Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Dabradašli u Subaticu!
Kritikovati ovu farsu i šaradu sa polazne tačke po kojoj „bunjevački jezik ne postoji“ (nego je to samo jedan živopisni lokalni dijalekt, kao i desetine drugih od Sutle do Vardara) ima temelja i smisla samo ako isti kriterijum primenimo i na njegovu „stariju braću“, tj. na srpski, hrvatski, bosanski i crnogorski jezik, jer ovi takođe ne postoje kao zasebni jezici koji bi se mogli iole ozbiljno izdvojiti iz skupne novoštokavske osnove... Očekujem da se pojave nove etničke grupe koje će istaći svoje legitimne pretenzije prema trenutno neraspoređenim samoglasnicima, pa bismo mogli dobiti i nazive Subetica, Subitica i Subutica. Smešno, smiješno ili smišno? Mindegy. Teofil Pančić:
Može li jezik da oboli, kao čovek? I ako može, kako se to manifestuje? Može li, recimo, jezik da doživi nekontrolisano bujanje ćelija, ne baš benignih? Neku vrstu nagomilavanja, umnožavanja tkiva, koja nipošto nije znak zdravlja? Nego ga, naprotiv, vodi u propast: iako izgleda kako ga je sve više, on se zapravo smanjuje, kopni.
U vreme našeg odrastanja, koje danas neretko i mitologizujemo, u SAP Vojvodini smo imali pet službenih jezika, a zvali su se: srpskohrvatski, mađarski, slovački, rumunski i rusinski. Zašto baš tih pet, a ne neki drugi? Zato što je to odgovaralo i demografskoj i linvgističkoj slici stvarnosti. Ništa tu nije bilo suvišno, a ako je nešto nedostajalo, to je po svoj prilici bio romski. Ali, to je priča za sebe.
Šta se u međuvremenu desilo sa onih pet službenih jezika? Potonjih četiri su tamo gde su i bili, ali sa srpskohrvatskim se desilo nešto neobično: nestao je, čini se kao da je preminuo, a istovremeno, tkivo tog jezika jeste nekontrolisano nabujalo, umnožilo se, rascepilo se, ima ga svugde i pojavljuje se u sve neobičnijim formama. I nikako ne deluje kao da mu je dobro. Prvo se podelio na srpski i hrvatski, onda je od „srpskog“ otpao crnogorski, a negde u međuprostor između njih smestio se i bosanski. Sada je, pak, od „hrvatskog“ otpao bunjevački, tako što je postao četvrti službeni jezik u opštini Subotica. Ništa nam ne garantuje da će se bujanje zaustaviti na toj tački, da neće biti novih cepanja tkiva; pokušaji nekih da to spreče pozivajući se na „veštačkost“ podele su promašeni i zakasneli, ukoliko se nisu založili već protiv prve podele. Prva podela je unapred legitimisala sve ostale ili, drugačije rečeno, sasvim je normalno da kad jednom uđete u pogrešan voz, sve stanice na vašem putu budu pogrešne.
Ali, odakle uopšte sva ova kvazivavilonska pometnja? Njen je izvor u nedotupavnoj dogmi provincijalnih nacionalista svih fela da „svaki narod mora imati svoj jezik“, jezik koji ga sasvim precizno odvaja od drugih naroda, jezik koji obeležava jasnu demarkacionu liniju između različitih etničkih (id)entiteta. To je notorna budalaština, što se može videti na bezbrojnim primerima širom sveta: niti „svaki narod“ ima „svoj jezik“ nego mnogi dele jedan, niti je nemoguće čak i ono obrnuto, da jedan narod govori više različitih jezika (Švajcarci, na primer).
Primenjeno na tzv. naše prilike, iz nesporne činjenice da postoje ljudi koji sebe etnički definišu kao Srbe, Hrvate, Bošnjake, Crnogorce i naposletku Bunjevce (a spisak se može još proširivati, daljim deljenjem bilo kojeg od delova već izdeljene „prvobitne mase“; možda se npr. Šokci jezički otcepe od Bunjevaca?) ne proizilaze po automatizmu ama baš nikakve „jezičke“ posledice, baš kao što nema jezičkih posledica proizilazećih iz činjenice da neki ljudi sebe zovu Nemcima, a neki drugi Austrijancima, i što čak i postoje države koje se po njima zovu: jezik im je, naime, i dalje isti, zajednički. I to bez obzira na minorne leksičke i ostale razlike unutar njegovog tkiva, a koje su, uostalom, karakteristika svakog jezika. Tkivo je bogato i zdravo, nema nekontrolisanog bujanja i cepanja.
Kako god bilo, famozni „identitetluk“, kao jedna od lukrativnijih podindustrija pod kontrolom ovdašnjih političkih mešetara i etnobiznismena, uporno proizvodi nove i nove apsurde, ne samo na polju jezika. Najnoviji „bunjevački“ slučaj nije u tom smislu, dakle strukturno, ni po čemu izuzetak niti čudo neviđeno, nego samo dalje mrvljenje i truljenje onoga što je gangrena napala još mnogo ranije. Kritikovati ovu farsu i šaradu sa polazne tačke po kojoj „bunjevački jezik ne postoji“ (nego je to samo jedan živopisni lokalni dijalekt, kao i desetine drugih od Sutle do Vardara) ima temelja i smisla samo ako isti kriterijum primenimo i na njegovu „stariju braću“, tj. na srpski, hrvatski, bosanski i crnogorski jezik, jer ovi takođe ne postoje kao zasebni jezici koji bi se mogli iole ozbiljno izdvojiti iz skupne novoštokavske osnove. Ali iza njih, za razliku od bunjevačkog, stoje tzv. matične države i njihove akademske industrije za proizvodnju pompeznog paranaučnog smeća koje te „jezike nahvao“ stalno iznova priziva i stvara iz pepela.
Zato je ovo s bunjevačkim podjednako apsurdno, ali je barem manje tragično, a više zabavno. Recimo, najnovija odluka lokalnih vlasti, logično proizilazeća iz „jezikizacije“ bunjevačkog govora, jeste da naselja u subotičkoj opštini dobiju i svoje službene nazive „na bunjevačkom“, pa će se tako i ta prekrasna varoš na severu Bačke (bajdvej, odjednom je i „varoš“ proglašena za specifično bunjevačku reč!? Ulažem prigovor i tražim veštačenje!) ubuduće, osim Subotica, Суботица i Szabadka, službeno zvati i – Subatica. A na prilazima gradu će, pretpostavljam, pisati i: „Dabradašli u Subaticu“!
Nije to loše, ali zašto su ostali samoglasnici diskriminisani? Očekujem da se pojave nove etničke grupe koje će istaći svoje legitimne pretenzije prema trenutno neraspoređenim samoglasnicima, pa bismo mogli dobiti i nazive Subetica, Subitica i Subutica. Smešno, smiješno ili smišno? Mindegy.
(Autonomija)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >