Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A nemzetállam a kisebbségek csapdája
Végel László
Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó nemzetállamoknak, nehogy ezzel a meglevő konfliktusok mellé újak kerüljenek. Fogyatkozzanak a kisebbségek, de fájdalommentesen! Nem vagyok euroszkeptikus, de a kilencvenes évek reménykedései után eu(ro)fórikus sem. Csupán abban reménykedek, egy napon a kisebbségben megérlelődik a gondolat, hogy tényleges kisebbségi politikát műveljenek, nem pedig nemzetállamit. Elismerem, hogy ez nagyon kockázatos vállalkozás. Végel László:
2021. április 2. péntek
Egy kósza hírre bukkantam. Szerbiában őszre halasztják a népszámlálást. Semmi sem biztos, vélekedek, az is megtörténhet, hogy a járvány miatt a jövő évre halasztják. A kisebbségi közösségekben sokan tartanak a lélekszámfogyatkozás felgyorsulásától. A demográfusok előrejelzése legalább is erre figyelmeztet. Vannak, akik a vállukat vonogatva úgy tekintenek rá, mint a természeti csapásra, gyötri őket a jelenség, de sztoikusan hallgatnak róla. Vannak, akik kétségbeesetten figyelmeztettek, de hiába: nem volt beleszólásuk a kisebbségpolitikába. A regnáló kisebbségi vezetőknek tetszeni vágyók ravaszul megkerülik a kihívást, teljes harci diszbe öltözve bűnbakokat szimatolnak. Pedig végső ideje lenne a civakodás helyett a probléma gyökerét keresni. Tóth Barnabás Felicián azok közé tartozik, akik a diagnózissal foglalkoznak. Szerte a posztkommunista országokban reneszánszát éli a nemzetállamépítés politikája azzal a megindoklással, hogy jóvá kell tenni a „baloldali internacionalizmus” úgymond nemzetromboló, kártékony hatását. Vissza a nemzetállamba, ez most a posztkommunista országok vezérelve. Tegyük fel, hogy ez az elv összhangban van a magyar állam érdekeivel, ám ha ez az elv érvényes Magyarországra, akkor érvényes Romániára, Szlovákiára, Ukrajnára és Szerbiára is. A nemzetállam lényege az etnikai hegemónia, különben nem nemzetállam. A nemzetállamban hozhatnak ugyan jobb vagy rosszabb kisebbségvédelmi törvényeket, durva erőszakot pedig semmiképpen sem gyakorolnak, mégis rohamosan csökken a kisebbségek lélekszáma. Mi történik? Tóth Barnabás Felicián az átlátszó.hu portálon kimondja a lényeget: az etnikai homogenizációra építkező nemzetállami ideológia nem diktatórikus rendszer, mint amilyen Ceausescu volt, hanem tetszetős demokratikus formákkal élve homogenizál. A nemzetállam demokratikus nacionalizmusa olyan, mint a lassú méreg: csendben, minden feltűnés nélkül hat. Ezen a ponton tárul fel a magyar kisebbségek tabuként kezelt antinómiája: ami az anyaországban esetleg ajánlatos, az számukra a legnagyobb csapda. Nem szólhatnak ellene, hiszen akkor szembe kerülnek az anyaországi elittel, ezért nem tehetnek mást, minthogy önként veszik be a mérget. A pár évtizeddel ezelőtti maximalizmusból szelíd megalkuvó, kiegyezéses minimalizmus lesz. Ezek után érthető, hogy a vajdasági magyar közéletben is egyre kevesebb szó esik a feloldhatatlan antinómia okozta jogsérelmekről és hátrányokról. Nem hiszem, hogy az antinómia feloldását bárki is a nemzetállamok megszüntetésében látná, a mai Európában ez (sajnos) járhatatlan út. A posztnacionális vagy a konacionális államnak a jelenlegi posztkommunista államokban nincs esélye. Másutt se nagyon, de csak arról a cipőről beszélek, amely szorít. Az EU humánus fájdalomcsillapítót javasol, de nem gyógyszert. A pragmatikus és lehatárolt mozgástérrel rendelkező kisebbségi vezetők sem fordulhatnak szembe az anyaországi nemzetállami koncepcióval, mert azzal vesztüket okoznák, ezért igyekeznek a régi tömlőkbe új bort önteni, jóllehet nyilvánvaló, hogy ehhez már új tömlők kellenének. A jelenlegi európai patthelyzetben azonban szóba sem kerülhetnek az új tömlők. Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó nemzetállamoknak, nehogy ezzel a meglevő konfliktusok mellé újak kerüljenek. Fogyatkozzanak a kisebbségek, de fájdalommentesen! Nem vagyok euroszkeptikus, de a kilencvenes évek reménykedései után eu(ro)fórikus sem. Csupán abban reménykedek, egy napon a kisebbségben megérlelődik a gondolat, hogy tényleges kisebbségi politikát műveljenek, nem pedig nemzetállamit. Elismerem, hogy ez nagyon kockázatos vállalkozás.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >