Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
1989. október 23. és a republikánus gondolat
Hogy a Népköztársaságban a „nép” előtag fosztóképző, azzal mindenki tisztában volt, aki élt, mozgott abban az időben... Míg például Titoszláviát „Szocialista Szövetségi Köztársaság” nevezték, holott az ottaniak úgy jártak, no nemcsak Triesztbe seftelni, de Nyugat-Németbe Gastarbeiternek is, mint a huzat. Vágvölgyi B. András:
A címben jelzett dátum nemcsak az első szabad október huszonhárom, de az ország államformája is ezen a szimbolikus napon változott meg. Szűrős Mátyás kommunista politikus, KB-, PB-, etc. tag, az országgyűlés akkori elnöke, ekképpen ideiglenes köztársasági elnök, volt moszkvai nagykövet a Parlament erkélyéről mondott beszédben hirdette ki a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalások egyik sarkalatos eredményét, az államforma megváltozását. Népköztársaságból köztársasággá. Ugyanekkor egy irodalomtörténész öngyilkos lett.
Hogy a Népköztársaságban a „nép” előtag fosztóképző, azzal mindenki tisztában volt, aki élt, mozgott abban az időben. Az optimisták ünnepelték, hogy nem „Szocialista Köztársaságunk” volt, mint Romániának vagy Csehszlovákiának (az ugyebár a diktatúra egy magasabb sebességi fokozatát jelentette). Ám egységes mérce ebben nem volt, hisz a Rőt Poroszország „Demokratikus Köztársaság” volt, (ami enyhébb fokozatnak hallatszott), pedig mennyivel merevebb rendszer volt. Míg például Titoszláviát „Szocialista Szövetségi Köztársaság” nevezték, holott az ottaniak úgy jártak, no nemcsak Triesztbe seftelni, de Nyugat-Németbe Gastarbeiternek is, mint a huzat.
Nem volt egységes szempontrendszer a jelzett „köztársaságok” terepén, mutatta a zavart az erőben. „Érzésre” ment. A magyarok meg a lengyelek Népköztársaságot kaptak, mintegy bolsevizmusuk csökevényes voltát jelzendő, Ceauşescu komcsi szimbolikával fedett vasgárdista fasizmusa ugyanazt a jelzőt kapta, mint a cseh keménykalapos-bigbandes-sörözős kispolgáriságon tenyésző husáki-jakeši beton.
Nem véletlen az, hogy Magyarországon a rendszerváltás ötvenhat újraértékelésével kezdődött. Nem véletlen, hiszen egy félig bevallott korszak végén először el kell számolni. A politikában van szerepe a szimbólumoknak, a hatalom sok esetben szimbolikus hatalom, ezt a szimbolikus hatalmat „őfelsége ellenzéke” (MDF) az MSZMP népies reformereivel együtt Pozsgay Imrében látta megjeleníthetőnek.
De Pozsgaynak nem állt jól ötvenhat, hiába ő mondta ki a nómenklatúrából először tárgyév januárjában, az akkor már fogatlan oroszlán demens Kádárral incselkedve, hogy nem ellenforradalom, hanem népfelkelés, mert ifjú pártmunkásként Pozsgay így írt a Bács-Kiskipcsák megyei Petőfi Népében 1957-ben: „Tépett szájú, hasított körmű sok kis senki, háta mögött még több úri bitanggal, megcsinálta az »Első Hazai Nemzeti Forradalmat«, melyet kis híján »Nemzeti Szocialista Forradalomnak« neveztek. A szociális elemet Mindszenti-Pehm József (sic!) képviselte benne, a nemzetit pedig Löwenstein herceg. Hogy mégsem »nemzeti szocialistának« keresztelték vívmányukat, az talán azzal magyarázható, hogy e két szó így együtt hányingert okoz minden becsületes emberben és ők nem látták még időszerűnek e hányingert kiváltani”. Pozsgay a címben jelzett tárgynapon még leendő köztársasági elnöknek látta magát, egy leendő Nurszultán Nazarbajevnek. Hibásan. A novemberi négyigenes népszavazás ezt a lehetőséget, az 1989 nyári, ún. Antall-Pozsgay-paktumot elsöpörte.
A köztársaság mint államforma – népünk történetében a harmadik – nem társadalmi kataklizmából, hanem szerencsés nemzetközi csillagállásban, értelmiségi elitek alkujából született, és ezt a születési rendellenességet később sem heverte ki egészen.
Nem véletlen, hogy a korszak 2010-es lezárásakor Orbánék egyik első tette a köztársaság mint név elvétele volt az állam nevéből. Bezavar persze, hogy köztársasági elnöki pozíció létezik, ám azt gondos személyzeti politikával sikerült elsekélyesíteni. Ők egyenesebbek voltak, mint kádári elődeik: nem kezdtek fosztóképzőzni –„magyar nemzeti köztársaság”, „magyar populista köztársaság”, „magyar ural-altáji köztársaság”, az illiberális jelző is később jött csoda –, „Magyarország”, oszt jónapot!
Imre Katalint én nem ismertem. Sem személyesen, sem a munkásságát. Nevével annak kapcsán találkoztam, tán először, mikor atyai barátom, Eörsi István munkásságával foglalkoztam Az ifjú költő Eörsi a hungaroslamperáj következtében 1957 elején megjelent verseskötetéről (Ütni az ördögöt) Imre Katalin kemény kritikát írt az ötvenhat novemberében előbb Londonba, majd Párizsba disszidált Irodalmi Újság helyébe létrehozott új Lityeraturnaja Gazetába, az Élet és Irodalomba Ütni ez eördögöt címmel. Cikkének szépséghibája, hogy Eörsi ekkor már december óta politikai fogoly volt, ítéletre várt. Nem irodalmira. (8 évet kapott.) Persze nem elegáns a védekezésre képtelent kínzó esztétikai górcső alá venni, de Imre kritikája elsősorban politikai volt.
Az Élet és Irodalom kezdetben roppant balos, neosztálinista lapként működött, és Imre Katalin vezérpöröly volt ebben a harcban, annyira, hogy hamarosan kipörgött a Kádárral konszolidálódó újságból. Neozsdanovista, szocreál antológiát szerkesztett (Tűztánc), tanítványi kört épített, az albán és kínai kommunista kísérletekkel szemezett, látókörbe került.
Szőnyei Tamás monstruózus és magisztrális alternatív irodalomtörténetében (Titkos írás), mely a kommunista titkosszolgálati megfigyeltség perspektívájából szemléli az 1945-90 közti magyar irodalmat, komoly helyet foglal el Imre Katalin. A tanítványi kör, a szervezkedő hajlam miatt folyamatos vegzációnak kitéve, állandó megfigyelés, ráállított spiclik lettek osztályrésze, ő maga pedig Mao Ce-tung, Enver Hoxha eszméi és a Skanderbeu albán konyak között a rendszer kitaszítottjainak életét élte súlyos neurózisban.
Imre Katalin 1989. október 23-án öngyilkos lett. Kommunista meggyőződése nem bírta elviselni az eszme bukását. Nem ünneplem, de következetesnek tartom egy olyan országban, amelyben 1945 után már senki nem volt korábban náci, 1989 után már senki nem volt korábban kommer. Kíváncsi leszek, mikor teljesen megbukik ez a mostani izé, hányan lesznek utána büszke fideszesek, laza kiszesek, vagy mi, fidelitaszosok. Imre Katalin számára a Köztársaság elviselhetetlen gondolat volt, végzetes tettével fontossá tette a számára elviselhetetlent.
1989 és 2010 között sajnos nagyon keveseknek volt fontos ez a csenevész kis Köztársaság. Nem sikerült új alkotmányt írni és elfogadni, olyat, ami nem az 1949-es Rákosi alkotmány toldozgatása, nem csuda, hogy át kellett adnia a helyét egy Strasbourg-Brüsszel relációban a vonaton sebtiben iPaden írt orbánita Alaptörvénynek. Az a Köztársaság, amire ennyien köptek, ignorálták, lesajnálták, nem tartották fontosnak, annak sorsa az, úgy végzi, mint a harmadik Köztársaság. A leendő negyedik Köztársaság csak úgy lehet megvalósítható, élet-, és ütőképes, a mohóságot úgy írhatja felül a fennebb cél, ha többen és másként látják fontosnak, mint Imre Katalin.
(HVG)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >