Ma Zénó, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az orosz forgatókönyv
Az ukrajnai agresszió csak a putyini politika folytatása más eszközökkel, miként maga a putyini út is az szovjet politika folytatása volt eddig, ugyancsak más eszközökkel. A mai Oroszország nem lett jobb megoldás, mint amilyen a Szovjetunió volt, mindössze ideiglenes átmenetet kínált egy világhatalmi autokráciából egy súlyosan elmaradott autokráciába... És persze hatással lehet az utolsó ítéletre annak a dilemmának a feloldása is, hogy Putyin vajon saját radikálisait mészárolja-e le előbb, az agressziónak ebben a szakaszában, vagy a radikálisokkal a hátában, tovább hadakozik az egész világgal. A náci Wagner csoport egyik vezetőjének, Alekszej Szlobenjuk-nak a letartóztatása az előbbi megoldás előnyben részesítését jelzi. Ara-Kovács Attila:
Sokan vagyunk, akik értetlenkedve figyeltük eddig Oroszország ukrajnai – vagyis Európa elleni – agressziójának kibontakozását, még inkább elindításának abszurditását. Aztán egy idő után rá kellett döbbennünk: most sem történik más, mint egy réges-régi forgatókönyvnek a kényszerű újrajátszása. Ha egy autokrata képtelen adott hatalmán túlterjeszkedni, márpedig – hogy megőrizze ezt a hatalmat, szükségképpen túl kell azon terjeszkednie -, végül is életbe lépnek olyan kényszer-mechanizmusok, melyeknek a már említett forgatókönyveit nem a ma és nem is a tegnap, hanem maga a történelem írta.
Az agresszióról szóló orosz történelmi, nemzeti, biztonsági narratívák csak a felszín fecsegései, miközben egyre jobban kivehető a kétségbeesés amiatt, hogy a Kreml a 2000 óta tartott irányt egyre kevésbé képes kontrollálni. A háború, és az agressziót követő otthoni állapotok romlása mutatja leginkább Putyin hatalmának korlátait. És ezek a korlátok nem csak arra utalnak, meddig terjeszkedhet még az orosz diktátor, de arra is, hogy ha meg sem próbálja a túlterjeszkedést, akkor összeomlik alatta az egész konstrukció.
Vagyis az ukrajnai agresszió csak a putyini politika folytatása más eszközökkel, miként maga a putyini út is az szovjet politika folytatása volt eddig, ugyancsak más eszközökkel. A mai Oroszország nem lett jobb megoldás, mint amilyen a Szovjetunió volt, mindössze ideiglenes átmenetet kínált egy világhatalmi autokráciából egy súlyosan elmaradott autokráciába.
Oroszország jó ideje önmagával küszködik – elsősorban és mindenekelőtt önmagával. Ma azt a szakaszát tapasztaljuk ennek a küzdelemnek, melyet a „közelkülföldre”, vagyis Ukrajnába exportált. De egy pillanatig se tévesszük szem elől, hogy ez a sajátos export nem fog megállni Ukrajna határainál, ha a világ idejekorán nem gondoskodik arról, hogy Putyin személye és e személyhez köthető rendszer végérvényesen eltűnjék a világpolitikából.
Nagyjából 1905 óra küszködünk a belső orosz meghasonlással. Már az is óriási ár, amit Oroszország lakosai ezért megfizetni kényszerültek. De jegyezzük meg csendben: az igazi árat az orosz válságért elsőként és legnagyobb mértékben az orosz befolyás alatt sínylődő, nem oroszok fizették meg már évszázadok óta.
De vannak az orosz konfliktusnak nem ennyire globális összetevői is. Ezek a mindenkori hasonló autokrata-válságok hagyományos kényszerpályáira utalnak vissza. Aligha kétséges, hogy azok a repedések, amelyek most a Kreml és legradikálisabb szövetségesei között kibontakozóban vannak, pont ezen kényszerpályák egyik következménye.
Mint ismeretes: az ukrajnai agresszió előkészítésében súlyos és ostoba mulasztásokat elkövető orosz hírszerző és belbiztonsági szervek (SZVR/FSZB), a mundér védelme érdekében, ma egyre radikálisabb megoldásokat javasolnak Putyinnak, miként a csecsen hadúr, Ramzan Kadirov is. Egyik is, másik is – lássuk be – nem tehet mást, ha nem akar a legnagyobb vesztese lenni az általuk (is) szított háborúnak, így óhatatlanul szembekerülnek mindazokkal, akik – eléggé bátortalanul -, de néha emlékeztetik a Kremlt önnön lehetőségeinek a határára. A radikálisok e határokat, a józanabb rettegők viszont a pillanat hatalmát nem ismerik. A pillanat hatalmi viszont most épp azon munkál, mégpedig mindennél erőteljesebben, hogy az autokrácia fenntartása érdekében ebbe a háborúba mindent bele kell adni. A teljes vereség egyetlen alternatívája számukra ugyanis a teljes győzelem. Ha kell, az egész világgal szemben.
A maga túlmentésén igyekvő putyini szövetséges, Dmitrij Medvegyev eddig a leghangosabb radikálisok táborát gyarapította. Ám senkinek ne legyen kétsége, hogy ő is a hagyományos forgatókönyvek egyik kulcsfigurája csak: ő lesz az első, aki Putyint, és jelenleg már Putyint is keveslő radikálisokat hátba szúrja majd. Hagyjuk a felesleges moralizálást: ez az árulás nem egy jó barát cserbenhagyását jelenti majd, mindössze – a görög és egyéb sorstragédiák logikáját követve – egy elkerülhetetlen opció kiválasztását az orosz lehetőségek szűkös tárházából.
Feltehetően igaza van azoknak, akik a legdurvább lépések bekövetkeztét sem zárják ki. Végső soron miért is vonakodna Putyin bevetni harcászati (taktikai) vagy akár hadászati (stratégiai) atomfegyvereket? Végső megoldásként ez egyáltalán nem zárható ki, hisz számára már csak előre van út, a szakadék felé. Ilyenkor szokás meghozni azt a teátrális döntést, hogy „velem együtt pusztuljon az egész világ”.
Ám az orosz utolsó ítélet napjának bekövetkeztét még számos körülmény befolyásolhatja. Például a világ eltökéltsége, hogy az orosz rendszert még idejében elpusztítsa. Vagy Európa felismerése, hogy a háború nem Ukrajna, hanem Európa ellen folyik. Hogy az ukrán honvédő háború a Nyugat honvédő háborúja…
És persze hatással lehet az utolsó ítéletre annak a dilemmának a feloldása is, hogy Putyin vajon saját radikálisait mészárolja-e le előbb, az agressziónak ebben a szakaszában, vagy a radikálisokkal a hátában, tovább hadakozik az egész világgal. A náci Wagner csoport egyik vezetőjének, Alekszej Szlobenjuk-nak a letartóztatása az előbbi megoldás előnyben részesítését jelzi.
Következő cikk: Hétfőn Scholz-Orbán találkozó, a németek egy kicsit szégyenlik
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A komplex nemzeti identitás „kísérleti egerei”
Könnyű azoknak, akik úgy védekeznek a másság ellen, hogy bezárkóznak az egyidentitású kuckóba. Azoknak a kozmopolitáknak >
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >