Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Podoban
Csorba Zoltán
A Történelem számos példával emlékeztet: ha közeleg az elkerülhetetlen összeomlás, ha süllyed a hajó, ha törik a rendszer, a Vezér már szinte senkire sem számíthat. Sokaknál hirtelen súlyos memóriazavarok jelentkeznek, a korábbi pártfegyelem, a felelősségérzet, a lekötelezettség senkit sem érdekel. Kivetkőznek belőle és eldobják, mint szökött rab a börtönruhát. A magába roskadt Vezér körülnéz maga körül, Cézár jut eszébe („Etiam tu mi fili Brute?”) és rádöbben mennyi Brútuszban hitt... Csorba Zoltán:
A címbe foglalt szerb jelző magyar megfelelője az alkalmas, megfelelő, rátermett. Illetve, mind a három együttvéve, politikai értelemben. Azért jutott eszembe ez a szerb kifejezés, mert a volt jugoszláv társadalmi-politikai rendszerben ez a minősítés a politikai és szakmai előrehaladás vízumát jelentette. Egy többé-kevésbé összetett, az átvilágításnál szerteágazóbb szűrés eredménye. Ami a szerb nyelvben összenőtt az adott társadalmi-politikai helyzettel, közeggel és annak a rendszernek a megszűnésével el is tűnt a használatból.
Mi sem természetesebb, hogy az ember elvárja egy demokratikus átalakulástól, hogy megszűnjön az a gyakorlat, hogy egy, a „legalkalmasokból” álló grémium eleve turkáljon és ítélkezzen, engedélyezze vagy akadályt gördítsen egy pályafutás alakulása elé, elsősorban a Párt elveit, érdekeit, elvárásait szem előtt tartva. Egy demokratikus átalakulás el kell, hogy fogadja a nyitottságot és biztosítani a pártszínezettől független egyenlő esélyeket. Hogy bizonyos pozíciókra valóban a legalkalmasabbak, legrátermettebbek kerüljenek de nem a jelzők politikai értelmében, hanem szakmai, emberi és egyéb kvalitások tekintetében. Ebben a legújabb társadalmi-politikai rendszerben, nem csak Magyarországon, hanem Szerbiában és másutt is pontosan az ellenkezője történik. A Hatalom, a Párt sokkal durvábban, erőszakosabban, kizárólagosabban helyezi el sajátjait minden, valamennyire is fontos pozícióba. Aki élt az „ancien régime”-ben Jugoszláviában, az emlékezik, hogy a „podoban” követelmény egy bizonyos felelősségi szint felett volt kívánatos, de töltöttek be fontos pozíciókat, vezető munkahelyeket olyanok is, akiket tudásuk, képzettségük, szakmai és emberi kvalitásaik juttatták oda és a politika elfogadta. Amikor valaki valamilyen munkahelyre kiírt pályázatra jelentkezett, azt a tényt, hogy tagja-e vagy sem a KSZ-nek általában utolsó mondatként jegyezte meg. Ami az elbírálásában pluszként jelentkezett, de nem volt döntő jelentősége.
A mai rendszerben a tagság a hatalmi pártban sok esetben alapvető követelmény a boldoguláshoz. A Hatalom körültekintő bebetonozást végez, szigorúan megkövetelve a pártfegyelmet, mindenütt a sajátjait helyezi el, akikre utána nem csak számít, hanem akiktől követel is „bizonyos szívességeket”. Mint a kommunisták az ötvenes években. A párton kívüliekben a Hatalom nem bízik, mert nem köti őket a pártfegyelem. Potenciális veszélyt jelenthetnek. A Párt egy új társadalmat épített akkor is, most is és a Párt határozza meg kire számít és ki juthat kiemelt pozícióba, kik lesznek az új rendszer pillérei és egyben kivételezett nyertesei és haszonélvezői. A többiek pedig úgy elvannak a történések peremén. Aki pattog a jelenség ellen az kap a pörcére, ha túlzásba viszi a pattogást, komolyabb következményei is lehetnek. Mert a rendszert veszélyeztetik. A Hatalom és a Párt célja pedig, hogy a kiépített társadalmi-politikai rendszer visszafordíthatatlanná váljék.
Mindezt ismerjük a történelemből és látjuk a jelenben.
Noha a jugoszláv kommunisták vigyáztak arra, hogy felelős pozíciókba csak azok juthassanak, akik megkapták a „podoban” minősítést, ennek ellenére a rendszer, az ország szétesett. Kik verték szét? Nem valamilyen ellenzék vagy forradalmi erő, hanem a „podobanok”. A jugoszláv kommunisták elkövették azt a hibát, hogy a legfelső szinteken már nem vizsgálták, hogy a legmagasabb tisztségviselők vajon még mindig „podobanok”-e? Hogy tartják-e magukat az ország Alkotmányában leírt elvekhez, azokhoz az elvekhez, amelyek a JSZSZK alapköveit jelentették: egyenrangú nemzetek és nemzetiségek közössége, akik testvériségben és egységben szeretnének élni egy egységes és szuverén országban, ahol a legnagyobb bűnnek (mert az ország alapelveivel ellenesek) a nacionalizmus a politikában és a kizsákmányolás a gazdaságban jelentették. Ha elvégeztek volna, például a 80-as évek közepén egy ilyen politikai átvilágítást, kiderült volna, hogy azok, akikben a rendszer nem kételkedett, akik minden lehető kedvezményét, kiváltságát élvezhették, időközben veszélyesen megváltoztak és nem alkalmasak a vezetésre. Mert megtagadták azokat az elveket, amelyeknek pályafutásukat, pozíciójukat, kiváltságaikat köszönhették. És amikor maga a rendszer megmaradása került veszélybe – a világpolitikai szinten bekövetkezett mozgások miatt – a „podobanok” élükön a „legalkalmasabbakkal” nagyobb lelkifurdalás nélkül hazaárulást követtek el. Mert számukra a rendszernél fontosabb volt a hatalom. A hatalomban maradás.
A Történelem számos példával emlékeztet: ha közeleg az elkerülhetetlen összeomlás, ha süllyed a hajó, ha törik a rendszer, a Vezér már szinte senkire sem számíthat. Sokaknál hirtelen súlyos memóriazavarok jelentkeznek, a korábbi pártfegyelem, a felelősségérzet, a lekötelezettség senkit sem érdekel. Kivetkőznek belőle és eldobják, mint szökött rab a börtönruhát. A magába roskadt Vezér körülnéz maga körül, Cézár jut eszébe („Etiam tu mi fili Brute?”) és rádöbben mennyi Brútuszban hitt...
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!
Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >
A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata
Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >
Pásztor Bálint valljon színt!
A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >
A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA
Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >
Viszlát Ottó! Találkozunk!
1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >
Művészete a túlélés csodás vajdasági enciklopédiája
Akkoriban Jugoszláviában tavaszias szellők fújdogáltiak, de a főszerkesztőnek azért politikailag megbízhatónak kellett lenni. Erre felálltam és >
Nyilas Mihály bálozik
Szégyenletes, hogy most, amikor az ország „csaknem négyszáz bírója és ügyésze” tiltakozik a szakmát sújtó hatalmi >
KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN
Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >
Szolidaritás és katarzis?
A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >
Ha létezne egy igazi államférfi
Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >
Hősök emlékét ünneplik a gyávák
Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >
A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről
A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >