Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Orbán Ráhel magánügyei
Tamás Gáspár Miklós
A demokratikusabb és emberibb viszonyokért folytatott – egyébként pillanatnyilag sajnos vesztésre álló – küzdelemben nem segít (sőt), ha a rendszerhez jelképesen kapcsolható, esendő magánszemélyek kisebb hibáit próbálják használni a rendszer vezetőinek a lejáratására. Említésre se méltó kis szabálysértések kerülnek a középpontba, holott hazánkban és a világban tragédia zajlik. Kérem, uraim és hölgyeim, hagyják abba. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
A miniszterelnök lánya elkövetett egy újabb apró szabálytalanságot, a sajtó ismét lesifotós fölvételeit közli, visszataszító élcelődésekkel kísérve.
Ezt írtam a Népszavában több mint négy évvel ezelőtt (2014. április 20-án), „Hagyjátok békén Ráhelt!” c. cikkemben: „Orbán Ráhel magánszemély, akinek hétköznapi, politikai értelemben jelentéktelen cselekedeteihez (kocsiban ül, telefonál, előadásra igyekszik) senkinek semmi köze. Ahhoz se, ha eközben óvatlanul elkövet holmi apró szabálytalanságot. Ennek semmi helye az újságban – én most nem is erről írok, hanem az újságról. Az újságnak hallgatással kell óvnia magánszemélyek magánéletét.”
Most, hogy a miniszterelnök lánya elkövetett egy újabb apró szabálytalanságot, a magyar – majd nyomában a horvát és szerb nyelvű – sajtó ismét lesifotós fölvételeit közli, visszataszító élcelődésekkel kísérve.
Négy éve ezt is írtam:
„A baloldali attitűd lényege a – kivétel nélkül – minden ember egyenlő szabadságának és méltóságának védelme. Ez a politikai ellenfelekre is áll, és hatványozottan áll azokra, akiknek a politikai ellenfélhez fűződő viszonya tisztára magánjellegű. Ámde magát az ellenfelet se szabad dehumanizáló, lealacsonyító módon személyében támadni.”
Erről a témáról többször voltam kénytelen említést tenni a közelmúltban, amikor tiltakoznom kellett a jelenlegi rendszer vezetőit ért lealacsonyító rágalmak vagy durvaságok miatt, amelyek – lehet – múló élvezetet szereznek a rendszerrel elégedetlen olvasóknak (meg a bulvármédiák kéjlesőinek), de amelyek méltatlanok a baloldalinak, liberálisnak, zöldnek stb. titulált sajtóhoz, méltatlanok mindenfajta humánus és jogtisztelő magatartáshoz. Tudom, hogy világszerte elterjedt dolog elcsórt levelek, lehallgatott magánbeszélgetések, lefotózott intim pillanatok közzététele az ellenfél lejáratása végett, de ennek a trendnek – az emberi méltóság vagy egyszerűen a jó ízlés és a jó modor védelmében – végét kellene szakasztani. Utálatos szokás, hogy némelyek hangrögzítővel a zsebükben beszélgetnek, majd milliókkal osztják meg a partnereik rút becsapásával, a bizalmukkal való visszaéléssel megszerzett információkat. A kétes értékű „leleplezések” mögött gyakran nem erkölcsi bírálat rejlik, hanem csalás és haszonlesés. Mintha feledésbe merült volna, hogy az indiszkréció morális és jellemhiba.
Mint ahogy attól se vagyunk elragadtatva, hogy valamelyik „közszereplő” véletlen elszólása, bakija, meggondolatlansága miatt műviharokat keltenek (mint ahogy annál is vannak fontosabb ügyek, mint hogy keresztes zászlókkal dekorálták Szent István-napon az Országházat, miközben a közvélemény súlyos alkotmánysértések fölött is könnyedén elsiklik, s miközben az „Alaptörvény”-nek a világi állam kötelező ideológiai semlegességét eltörlő szakasza halk csuklást is alig váltott ki a hírlapirodalomban).
A miniszterelnök úr és alvezérei családjának, barátainak és közvetlen politikai környezetének (és más, akár ellenzéki politikusoknak) az üzleti ügyei közérdeklődésre tarthatnak számot, mert államférfiaknak és államnőknek feddhetetlennek kell lenniük, és magánvagyonnal nem lenne szabad befolyásolniuk a közügyeket, illetve közpénzzel nem lenne szabad szaporítaniuk a magánvagyonukat. A sajtó joggal próbálja megakadályozni, de legalább nyilvánosságra hozni a visszaéléseket, ha vannak. És hát persze akadnak bőven.
De az, hogy az államvezető lánya mit művel az autópálya mellett, csak őrá, az útkezelőségre, a közlekedési rendőrségre, a környezetvédelmi hatóságra és a köztisztasági vállalatra tartozik, nem a sajtóra és nem a közvéleményre.
Mint ahogy az se lehet ízetlen tréfák tárgya, hogy fiatal nő áldott állapotban van.
Mindez szégyenletes, és hozzájárul a politika maradékának a zülléséhez, és különösen rosszul illik a magát humanistának képzelő baloldalhoz és szabadelvűséghez, amelynek egyik hittétele – ha jól tudom – a privacy, azaz a magánélet, az intimszféra, az otthon sértetlenségének a védelme. Különösen élesen vetődik föl ez, ha gyerekekről is szó van. Ízléstelenség, de elvtelenség is bármely magánembernek – akkor is, ha a közéletben fontos szerepet játszó személyekhez fűzi magánjellegű, pl. családi kapcsolat – a minden fontosságot nélkülöző kis botlásairól a belegyezése nélkül adatokat közölni a nyilvánossággal, és elvszegés a sajtótól (különösen a baloldali és liberális sajtótól) az ilyesmit terjeszteni, fölfújni, világgá ordítani. S ha már valaki ezt mégis közölte, a többi újságnak, portálnak stb. kutyakötelessége volna lemondani az olcsó „sikerről”. Félrenézni, hallgatni.
A demokratikusabb és emberibb viszonyokért folytatott – egyébként pillanatnyilag sajnos vesztésre álló – küzdelemben nem segít (sőt), ha a rendszerhez jelképesen kapcsolható, esendő magánszemélyek kisebb hibáit próbálják használni a rendszer vezetőinek a lejáratására. Említésre se méltó kis szabálysértések kerülnek a középpontba, holott hazánkban és a világban tragédia zajlik. Kérem, uraim és hölgyeim, hagyják abba.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >