Ma Tamás, Péter névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Podoban
Csorba Zoltán
A Történelem számos példával emlékeztet: ha közeleg az elkerülhetetlen összeomlás, ha süllyed a hajó, ha törik a rendszer, a Vezér már szinte senkire sem számíthat. Sokaknál hirtelen súlyos memóriazavarok jelentkeznek, a korábbi pártfegyelem, a felelősségérzet, a lekötelezettség senkit sem érdekel. Kivetkőznek belőle és eldobják, mint szökött rab a börtönruhát. A magába roskadt Vezér körülnéz maga körül, Cézár jut eszébe („Etiam tu mi fili Brute?”) és rádöbben mennyi Brútuszban hitt... Csorba Zoltán:
A címbe foglalt szerb jelző magyar megfelelője az alkalmas, megfelelő, rátermett. Illetve, mind a három együttvéve, politikai értelemben. Azért jutott eszembe ez a szerb kifejezés, mert a volt jugoszláv társadalmi-politikai rendszerben ez a minősítés a politikai és szakmai előrehaladás vízumát jelentette. Egy többé-kevésbé összetett, az átvilágításnál szerteágazóbb szűrés eredménye. Ami a szerb nyelvben összenőtt az adott társadalmi-politikai helyzettel, közeggel és annak a rendszernek a megszűnésével el is tűnt a használatból.
Mi sem természetesebb, hogy az ember elvárja egy demokratikus átalakulástól, hogy megszűnjön az a gyakorlat, hogy egy, a „legalkalmasokból” álló grémium eleve turkáljon és ítélkezzen, engedélyezze vagy akadályt gördítsen egy pályafutás alakulása elé, elsősorban a Párt elveit, érdekeit, elvárásait szem előtt tartva. Egy demokratikus átalakulás el kell, hogy fogadja a nyitottságot és biztosítani a pártszínezettől független egyenlő esélyeket. Hogy bizonyos pozíciókra valóban a legalkalmasabbak, legrátermettebbek kerüljenek de nem a jelzők politikai értelmében, hanem szakmai, emberi és egyéb kvalitások tekintetében. Ebben a legújabb társadalmi-politikai rendszerben, nem csak Magyarországon, hanem Szerbiában és másutt is pontosan az ellenkezője történik. A Hatalom, a Párt sokkal durvábban, erőszakosabban, kizárólagosabban helyezi el sajátjait minden, valamennyire is fontos pozícióba. Aki élt az „ancien régime”-ben Jugoszláviában, az emlékezik, hogy a „podoban” követelmény egy bizonyos felelősségi szint felett volt kívánatos, de töltöttek be fontos pozíciókat, vezető munkahelyeket olyanok is, akiket tudásuk, képzettségük, szakmai és emberi kvalitásaik juttatták oda és a politika elfogadta. Amikor valaki valamilyen munkahelyre kiírt pályázatra jelentkezett, azt a tényt, hogy tagja-e vagy sem a KSZ-nek általában utolsó mondatként jegyezte meg. Ami az elbírálásában pluszként jelentkezett, de nem volt döntő jelentősége.
A mai rendszerben a tagság a hatalmi pártban sok esetben alapvető követelmény a boldoguláshoz. A Hatalom körültekintő bebetonozást végez, szigorúan megkövetelve a pártfegyelmet, mindenütt a sajátjait helyezi el, akikre utána nem csak számít, hanem akiktől követel is „bizonyos szívességeket”. Mint a kommunisták az ötvenes években. A párton kívüliekben a Hatalom nem bízik, mert nem köti őket a pártfegyelem. Potenciális veszélyt jelenthetnek. A Párt egy új társadalmat épített akkor is, most is és a Párt határozza meg kire számít és ki juthat kiemelt pozícióba, kik lesznek az új rendszer pillérei és egyben kivételezett nyertesei és haszonélvezői. A többiek pedig úgy elvannak a történések peremén. Aki pattog a jelenség ellen az kap a pörcére, ha túlzásba viszi a pattogást, komolyabb következményei is lehetnek. Mert a rendszert veszélyeztetik. A Hatalom és a Párt célja pedig, hogy a kiépített társadalmi-politikai rendszer visszafordíthatatlanná váljék.
Mindezt ismerjük a történelemből és látjuk a jelenben.
Noha a jugoszláv kommunisták vigyáztak arra, hogy felelős pozíciókba csak azok juthassanak, akik megkapták a „podoban” minősítést, ennek ellenére a rendszer, az ország szétesett. Kik verték szét? Nem valamilyen ellenzék vagy forradalmi erő, hanem a „podobanok”. A jugoszláv kommunisták elkövették azt a hibát, hogy a legfelső szinteken már nem vizsgálták, hogy a legmagasabb tisztségviselők vajon még mindig „podobanok”-e? Hogy tartják-e magukat az ország Alkotmányában leírt elvekhez, azokhoz az elvekhez, amelyek a JSZSZK alapköveit jelentették: egyenrangú nemzetek és nemzetiségek közössége, akik testvériségben és egységben szeretnének élni egy egységes és szuverén országban, ahol a legnagyobb bűnnek (mert az ország alapelveivel ellenesek) a nacionalizmus a politikában és a kizsákmányolás a gazdaságban jelentették. Ha elvégeztek volna, például a 80-as évek közepén egy ilyen politikai átvilágítást, kiderült volna, hogy azok, akikben a rendszer nem kételkedett, akik minden lehető kedvezményét, kiváltságát élvezhették, időközben veszélyesen megváltoztak és nem alkalmasak a vezetésre. Mert megtagadták azokat az elveket, amelyeknek pályafutásukat, pozíciójukat, kiváltságaikat köszönhették. És amikor maga a rendszer megmaradása került veszélybe – a világpolitikai szinten bekövetkezett mozgások miatt – a „podobanok” élükön a „legalkalmasabbakkal” nagyobb lelkifurdalás nélkül hazaárulást követtek el. Mert számukra a rendszernél fontosabb volt a hatalom. A hatalomban maradás.
A Történelem számos példával emlékeztet: ha közeleg az elkerülhetetlen összeomlás, ha süllyed a hajó, ha törik a rendszer, a Vezér már szinte senkire sem számíthat. Sokaknál hirtelen súlyos memóriazavarok jelentkeznek, a korábbi pártfegyelem, a felelősségérzet, a lekötelezettség senkit sem érdekel. Kivetkőznek belőle és eldobják, mint szökött rab a börtönruhát. A magába roskadt Vezér körülnéz maga körül, Cézár jut eszébe („Etiam tu mi fili Brute?”) és rádöbben mennyi Brútuszban hitt...
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pásztor Bálint „egyeztetett” a sajtóval!?
A sok tárgyalás, „segítés” azt jelzi, hogy a VRTV is felsorakozik – méghozzá önként! – a >
A küszöb előtt várakoznak
Az „ártatlan nemzedék” egyelőre figyel és tanul. Van ideje. Készülnek a múlt elleni lázadásra? Vagy beletörődésre? >
A RENDSZER A VÉGÉT JÁRJA!
Szerbiában az intézmények már huzamosabb ideje nem működnek. Az ország egyre jobban sodródik a rendkívüli állapot >
A nemzeti identitásról…
Siránkozhatunk miatta, de gyümölcsözőbb lenne a korszellemre reflektáló életképesebb komplexebb identitás megformálása, amely nem rombolná a >
EZ A RENDSZER ELHASZNÁLÓDOTT!
Már minden értelmes ember érzi, tudja, hogy ez a rendszer elhasználódott. Az elégedetlenség egyre nagyobb méreteket >
Az Akadémia győzött!
Az akadémikusok nagy része elégedett volt, kisebbik része bölcsen hallgatott, s nagyon kevesen utasították el. Radomir >
A kormányhű celebek országa
A kilencvenes években az ellenzéki táborban az értelmiségiek vállalták a vezető szerepet, de a nacionalista táborban >
„Mikor korlátozható a szabadság?”
A VMTT közösségi oldalán az utolsó bejegyzés négy évvel ezelőtti, a Magyar Tudomány Napja a Délvidéken >
„Előrelépés a kisebbségi jogérvényesítés útján”?
A cikkből nem tudjuk meg, hogy melyek azok a jogok, amelyeket „részlegesen” az MNT-re ruháztak, de >
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >