Ma Emma, Flóra, Virág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Eddig és nem tovább!
A sorkatonai szolgálatról – női szemmel
Összegezve: nincs terv, nincs stratégia, nincs pénz és (remélhetőleg) nincs ellenség sem, akivel szemben bevethetnék a hadsereget. Ami pedig minket illet, itt az északi végeken, mi, vajdasági magyarok hetedíziglen leszolgáltuk a magunk esztendejét. Berze Gizela:
A sorkatonai szolgálat bevezetésének ötlete az utóbbi időben nagyjából félévente – évente kerül terítékre Szerbiában. Minden alkalommal nagy hatással van a hír a közvéleményre: vannak, akik helyesnek tartják, s vannak, akik ellenzik. Mindenkinek megvannak a maga érvei, ám – ahogyan az tájainkon megszokott – a világ dolgait vagy feketének, vagy fehérnek látja az átlagpolgár.
A fiatalok kinevetik az ötletet, hiszen egy ilyen rendelet csak abban segíti őket, hogy meghozzák a végleges döntést arról, hogy elmennek innen – ha egyáltalán itt vannak még. Természetesen a legújabban beígért harmincezer dináros havi zsold akár még csábító is lehet a népesség egy bizonyos rétegének. Ennél kevesebbért is dolgoznak emberek, arról nem is beszélve, hogy ennél kevesebbért is a lelküket adták már jó néhányan a szavazóurnáknál.
A középkorosztálynak élénk tapasztalata van arról, hogy mit jelent katonának, szökevénynek, feleségnek lenni háborúban. A gyerekeik feláldozásáról, - eszement ötletekért - hallani sem akarnak. Azok, akik átélték a hadseregben a valódi harcokat, esetleg a halállal is volt alkalmuk szembenézni, nem látják olyan szépnek a katonaéletet.
Az idősebbek még nosztalgiáznak, azzal érvelnek, hogy belőlük a katonaságnál faragtak férfit, ott tanultak rendet és emlékeikben megszépülve elevenednek fel a seregben átélt események. A „megtanult rendről” persze inkább az asszonyok tudnának nyilatkozni hitelesen, de őket nemigen szokás kérdezni komoly, férfias dolgokról. A nők, asszonyok akkor hallatják a hangjukat, amikor egyszerre csak elég lesz a katonásdiból, háborúsdiból, a fiaik, férjeik besorozásából. Kimennek az útra és odaállnak a tankok elé, úgy, mint annak idején Oromhegyesen, és azt mondják:
-Eddig és nem tovább!
Elmondható, hogy szinte minden hadügyminiszterrel előfordult a mandátuma idején, hogy be akarta vezetni a sorkatonaságot, és az is, hogy éppen pont nem tartotta ezt lehetségesnek. A Google keresőben átolvasva a híreket, nyilatkozatokat a témáról, szép sorjában, váltakozva jönnek találatok a sorkatonai szolgálatról Szerbiában, pro, és kontra.
Amit nem találhatunk meg semmiféle keresővel, az a jól felépített stratégia arra vonatkozóan, hogy mégis miféle módon képzeli el a hatalom, vagy a politikai sergőforgóban éppen kinevezett hadügyminiszter ezt a hazafias cselekedetet végrehajtani? Mert az bizony valóban férfias, miniszterhez illő gondolat, hogy sorkatonaságot hozzon létre, hiszen…
(Csakhogy ez a mondat egyelőre nem folytatható, mert nincs hozzá argumentum.)
A hadsereg kötelezővé tételéhez ugyanis alkotmánymódosításra, törvények meghozatalára lenne szükség. Az is sokat lendítene a dolgon, ha Szerbia nem lenne körbevéve NATO tagállamokkal, akik még a szerb katonai gyakorlatokkal is úgy vannak, hogy „Nem szükséges az!”.
És akkor azt még nem is említettük, hogy honnan és miből finanszíroznák azt a sereget? Hol helyeznék el a katonákat? A határ melletti sávban nem lehet, beljebb meg miféle ellenséggel akarnak megküzdeni? Gondoljunk csak a szabadkai, üresen álló kaszárnyára, amelyik éppen most fogja megkapni új, meglehetősen stílusos funkcióját: köztemető lesz a helyén.
Összegezve: nincs terv, nincs stratégia, nincs pénz és (remélhetőleg) nincs ellenség sem, akivel szemben bevethetnék a hadsereget.
Ami pedig minket illet, itt az északi végeken, mi, vajdasági magyarok hetedíziglen leszolgáltuk a magunk esztendejét. Azt kell mondanunk:
-Eddig, és nem tovább!
A szerző a Magyar Mozgalom elnökségi tagja
Következő cikk: Többé nem léphetünk ki elegánsan a saját korunkból
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vučić szava felülírja a törvényt?!
Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >