Ma Olivér névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
MagyarZó Pistike messéi
J. Garai Béla
Ne hülyéskedj, Tematild, ma már tőkések sincsenek, hanem csak munkaadók és befektetők. És nem szabad lázadni ellenük, mert ők a megmentőink. A Vucsics például mindennap imába foglalja a nevüket, és milliókat fizet nekik, hogy ide jöjjenek kizsákmányolni, és ne máshová. J. Garai Béla (Magyar Szó):
A Zacsek akkorát csalódott a munkásosztályban, mint Dacsics Ivica a horvátokban.
– Honnan ez a kiábrándulás, Zacsek? Talán nem ízlett a csevapcsicsa a májusi dínomdánomon? – érdeklőde atata. – Vagy túl hangosan bömböltették a Cécót a hangszórókból? Mert az idén se tudott ellenállni a kísértésnek, és elment a szakszervezettel majálisozni?
– Dehogy mentem, Gyula zomzéd, nem ment el az eszem! Tavaly is egy hétig hallászavarral küszködtem a kirándulás következményeként. Arról nem beszélve, hogy fél napot kellett az elsősegélyen töltenem.
– Sejtem: túlzott alkoholfogyasztás…Vagy gyomorrontás?
– Egy frászt, kullancs. Vesztemre leheveredtem a fűbe, és rögtön megtalált ez az utálatos vérszopó.
– Akkor még mindig nem értem, hogy miért akadt ki a munkásosztályra, Zacsek? Miért nem a kullancsinvázióra panaszkodik?
– Azért, mert ezekben a mai melósokban szemernyi harciasság sincs! Megalázó húszezres fizetésért dolgoztatják őket olykor napi tíz órát is, kíméletlen kizsákmányolásban van részük, és mindeközben a kormány azzal áltatja őket, hogy a gazdaság szárnyal, az átlagfizetéseikkel pedig maholnap utolérik a szorgalmukról híres góracokat. Közben arról regélnek, hogy már csak pár évet kell várnunk, és akkor bejutunk az uniós Kánaánba. Pedig már a góracok is megelőznek minket az előkészületekben.
– De miért a melósokat szidja ezért?
– Azért, mert erre a süket dumára nem az a válaszuk, hogy jól az asztalra csapnak, hanem az, hogy az egyetlen igazi ünnepükön, május elsején jámboran kivonulnak a parkokba, teletömik a hasukat zsíros csevapcsicsával, megisznak egy láda sört, és elfelejtik, hogy a hónap végére már margarinos kenyérre is alig futja.
– Igaza van, Zacsek, de hadd hívjam fel a figyelmét, hogy ma már tulajdonképpen nincs is munkásosztály, és május elsejét újabban úgy emlegetik, mint a munkavállalók szolidaritásának napját. Vagyis ha kimegy majálisozni, akkor maga már nem kizsákmányolt bérmunkásként, hanem büszke munkavállalóként ihatja le magát a sárga földig.
– Akkor már minket, háziasszonyokat is előléptethetnék munkavállalóknak! – méltatlankoda amama. – Én is tudnék néhány forradalmi jelszót kitalálni. Például ilyet: „Nagyobb megbecsülést a konyhatündéreknek!” Vagy: „Nyolc óra porszívózás, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás!” „Le a tőkés férjekkel!”
– Ne hülyéskedj, Tematild, ma már tőkések sincsenek, hanem csak munkaadók és befektetők. És nem szabad lázadni ellenük, mert ők a megmentőink. A Vucsics például mindennap imába foglalja a nevüket, és milliókat fizet nekik, hogy ide jöjjenek kizsákmányolni, és ne máshová.
Jaés delegáció érkezik Brüsszelből Montenegróba, hogy megvizsgálja, hogy haladnak a csatlakozási előkészületekkel. Látják, hogy az emberek elégedettek, a férfiak a gesztenyefák árnyékában heverésznek, beszélgetnek.
– Árulják el már nekünk, hogy miből élnek, ha senki se dolgozik!
– Gesztenyeértékesítésből. Szépen termett az idén, jól meg lehet élni belőle.
– Igen ám, de azt a gesztenyét le is kell szedni!
– Dehogy kell! Jönnek az őszi szelek, lerázzák a gesztenyét, mi meg csak összeszedjük.
– És mi van, ha nincs szél? – akadékoskodnak a nyugatiak. – Akkor mit csinálnak?
– Semmit. Akkor rossz évünk van, és nemzetközi segélyt kérünk.
Mostanában legtöbbet a szerbek meg a horvátok viccelgetnek egymással.
– Olyanok, mint az egymással feleselő neveletlen lurkók – állapítá meg atata. – Kíváncsi vagyok, hogy ki fogja abbahagyni, és mikor lesz vége ennek a cirkusznak.
– Engem inkább zabolátlan huligánokra emlékeztetnek, Gyula zomzéd – ellenkeze a Zacsek. – Merthogy felelős politikusok nem üzengetnek egymásnak úgy, mint a Dacsics Ivica meg az Andrej Plenkovics. Hogy nem vagyunk egyformák, hanem sokkal különbek vagyunk, ahogy a zágrábi miniszterelnök nyilatkozta. Mire a szerb külügyminiszter válasza: persze, hogy nem vagyunk egyformák, mert mi nem szolgáltuk Hitlert… És hogy még jobban ráijesszen a szomszédra, kijelenti: ha a horvátok diplomáciai háborút akarnak, akkor megkapják.
– Én nem tudom, hogy milyen az a diplomáciai háború, Tegyula – sopánkoda amama –, de nekem már egy közönséges háború emlegetésétől is égnek áll a hajam!
– Csak nehogy mi is úgy járjunk, mint az egyszeri legény, akinek jól helybenhagyták az apukáját a kocsmában. A fia nagyon felbőszül, bosszút fogad, és apját karonfogva visszamegy a kocsmába. Jó hangosan felteszi a kérdést:
– Ki merte így megverni az apámat? Ha még egyszer megteszi, velem gyűlik meg a baja!
Erre előlép egy hatalmas izompacsirta, és akkora pofont ad az apának, hogy az keresztülrepül a kocsmán. Nagyon feldühödik a gyerek, felállítja az apját, és megint megszólal:
– Ez vért kíván! Meglátjuk, milyen nagy legény vagy, meg mered-e még egyszer tenni ezt!
A pasas megint behúz az öregnek, hogy az szaltóban repül ki a kocsmaajtón. A fiú felemeli apukát, és azt mondja neki:
– Na, menjünk innen, apám, mert még a végén agyonverik magát.
PISTIKE, csalódott munkavállaló és szorgalmas górac
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >
Csantavéren galoppol a bűnözés!
Mindez – csodával határos módon – a falu vezetőségét nem irritálja. Az ő szemüket ez nem >
A KULTÚRDIKTATÚRA FOLYTATÓDIK!
A nyilvánosság A VMSZ elnökétől megtudta a Létünk pályázat eredményét, mielőtt a felhívást kiírták volna. Pásztor >
Egyoldalú politikai oktatás
Minden akadémián, így a diplomáciain is tanuláskor elsősorban a tudományosságon, a tények megismerésén és nem az >
Miféle nyitás?!
Pásztor Bálint és az apja nemhogy az értelmiség felé voltak képtelenek nyitni, hanem egyáltalán a magyar >
A politikai felelősség elkerülésének kísérlete
II. Pásztor állítása, miszerint a sorkatonaság bevezetése ügyében Vučićtyal „közösen találnak mindkét fél számára elfogadható megoldást”, >
„A mostani körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt”!
“A mai körülmények rosszabbak, mint egy évvel ezelőtt, de az elégedetlen és a határozott polgárok száma >