Ma Janka, Zsanett, Johanna, Nándor névnap van.
Fiók
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Az új komolyság ideje
Végel László
Értjük-e azt a szigorú komolyságot, amellyel költészetébe vonta be a német klasszikus filozófia fogalmait? Koncz István nem űzte komoly arccal a „komolytalan” nyelvjátékot, hogy Tőzsér Árpádnak arra a kifejezésére utaljak, amelyet újabb naplójában olvashattam. Már jónéhány évtizede eljött az „új komolyság” ideje, úgyhogy érdemes lenne újra találkozni Koncz István költészetével. Végel László:
2021. május 2., vasárnap
„Én, Koncz István, ezerkilencszázharminchét/ augusztus huszadikán/ születtem, és/ azóta sem/ törődtem/ bele a világba” köszöntött ránk Koncz István az egyik versében (Én-vers, vagy líra). 1997 június 20-án 60 éves korában hunyt el. 24 év múlva egyre inkább gyötör a kérdés, hogy tudunk-e visszaköszönni neki. Merünk-e válaszolni? Beletörődtünk-e a világba? Ez jár az eszemben, miközben a másik én-versét (Fohászféle azért, hogy soha nem kelljen ölnöm) olvasom. „Zsidóház volt, ahol/ lakom, / valamikor, a tiszaeszlári és a/ Dreyfus-per idején, - / az apám keresztény és/ arra tanított, hogy a politika/ nem erkölcsös dolog; - / (idősebb Koncz István meghalt/ 1960. február 28-án, meggyőződését/ fenntartotta utolsó leheletéig, - / kívülim három tanú is van rá, - / hosszú élete során, amikor 1918-ban/ Lublinban fejlövését kezelték / vállalta, hogy bolsevik, pedig / nem is volt az, csak éppen megvetette / azokat, akik gyáván letagadták.” Sok-sok év után felvetődik bennem a kérdés, hogy értjük-e Koncz István bele nem törődését. Értjük-e azt a szigorú komolyságot, amellyel költészetébe vonta be a német klasszikus filozófia fogalmait? Koncz István nem űzte komoly arccal a „komolytalan” nyelvjátékot, hogy Tőzsér Árpádnak arra a kifejezésére utaljak, amelyet újabb naplójában olvashattam. Már jónéhány évtizede eljött az „új komolyság” ideje, úgyhogy érdemes lenne újra találkozni Koncz István költészetével.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szerbia májusban
Nem tudom, ehhez képest aggasztó-e az EU hallgatása, akár a jogsértések esetén is, hisz különösebben nem >
A rendszerváltás egyik legfontosabb regénye
Az egyik 1990-es keltezésű jegyzetében írta, gyónni akart a világnak, csakhogy a világ gyorsabb és rámenősebb >
Mit mondana Krleža az expresszkapitalisták politikai orgiájáról?
A tőle szokásos iróniával, de úgy érzem, leplezett fájdalommal állapította meg, hogy a lázadó egyetemisták egy >
„A nemzeti kisebbségi jogok tiszteletben tartása alapvető feltétele annak, hogy Szerbia előre haladjon az európai úton”!
Nem lehet, tehát, azt mondani, hogy a szerb állam vezetősége – köztük Kovács Elvira, a parlament >
SZERBIA EGYRE TÁVOLABB BRÜSSZELTŐL!
Vicsek és Kovács, a VMSZ két sokéves, de eredménytelen megélhetési lakájpolitikusa – a néhai Pásztor István >
A VMSZ, a civil szervezetek és az egyházak összefonódása
A két esemény, illetve cikk alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vajdasági magyar civil >
Viharfelhők Szerbia égboltján
Hónapokkal ezelőtt Vučić nagylelkűen ígérgette, hogy bármikor kiírhatja a rendkívüli választásokat, moszkvai üzenetében azonban nem mondott >
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben >
Megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új >
AZ ÚJSÁGÍRÁS LEZÜLLESZTÉSE, AZ OLVASÓK MEGALÁZÁSA
A VMSZ tisztségviselői és az anyaországi vendégek ezúttal is „eligazították” az MNT „alapítású” médiák „újságíróit”, hogy >
BIZALOMVESZTETT, HITELTELEN MNT
A testület csak a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat területével >
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >