Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Marx felelőssége
Végel László
Marx felelőssége kétségbevonhatatlan – folytatja – akkor is, ha Marx ebben a szocializmusban a GULAG-ra került volna. Jobbik esetben „csak” raboskodik”. Jugoszláviában viszont „anarcholiberális újbaloldalinak” kiáltották volna ki, könyve nem látott volna napvilágot. Nem cenzúrázták volna, a kiadó szerkesztői azzal utasították volna el, hogy nem elég színvonalas. A rendszerváltás után ugyanazok a szerkesztők arra panaszkodtak volna, hogy mennyire üldözték őket is, meg a kiadó szerzőit is, akiknek a könyvei rendre megjelentek. Végel László:
2021. május 4., kedd
Kornai János Töpregések című könyvét olvasva elismerem, hogy kevés embernek van olyan tanulságos és ellenmondásokkal terhelt életpályával, mint neki. Európai és amerikai egyetemek professzora és díszdoktora, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Harward Egyetem emirátusa, a szocializmus egykori híve, számos fájdalmas és körültekintő kompromisszumok által jutott el a liberális demokrácia eszméjének elfogadásáig. Erről ő maga vall az említett könyvében. „Öncenzúrát alkalmaztam”, írja a Hiány című egyébként a szocialista gazdasági rendszert bíráló könyvéről. Elismeri, hogy nem állt ki nyíltan a politikai reformok mellett, mert a rendszer nem engedélyezte azoknak a nyílt kérdéseknek tárgyalását, mint az egypártrendszer versus többpártrendszer. Dönteni kellett! Vagy a „szamizdatnak” ír, vagy pedig néhány fontos gondolat mellőzésével a legszélesebb térben fejti ki kritikus álláspontját. „Életem egyik legsúlyosabb dilemmája volt”, írja. A kompromisszumokkal teli útja végül is a marxizmus megtagadásához vezetett. Elismeri, hogy Marx morális felelősséggel tartozik a reálszocializmus bűneiért. Miért? Elutasítja azt az állítást, miszerint a kommunista vezetők tévesen értelmezték Marxot. Nem! Majdnem teljesen felszámolták a magántulajdont és a szabadpiacot, ami a marxizmus két perdöntő axiómája. A „szemellenzős marxistákkal” vitatkozva, megállapítja azt is, hogy a szocialista vezetők „teljes joggal hivatkoztak Marxra, hiszen az általa javasolt történelmi feladatokat valósították meg”. Marx felelőssége kétségbevonhatatlan – folytatja – akkor is, ha Marx ebben a szocializmusban a GULAG-ra került volna. Jobbik esetben „csak” raboskodik”. Jugoszláviában viszont „anarcholiberális újbaloldalinak” kiáltották volna ki, könyve nem látott volna napvilágot. Nem cenzúrázták volna, a kiadó szerkesztői azzal utasították volna el, hogy nem elég színvonalas. A rendszerváltás után ugyanazok a szerkesztők arra panaszkodtak volna, hogy mennyire üldözték őket is, meg a kiadó szerzőit is, akiknek a könyvei rendre megjelentek. Arról viszont nem tehetnek, hogy Kornai műve nem ütötte meg a kiadó magas mércéjét. Nem tudom, melyik a megalázóbb eljárás. Nem azonosulok Kornai végkövetkeztetésével, lehet, hogy az én hibámból, mivelhogy makacsul ragaszkodom ifjúkori illúzióimhoz, de készségesen elismerem, hogy Kornai a tévedhetetlenek jelenlegi diktatúrája idején nyíltan beszél saját kálváriájáról. Az sem vonom kétségbe, hogy dilemmái érvényesek, amivel íróként főleg a Play Sinkó című monodrámám írásakor szembesültem. Látva a profitéhes kapitalizmus tombolását, vele együtt a szociális különbségek rohamos növekedését, látva, miként nyirbálja meg a tőke hatalma „demokratikusan” az emberi jogokat, a szólás- és a sajtószabadságot, látva, hogy ez a rendszer megcsúfolja minden eszményemet, a monodrámámmal vesződve kínzott a kérdés, miként lehetséges a magántulajdonon alapuló kapitalizmus felszámolása. Szép szóval? A tőkések meggyőzésével? Parlamentáris úton? Szajkózzam a baloldali reformista szólamokat? Reménykedjek az apokaliptikus vízióban, amely szerint a kapitalizmus önmagát semmisíti meg? Vagy ne adj isten, forradalommal? Nem ezzel a bársonyossal, mert láttam, hogy hova vezet, hanem erőszakossal? Esetleg rezignációval ismételjem az új szlogent: „Könnyebb elképzelni a világvégét, mint a kapitalizmus végét” (Mark Fisher). Lehet, hogy a képzelőerőm mondja fel a szolgálatot, de végül is erre a kérdésre a drámában lehetetlen egyértelmű választ adni. Írói képzeletem csak addig terjedt, hogy (Sinkó krisztiánus periódusára utalva) feltételezzem, Krisztus dobja az első követ a kapitalizmus templomára, a parlamentre. Többi a személyes képzelőerő dolga. Elgondolható-e, hogy (talán) születik egy sorsdöntő (egyelőre megnevezhetetlen) erő, amelynek felismerése a jövő nemzedékére vár? Vagy pedig nem marad más hátra, mint a valóságon bosszút álló utópia, a konzervatív Roger Cruton emlegette utópizmus „az eretnekség utolsó maradványa a vallás nélküli világunkban”.
Következő cikk: Most első ízben inog az orbáni rezsim
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >