Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Húsz éve (4. rész)
Bódis Gábor
Közgazdasági bravúrjaimról bárki tudomást szerezhetett, ha elolvasta a Bódis-cukrászdáról szóló eddigi élményfoszlányaimat. Az üzleti partnerek megválasztásában azonban még ezeken a csúcsokon is javítani tudtam. Abból az ősrégi tézisből indultam ki, hogy csak haverral vagy rokonnal kell vállalkozásba kezdeni. Jó, hogy ép bőrrel megúsztam.
Nagy sikerélményem volt, hogy a cukrászda folytatta azt a sok évtizedes hagyományt, miszerint a szabadkai gimnazisták törzshelyévé vált. Ott ültek kisebb-nagyobb csoportokban a galérián, és remélem, hogy a világ összes problémáját megoldották. Vagy legalábbis egy-két szerelmi ügyet. Ami egy és ugyanaz.
Időközben a Duna TV-ben, ahol éppen dolgoztam, kezdtek sűrűsödni a dolgok. Orbánék megnyerték kétharmaddal a választást, az emberei hamarosan, Ókovács Szilveszterrel (jelenleg az Operaház igazgatója) az élükön megszállták a „határon túliak” tévéjét, összehívták a dolgozókat és mindenkit megnyugtattak. Elkerülhetetlen a rejtői fordulat: azonnal kitört a pánik. Én már egy ilyet túléltem az Újvidéki TV-ben, a joghurt forradalom után. Megtanultam: félre kell vonulni, mert mindenféleképpen kirúgnak, hiába örlődnél. Megint bejött a recept.
Németh Árpáddal (szintén zenész, azaz kirúgták) már korábban beindítottuk a Napló digitális formáját (naplo.org) és egy ideig csak a régi naplós cikkeket raktuk fel. 2011 után elérkezett az idő, hogy elinduljon a Napló virtuális élete.
Ez a kitérő azért kellett, hogy elmondjam: felmerült bennem az ötlet, hogy kellene egy liberális vajdasági klubot, kerekasztalt alapítani. Árpádon kívül elsősorban Végelre és Tolnaira gondoltam, majd Geroldra, Pressburger Csabára, Balázs Attilára, a lányokra: Szerencsés Zsuzsára és Radics Viktóriára. Össze is jött a dolog és megvalósult a régi álmom, hogy a Bódis-cukrászda valamilyen irodalmi izé legyen. Ha már a Tolnai a könyvtáros.
Tartottunk is néhány estet a cukrászdában, de megfordultunk Zentán is többször. Egyszer a szabadkai könyvtárat kaptuk meg preko veze. A szerencsétlen igazgató, aki remegett az állásáért, hiszen az előző városi garnitúra nevezte ki, és billegett alatta a fotel, meg sem mert jelenni, hanem a portást bízta meg a fogadásunkkal. Ennek az ellenkezője történt Zentán, ahol az általam is jogosan agyonkritizált Hajnal Jenő minden fenntartás nélkül elintézte, hogy a városháza üléstermében ellenzékieskedjünk.
„Irodalomszervezési” ambíciómmal valahogy elvoltam, de a cukrászda egyre inkább csúszott a csőd felé. Ne menjünk bele a részletekbe, de az első üzleti szakításom barátságokat rombolt szét, a másik családi botrányt okozott. Nagyot. De elodáztam a csődöt.
A lehető legjobb húzással: ismét egy rokonra bíztam az üzlet vezetését. Nagy felhajtással, portálváltással, képcserével indult az ügy. Még élő zene is volt néha. Csak a kuncsaftok nem nagyon érdeklődtek az ügy iránt. Megoldatlan maradt a sütemények készítése. Meg a minősége. Egy dolog jó volt benne, nem tartott sokáig.
A nagy visszavonulás utolsó szakaszában magukat az ottani lányokat bíztam meg a cukrászda vezetésével. Rea volt a főnök, mellette meg az Andrea, Gabi, Nati. A régi osztálytársam, Budai Gyöngyi vezette a könyvelést és döcögött a dolog. A lányok vidámak voltak. Jó volt nézni őket. Hogy ez a megoldás előbb nem jutott eszembe!?
Egyetlen egy „kapitalista” húzásomra vagyok büszke: azt mondtam a Gyöngyinek, hogy mindenekelőtt a lányok fizetését kell biztosítani, a többi másodlagos.
Viszont a veszteséges üzletmenethez már a fizetésem sem volt megfelelő háttér, mert időközben elmentem „magyar” nyugdíjba, de ennek az összegét nem szeretném papírra vetni. Meg pirulni se. A szerb részt tavaly kaptam meg, ötéves késéssel.
Aztán jött egy visszautasíthatatlan ajánlat: három törzsvendég (egyébként a legnagyobb szabadkai magyar oligarchától nem független egyének) egy este kifejtette, hogy ők kibérelnék, sőt átvennék a cukrászdát. Volt két feltételem: a név marad és a lányok is. Belementek. Később a lányok maguktól mondtak fel, máshol találtak munkát: a Swarovskiban, Németországban, Magyarországon. Férjhez mentek, gyereket szültek vagy szülnek (Rea). Jó mókaként tekinthetnek vissza legalább az utolsó időszakra. Remélem.
Pénzügy beszámolót nem szívesen mondanék, de a legszerényebb számítások szerint is legalább 1500 olyan bankjegyembe került ez a kaland, mint amit a jóságos szerb elnök mostanában osztogat az alattvalói között.
Leróttam nem létező tartozásomat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >