Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Díszvendég 2018: Szerbia
Az idei budapesti Könyvfesztivál díszvendége: Szerbia. Magyar irodalmárokat (költőket, írókat, irodalomtörténészeket, fordítókat) kérdeztünk a kortárs szerb irodalom tendenciáiról, jelentős képviselőiről, a szerb-magyar, magyar-szerb (irodalmi) figyelemről és figyelmetlenségről. – Az első részben Szerbhorváth György válaszait közöljük. Litera:
Milyen hasonló tendenciákat, tematikákat, kérdésfeltevéseket érzékel a kortárs szerb és magyar irodalom között, illetve mik a legmarkánsabb eltérések?
SZERBHORVÁTH GYÖRGY: Természetesen a délszláv háborúk témája a 90-es évektől megjelentek a szerb, horvát, bosnyák, de a magyar irodalomban is, utóbbi esetében elsősorban a vajdasági magyar írók által. Az utóbbi időben mintha megszűnt volna ennek konjunktúrája, de időközben felnőtt egy újabb írógeneráció, a ma 30-40 év körüliek, akik a háborús időket gyerekként élték át, és inkább a traumák feldolgozása jelenik meg műveikben, azaz traumairodalomról beszélhetünk, hangozzék ez bármilyen általánosan is.
Megkérdeztem, milyennek látja a szerb író helyzetét Muharem Bazdulj, a bosnyák/boszniai származású író, aki Belgrádba tette át székhelyét. Szerinte a szerb irodalom helyzete nem is oly rossz, ahhoz képest, hány lakosa van az országnak (mintegy hétmillió, bár ennek egy jó része nyugaton él és dolgozik). Ahogy írja: „Ha elfogadjuk Andrew Wachtel tézisét, miszerint az irodalom fontossága csökkent Kelet-Európában a kommunizmus bukása óta, akkor Szerbia előnyben van az irodalmat illetően, mert a kommunizmus itt tíz évvel később bukott meg. Ebben az értelemben az író relevanciája a nyilvánosságban még most sem megkerülhető: sok írónak van rovata az újságokban, kommentátorok, felismerhetők a nyilvánosságban a szűkebb irodalmi szférán kívül is."
Megvallom, a szerb irodalom egy része engem nem igazán érdekel (sőt, semennyire), és ezek a nagy történelmi narratívák. Az I. világháború százéves évfordulója kapcsán megjelentek vaskos történelmi regények (ne feledjük, a szerbek nyertek az első világégésben, bár rengetegen meghaltak), de ezeket már megemelni is nehéz. Ezzel szemben akadnak olyan ironikus-szatirikus alkotók, akik e témákhoz is kellő distanciával nyúlnak, mint Svetislav Basara. Az más kérdés, hogy ezeket az, aki nincs otthon a mai szerb politikában, gyakorlatilag nem is értheti.
A történelmi vonulat mellett a szerb irodalom másik nagy témája a (nagybetűs) szerelem. De ezt csak a könyvesboltokban látom, az efféle műveket nem olvasom, ahogy a magyarokat sem, tehát összevetni sem tudom.
De megemlítenék egy hasonlóságot: ahogyan a délszláv térségben, úgy Magyarországon is pezsgőnek mondható a színházi élet, különösen az áthallásos, politikai része pörög (ezt a szerbeknél angazsált színháznak hívják), és a színházi életben az írók szerepe is kitüntetett, ha nem is mindig.
Milyen helyet vívott ki magának a kortárs szerb irodalom a magyar szakma és olvasók körében, illetve fordítva?
SZGY: Egyre inkább semmilyet. Emlékszem, mekkora kultusza volt még Milorad Pavić Kazár szótárának a nyolcvanas évektől kezdődően – posztmodern kulcsregényként olvasták, és még ma sem esett le, hogy e regény-valaminek mekkora szerepe volt a szerb nacionalizmus újjáélesztésében. A potenciális magyar olvasót a magyar irodalom sem igen érdekli, nemhogy a környező kis népeké. A szerb irodalomnak az a szerencséje, hogy még akadnak vajdasági magyarok, akik működtetik ezt a fordító szférát, a könyvkiadást, mint az újvidéki Forum Könyvkiadó, vagy Magyarországon a Jelenkor Kiadó. De ha nem lenne Csordás Gábor, ez sem lenne. Vagy éppenséggel egy-egy agilis szerb szerző „sztároltatja" magát, azaz megjelennek a művei magyarul – hogy aztán nulla recepciója legyen. Nevet inkább nem mondok, nem is ez a lényeges, mert én amúgy sem kedvelem e szerző munkáit. Szóval, nehéz ügy ez, szinte reménytelen is. Másfelől az is „botrányos", ahogyan a szerb irodalmi nyilvánosságban alig vannak jelen a magyar írók, miközben Szerbia legnagyobb kisebbsége számszerűleg most (már és még) mégis a magyar. Egyszerűen senki sem kíváncsi a másikra, más téren sem, és ez megnyilvánul az irodalomban is.
Kik azok a szerzők a mai szerb kínálatból, akikre mindenképpen felhívnák a magyar olvasók és a szakma (fordítók, kiadók) figyelmét?
SZGY: David Albaharinak a boldog békeidőben jelentek meg magyarul munkái, őt biztosan ajánlanám, ragyogó kisregényeket és rövidprózát ír. Vagy a már említett Svetislav Basara, bár rá Újvidéken odafigyelnek. A megszólaltatott Muharem Bazduljt is.
A probléma egyik lényege azonban mégiscsak a nyelvi. Ami Montenegróban, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban és Szerbiában megjelenik, az a lingvisták szerint mind egy nyelven van, a szerbhorváton, illetve annak valamely variánsáról van szó. Természetesen itt nincs helye az etnikai alapú kimatematikázásnak (melyikből mennyit), de mégis felvetődik a kérdés, egy évben hány ex-jugoszláv szerzőt lehetne kiadni? (És akkor még ott vannak a szlovének és a macedónok is.) A magyar piac évi nyolc-tíz ilyen művet aligha bír el, az állami finanszírozás, hát azt meg tudjuk, milyen ma. Marad a reménykedés.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A SZERZETT JOGOK MEGMARADNAK
Különösen fontos elvárás lehet, hogy az új magyar kormány partnerként a jövőben egy plurális összetételű Magyar >
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >