoborviták (2.)
Árnyékok a „történelmi csúcson” lévő a szerb–magyar barátságon
Bozóki Antal
Hogyan lehetséges, hogy Újvidéken, Európa 2022. évi Kulturális Fővárosában – 77 évvel a tragikus események után –, a magyaroknak nincsen lehetőségük az 1944/45-ös áldozatokra tisztességesen emlékezni, a kegyeletre és a méltó megemlékezésre való jog gyakorlására? Ha Újvidéken be is fejezik az 1944/45-ös emlékművet, de megnyugtató módon nem rendezik az áldozatok listáját, fennáll a veszély, hogy – a megbékélés helyett – állandó viszályok, rongálások tárgya lesz. A VMSZ nemhogy rendezte volna ezt a problémát, hanem még „olajat öntött a tűzre”! Lesz-e egyáltalán és ha igen, mikor emlékműve az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyaroknak Újvidéken? Az állami vezetők – a nagy összeborulás közben – miért nem rendezték már ezt a fájó történelmi témát? Bozóki Antal:
Újvidéken hónapok óta heves politikai vita tárgyát képezi az 1944/45-ös ártatlan áldozatoknak tervezett turul-szobor állítása.
A „minden ártatlan áldozatnak” emléket állító emlékműről szóló határozat, amit a Városi Képviselő-testület 2016-augusztus 30-án hozott, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) javaslatára, az újvidéki közvélemény egy részének tiltakozását váltotta ki.
Az Október 23. Antifasiszta Front (AF23X) nevű szervezet még januárban több olyan személy nevét is nyilvánosságra hozta, akik bizonyítottan háborús bűnösök. Majd kérvényezték is az építési folyamatok megszakítását, amíg pontosan meg nem határozzák, hogy kiknek a tiszteletére is készül ez az emlékmű.
Több polgári tiltakozás is volt, mintegy 15 nemkormányzati szervezet petíciót szervezett az emlékmű ellen, a Szabadság és Igazság(osság) Párt [Stranka slobode i pravde – SSP] pedig az Alkotmánybírósághoz fordult, a határozat alkotmányossági vizsgálatát követelve.
Az Akadályozd meg, őrizd a várost [Digni gard, odbrani grad] kezdeményezés aktivistái szeptember 18-án az emlékmű felállítása ellen az újvidéki Városháza melletti területre felfestett jelszavakkal tiltakoztak. Közülük négyet a rendőrség előállított.
A Vajdasági Szociáldemokrata Liga [Liga socijaldemokrata Vojvodine – LSV/VSZL] október 7-én tiltakozást szervezett a Limán 4 városrészben, az 1.300 káplár és az Ivo Andrić utca sarkán, ahol a szobrot tervezik felállítani.
A készülő emlékművet a Ligások „Horthy Miklós bűnözői emlékművének” nevezték el és követelték a városi vezetéstől, amelynek a VSZL is a része, hogy „pontosan határozza meg az áldozatok listáját, akiknek az emlékművet állítják” – tudósított az Euronews Srbija portál.
– Nem engedhetjük meg, hogy a Szerb Haladó Párt (SNS), Orbán Viktorral együttműködve, felállítsa az emlékművet, azon emberek listájának a pontos meghatározása nélkül, akiknek készítik. Ha csak egy bűnöző is lesz a listán, akkor ez csapás lesz minden ártatlan áldozatra – mondta Marko Lutkić, a VSZL Városi Bizottságának tagja.
Euronews Srbija kérdésére, hogyan magyarázza, a Liga miért tagja továbbra is a hatalmi koalíciónak, ha már az ideológiai különbségek akkorák, hogy tiltakozást szerveznek egy városi határozat ellen, „Lutkić elmondta, hogy 2016-ban városi szinten a Szerb Haladó Párttal és a Szerbiai Szocialista Párttal [Socijalistička partija Srbije – SPS] egy kommunális szövetség jött létre, de az eszmei kérdésekben eltérő oldalakon vannak”.
– Emlékeztetni szeretnék, hogy a VSZL Városi Bizottsága nemrégen feloszlatásra került, és hogy hatunkat kineveztek a párt újvidéki bizottságába. Az új bizottság megalakulása után dönteni fog arról, hogy városi hatalmi koalíció tagja marad-e vagy sem – válaszolta Lutkić.
A tiltakozáson – a tudósítás szerint – részt vett a Moramo koalíció néhány tagja is, akik az alkalmi beszéd alatt hangosan kifogásolták a tényt, hogy a gyülekezetet az a párt szervezi, amelyik tagja a városi hatalomnak, amelyik az emlékművet emeli. Kérdezték, miért szavazták meg a határozatot, amellyel jóváhagyták az emlékmű pénzelését, amelyik ellen most tiltakoznak. A tiltakozáson időnként egymás lökdösésére is sor került.
Marko Lutkić, VSZL Városi Bizottságának tagja október 8-án közleményben ítélte el az előző napi „újvidéki antifasiszta gyülekezet ellen támadást”.
– Ez a cselekedet azt mutatja, hogy Újvidéken egyeseknek fontosabb a Liga elleni gyűlölet kifejezése, mint a fasizmus elleni harc – írja Lutkić a közleményében, aki „felszólít minden újvidéki demokratikus politikai szereplőt, hogy minden energiáját fordítsa a fasisztáknak készülő emlékmű ellen, és hogy felejtsenek el minden egymásközti eltérés”.
Az emlékmű elleni tiltakozók számára ugyanaz a dolog vitás – a titkos sírok feltárására felállított bizottság [Komisija za tajne grobnice] listája, amit a VMSZ adott át a Városi Képviselő-testületnek az emlékmű felállításának kezdeményezésével együtt. Ezen a listán azon személyek nevei vannak, akiket a felszabadulás után kivégeztek, az ártatlan áldozatok és a vádlottak, vagy jogerősen elítélt háborús bűnösök külön felsorolása és elkülönítése nélkül.
Az emlékmű ellen tiltakozó polgárok és szervezetek egyik fő argumentuma, hogy a listán az újvidéki razziában, a város történetének legnagyobb bűncselekményében való részvétel miatt elítélt személyek is vannak. A városi hatóságoktól több alkalommal is követelték, hogy a határozattól álljon el és vizsgálja felül a listát.
Újságírói kérdésekre válaszolva, a város képviselői korábban azt hangoztatták, számukra a legfontosabb az emlékmű felirata, amelynek szövege, „az 1944/45-ös ártatlan áldozatoknak” lesz és szerb, magyar, valamint német nyelven tervezték kiírni.
Goran Radojev, aki városi tanácsnok volt az ominózus határozathozatalkor, a Danas belgrádi napilapnak elmondta, már akkor megkérdezte, hogy a szerb mellett „miért nem lesz más nyelvű felirat is a magyar és német nyelvűn kívül, ha már minden ártatlan áldozatnak készül”.
– Javasoltam, hogy roma, zsidó (héber) és más nyelvű felirat is legyen. Az emlékmű így a magyar és a német nemzeti kisebbségre fókuszál – mondta Radojev.
Miloš Vučević, Újvidék polgármestere a tavalyi év végén azt mondta, úgy véli, hogy a társadalomnak és az államnak is meg kell szabadulni a történelmi ballaszttól.
– Volt vörös és fehér mesénk, egyesek az mondanák fekete is. Nem fontos. Voltak különböző mozgalmaink is – politikai, katonai, felszabadítási, amilyet csak akarnak. Én úgy gondolom, erőt kell gyűjtenünk és egymásnak mondanunk – megyünk tovább, mondta Vučević a vitás emlékművel kapcsolatos kérdésekre válaszolva, közölte az Euronews Srbija.
Újvidék Város Képviselő-testülete 2015. május 29-én nyilatkozatban ítélte el az 1944 őszén és telén a Kátyi erdőben (szerbül Rajina šuma) a jugoszláv kommunista hatalom erőszakszervezetei által jogaitól megfosztott, bírósági ítélet nélkül kivégzett több száz újvidéki polgár (szerbek, magyarok, bunyevácok) elleni bűntettet.
– Vajdasági magyar történészek és publicisták kutatásai és becslései alapján a jugoszláv katonai közigazgatás hónapjaiban és közvetlenül azt követően Újvidéken több mint ezer magyar nemzetiségű polgárt kínoztak halálra vagy lőttek agyon, nemcsak a Kátyi erdőben, de az egykori dohánygyárban, a folyamőrség laktanyájában és más helyeken. Erőszakos halálukat megelőzően ismereteink szerint legtöbbjük ellen semmilyen bírósági eljárás nem folyt.
Emlékeztetjük a közvéleményt és a városi képviselő-testületet, hogy a kegyeleti jog mindenkit megillett. A bírósági ítélet nélkül kivégzett ártatlan áldozatoknak civilizált országokban emellett az utókor tisztelete is kijár. Ennek ellenére az ártatlan magyar áldozatoknak Újvidéken mindmáig nem épülhetett emlékhelye, noha azt a vajdasági magyar pártok mindegyike és az újvidéki magyar civilszervezetek immár 25 esztendeje követelik – olvasható a VMDP 2015. május 31-ei közleményében, melyet Csorba Béla, a párt elnöke írt alá.
Matuska Márton újságíró, Az elhallgatott razzia – Vérengzés Újvidéken (1944-45) című könyvében (Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, Budapest 2015.), a 262-269. oldalakon, 305 Újvidéken likvidált személy nevét közölte.
Az újvidéki Felső Bíróság, a Pex.68/2012. számú végzésével rehabilitálta az újvidéki folyamőrség laktanyájában kivégzett Dobi Kálmánt, akit 1944 novemberében „nemzeti okból végeztek ki a Szerb Köztársaság területén, bírósági és közigazgatási ítélet nélkül”. Ismereteim szerint, Dobi Kálmán az első és egyedüli áldozat, akit a folyamőrség laktanyájában kivégzettek közül rehabilitáltak. A kaszárnyában történt véres esemény azonban, valamint az áldozatok neve és száma, továbbá, hogy hova temették őket, további kutatást, feltárást igényel.
A tartományi fővárosban, a Duna-parton, a Család nevet viselő emlékműnél minden évben megemlékeznek az 1942-es razzia áldozatairól.
Az 1944. évi újvidéki „második razzia” magyar áldozatainak – amely során 1944 októberétől a partizánok oly kegyetlenül megtorolták a két és fél évvel korábbi eseményeket, „amelynek részleteit ma is többnyire homály fedi” – nincsen méltó emlékműve.
„A VMSZ-t azonban ez nem érdekelte”, ők egy „se nem magyar, se nem Makovecz” „műemlékkomplexumot” támogattak, amelynek a közepén – a tervek szerint – egy „földbegyökerezett amorf turul” szobor lesz.
A Futaki-úti katonai temető sorsa is rendezetlen. A Makovecz Imre, Magyarország egyik legismertebb építész tervezője által tervezett emléktorony felépítését – amit az újvidékiek ebben a temetőben képzeltek el, ahol első- és második világháborús magyar katonák is nyugszanak – „nem támogatja a délvidéki magyarság vezetősége sem”.
Hogyan lehetséges, hogy Újvidéken, Európa 2022. évi Kulturális Fővárosában – 77 évvel a tragikus események után –, a magyaroknak nincsen lehetőségük az 1944/45-ös áldozatokra tisztességesen emlékezni, a kegyeletre és a méltó megemlékezésre való jog gyakorlására?
Ha Újvidéken be is fejezik az 1944/45-ös emlékművet, de megnyugtató módon nem rendezik az áldozatok listáját, fennáll a veszély, hogy – a megbékélés helyett – állandó viszályok, rongálások tárgya lesz. A VMSZ nemhogy rendezte volna ezt a problémát, hanem még „olajat öntött a tűzre”!
Lesz-e egyáltalán és ha igen, mikor emlékműve az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett magyaroknak Újvidéken? Az állami vezetők – a nagy összeborulás közben – miért nem rendezték már ezt a fájó történelmi témát?
Következő cikk: Gyümölcsöző tárgyalások?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >