Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Az utolsó mohikán
Bódis Gábor
A múlt szerdán sokan gratuláltak, mondván, én maradtam az egyetlen főszerkesztő jobb napokat látott, szűkülő pátriánkban.
A tartományi kormány ugyanis eddig még nem tapasztalt hevességgel leváltotta az összes tájékoztatási eszköz főszerkesztőjét – természetesen minden indoklás nélkül, hacsak az nem tekinthető magyarázatnak, hogy hatalomváltáskor ez a szokás – még Nyugaton is. Csakhogy a mi esetünkben szó sincs hatalomváltásról, hiszen a nyeregben ugyanazok ülnek, és a gyeplő is a kezükben maradt. A formális indoklás az, hogy megváltozott az alapító. De könyörgöm, itt továbbra is csak egyetlen Párt létezik, még ha levedlett is a vörös róka. És teljesen mindegy, milyen formát ölt, lehet az Szocialista Szövetség, kormány, szakszervezet, Kommunista Szövetség, Szocialista Párt – egyre megy. Még a Képviselőházban lehetett reménykedni, mert ott is működött ugyan a bolsevik rosta, azért van néhány küldöttben annyi becsület, hogy néha felhorkan a szemenszedett hazugságokon.
Az ügy annyira átlátszó, hogy legfeljebb csak a Bicsaklóban lehetne vele foglalkozni – ha nem újságíró-kollegáink bőréről lenne szó. Akiket másfél évvel ezelőtt már ért egy ilyen érvágás, aminek következtében sokan – a legjobbak közül is – más környezetben voltak kénytelenek munka után nézni. Bűnük pedig csupán az volt, hogy kortársai voltak egy dogmatikus vezetőség egy még dogmatikusabb vezetőség által történt leváltásának. A rövidlátóbbak, sokan a magyar értelmiség közül is, lelkesedéssel fogadták a „demokráciát”. Remélhetőleg most élvezik is, hacsak megint nem lebbent a köpönyeg.
Mondom, az ügy nagyon is átlátszó, hiszen teljhatalmú kormányfőnk azért harcolt körömszakadtáig a tájékoztatási eszközökért, hogy azt a Párt teljes ellenőrzése alá vehesse. Nem mintha a vajdasági médiumok nem szolgálták volna eddig is szolgalelkűen az Ügyet, tisztelet a kevés kivételnek (Magyar Szó…). De azért történtek „félrelépések”, amelyek a leghatásosabb tájékoztatási eszköz, az Újvidéki Televízió esetében voltak a legszembetűnőbbek. A Hatalom számára azonban, főleg az elkerülhetetlen választások előtti küzdelemben, már nem elég megbízhatóak az RTV-t eddig vezető hintapolitikusok. Csak az egyetlen igazságnak szabad a képernyőn megjelennie, az eddigiek viszont „sorrendet tévesztettek”, „Tuđman-pártiak” lettek, vagy még arra is vetemedtek, hogy a stúdióba hívják Nikola Miloševićot, az ellenzéki Demokrata Párt egyik vezetőjét. Ilyesmi ezután nem történhet meg, még abban az esetben sem, ha a most leváltott főszerkesztők közül valakit újraválasztanak is (amennyiben van gyomra pályázni), mert neki csak a buzgó alázatosság marad osztályrészül. Hát váljék egészségére. Az újraválasztások helyett azonban olyan főszerkesztőtípusok színrelépését kell várni, akik az említett buzgó alázatosságukban túllihegik a gazdáikat is. Emiatt szűnnek meg az újságok és születnek a tacepaók.
Most egyesek azt mondják, hogy a magyar nyelvű tájékoztatás terén Radoman a Napló malmára hajtja a vizet. De mi nem ilyen lovat akartunk, és ezért igazából nem tudunk köszönetet mondani a hatalombitorlóknak. Mi, ha szerénytelenül hangzik is, gazdagítani akarjuk a magyar nyelvű tájékoztatást, és nem egyedül maradni. Főleg nem ilyen áron.
Az ügynek van időzítése is. Azt, amit a rohamrendőrök elvégeztek a déli tartományban, azt most itt, az északiban, elvégzi a tisztogatás bolsevik módszereinek mestere. Én személy szerint azokon az embereken csodálkozom, akik a miniszteri fotelekben ülnek, és minderre csak bólogatnak. Tudatában vannak-e annak, hogy miben vesznek részt?
A hatalom viszont teljesen tudatában van, hogy mindent meg kell tenni az Igazi Választások (az eddigiek bohózatok voltak) elodázásáért mindaddig, amíg a Párt arra fel nem készül. Vajon most már felkészült? Mert ha igen, akkor várható, hogy akárcsak a párt-menyegző esetében, minden ripsz-ropszra történik. Az ellenzék még fel sem ocsúdik – arról nem is beszélve, hogy helyet kapjon a tájékoztatásban, vagy, hogy esetleg külföldi megfigyelők is jelen legyenek –, és marad ott, ahol volt. És minden megy ugyanúgy, mint régen, akárcsak Romániában, Bulgáriában és szerte e Balkánon. Azzal a különbséggel, hogy az említett két országban legalább főszemélycserére sor került. A nagy-nagy hasonlóság viszont abban rejlik, hogy mindhárom országban van állandó homogenizálódási alap. Szerbiában Kosovo, Romániában a magyar, Bulgáriában meg a török kisebbség. A Balkánon a helyzet változatlan.
Változatlan az a szükséglet is, hogy állandóan ellenséget kell keresni. A szerb kormány most a Marković-kabinet ellen fordult teljes erővel. Egyrészt azért, mert nincs pénze az ígéretek fedezésére (lásd a szegény, ismét átvert parasztokat, akiket a bajusztépők vettek oltalmukba). Másrészt egy sokkal lényegesebb dolog miatt. Reformtörekvéseiben Marković ugyanis elérkezett a lényeghez, a tulajdonkérdéshez. Amennyiben megszűnik a társadalmi tulajdon, a szocializmus blőd kitalációja, amire a Párt alapozza a hatalmát – összedől a tákolmány. Akkor már mindegy lesz, hogy kommunista vagy szocialista, a gazdaságba vajmi kevés beleszólása lesz. Lehet aztán Kosovóval hevíteni a kedélyeket; a pénz beszél, a kutya ugat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >