Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Ezt most fejezzük be
Tamás Gáspár Miklós
Olyan ellenzék ez, amely – a lényeget illetően – nem ellenez. Az ellenzéki pártokat a valódi, a társadalmi ellenzéknek el kell felejtenie. (Ezeket a mostani pártokat mindenesetre.) Ennek vége, vége, vége. Nincs miért törődni vele. Tamás Gáspár Miklós (Mérce):
Istenemre, szégyellem magam, amikor az ellenzéki pártokról olvasok, most legutóbb arról, hogy Hadházy Ákost az LMP eltiltotta… mindegy, mitől. Mintha pedig őt lökdösték volna, nem érdekes persze. Most hallja az ember, hogy mi folyik az MSZP-ben, az ún. Magyar Liberális Pártban, a Párbeszéd-frakcióban, a Jobbik Sinn Féin-platformjában. Őszintén sajnálom az újságírókat, hogy ilyen színvonalú dolgokról kell beszámolniuk, meg magunkat is, hogy efféléket kell olvasnunk – vagy kellett olvasnunk eddig. Olyasmikről, hogy két „Fidesz-közeli” érdekcsoport csap össze egymással a szocpártban.
Az alig föllelhető ellenzéki tisztségviselők és támogatóik rettegnek, nem csinálnak semmit. Vagy „együttműködnek”.
A politikai valóságról Nagy Gergely Miklós számol be („Hírösök és gazdagok: Közpénzszivattyú és sötét ügyek az épülő Matolcsy-egyetem körül”, Magyar Narancs, 2018. május 24.): innen kiderül, hogy egy egész várost (Kecskemétet) a magáévá tett (államköltségen) a Matolcsy/Szemerey klán (Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Orbán miniszterelnök meghittje, aki az adófizetők pénzét szórja, de nem túl messzire).
Ilyen hírek hallatán jobb helyeken, jobb időkben a köztévé megszakítja adását, és helyet ad a miniszterelnök megnyugtató nyilatkozatának, aki megígéri az ügy gondos kivizsgálását, és kijelenti, hogy egyelőre nem mond le.
Ugyan.
Többek között azért nem gondol ilyesmire a magyar miniszterelnök (ehelyett Steve Bannonnal cseveg), mert Magyarországon nincs ellenzék.
Részben a rendszer hibájából nincs, részben azonban a közélet ellenzéki felének erkölcsi fogyatkozásai miatt. Az ellenzék önzésből és rövidlátásból elmulasztotta világossá tenni, hogy a sajtószabadság a parlamentarizmus része, hogy a veszteseknek és híveiknek a büntetlensége a parlamentarizmus előföltétele, hogy a formális-legális és az informális-illegális (orbáni-jobboldali) hatalom összefonódása a parlamentarizmust illuzórikussá teszi, TEHÁT azt, hogy parlamentarizmus nélkül nincs parlamentarizmus. A reménykedő ellenzéki közvéleménnyel szembeni, rosszul értelmezett lojalitásból még én is úgy tettem olykor, mintha Magyarországon országgyűlési választásokat bonyolítanának le a hatóságok, ami egyszerűen nem igaz – bocsánat, drága olvasók –, bár már jó régen elmondtam azt is, hogy efféléről szó sincs. Mindegy már.
Az illúzióinkkal le kell számolni, s bár ül néhány derék ember is (nem sok) a gyér ellenzéki „padsorokban”, felejtsük el ezeket a megbízhatatlan és választóikhoz méltatlan pártokat – az egész, ami közöttük zajlik, csak patológia, nem kell odanézni, csúf látvány: szeretteink (vagy a magunk) vérző-hányó-defekáló haláltusáját se szeretnénk élő, egyenes adásban mutogatni a tévénézők millióinak.
Sajnos, Herényi Károlynak teljesen igaza van, amikor azt mondja, „ilyen emberekre nem lehet az ország vezetését rábízni”. Olyan emberekre, akik persze nem valódi ellenzéki pártok képviselői nem valódi parlamentben, nyilván nem lehet, de hogy működésüket még csak tragikomikusnak se lehet nevezni (inkább csak viszolyogtatónak), az azért valamennyire az ő személyes hibájuk is.
Többször elmondtam, de nem lehet elégszer elismételni: a választások alatt Orbán legfontosabb – s egytől egyig helytelen vagy téves vagy hamis – állításainak (1. menekülteket nem szabad befogadni, 2. az „emberi jogok” a korlátlan bevándorlást jelentik, 3. a romák integrálhatatlanok, 4. az EU, az ENSZ és a „Soros-hálózat” a magyar nemzeti identitás elpusztítására törekszik, 5. a „dzsenderelmélet” és „a politikai korrektség” buziuralmat, női zsarnokságot és niggerterrort jelent) az ellenzéki pártok alapjában nem mondtak ellent, az ellenzéki sajtó legföljebb fáradtan-bágyadtan csúfolkodott. (A „ballib sajtó” egy része pedig Orbán negyedik győzelme után egyre belátóbbnak bizonyul a különféle szélsőjobboldali diskurzustöredékek irányában.)
Olyan ellenzék ez, amely – a lényeget illetően – nem ellenez. Az ellenzéki pártokat a valódi, a társadalmi ellenzéknek el kell felejtenie. (Ezeket a mostani pártokat mindenesetre.)
Ennek vége, vége, vége. Nincs miért törődni vele.
Ezt abba kell hagyni, ha muszáj, szavazzunk időnként, de ne foglalkozzunk vele, ne gondoljunk rá, ne fecséreljük erre a drága időnket. Az egész halott, az ellenállásnak más formái is vannak (pszt!), és immáron a frusztráció, csalódás és rosszkedv irracionális kifejezésén túl, amit tüntetésnek neveztek jóindulatú amatőrök, legalább a tartalmi tiltakozást el kell indítaniuk új erőknek.
Minél előbb meg kell szüntetni az ún. migrációs veszélyhelyzetet, amelyre hivatkozva rendkívüli fölhatalmazást kapott a rendőrség (a „fokozott ellenőrzés” azt jelenti, hogy bárkit igazoltathat és megmotozhat minden ok nélkül, ami katonai junták államcsínyei esetén szokásos csak). Nemsokára elfogadják a „Stop Soros” törvénycsomagot (evvel együtt jár a rendőrségi és a nemzetbiztonsági törvény, a Btk. és az Alaptörvény módosítása), amit – a rövidség kedvéért – Magyarország fasizál(ód)ása újabb mérföldkövének tekinthetünk.
A CEU-t föltehetőleg kikergetik Budapestről (s ezért is Sorost fogják okolni).
Nem olyasmiben kell bizakodni, hogy az Európai Néppárt majd kizárja a Fideszt (még ha kizárná is – ami teljességgel valószínűtlen –, az se jelentene az égvilágon semmit). Aztán meg lehetne kérdezni, hogy az európai szocialisták miért nem zárják ki Fico pártját meg a cseh és a román szociáldemokratákat… Folytathatnám, de minek. Ezek gyáva kibúvók.
A nemzetközi trendek ellenünk dolgoznak. A baloldal – az ilyen meg olyan meg amolyan baloldal – csehül áll majdnem mindenütt. Ilyen körülmények között a parlamenti kreténizmussal szerintem még a liberális demokratáknak is (akik nem ennek a portálnak a címzettjei, és akik NEM baloldaliak, bár Magyarországon pár éve, érthetetlen okokból, „balosnak” hívják őket – habár olvassák a Mércét, azt hiszem) föl kellene hagyniuk. A parlamenti ellenzékieskedésnek évtizedekre befellegzett.
De a forradalom vakondja ássa földalatti járatait. Majd előbukkan. Addig – egyelőre – marad az utca meg az internet, meg a szervezkedés több informális, személyközi formája, és az új katakombaegyházak koplalós boldogsága.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Pásztor Bálint valljon színt!
A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >
Viszlát Ottó! Találkozunk!
1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >
Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája
Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni. Erre felálltam és >
Nyilas Mihály bálozik
Szégyenletes, hogy most, amikor az ország „csaknem négyszáz bírója és ügyésze” tiltakozik a szakmát sújtó hatalmi >
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >