Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Bánk bán és Jókai a szemétben
Bence Erika
Vitába keveredtem egy poszt alatt. Pontosabban diskurzusban vettem részt. Mert inkább az volt. Szalonképes beszélgetés a kötelező olvasmányokról és a régi irodalomról. Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesülete elnökének nyilatkozata kapcsán indult, mely szerint a Bánk bán, a Csongor és Tünde, Az ember tragédiája és a teljes Jókai-opus olvashatatlanná vált korunkban. Az általános- és középiskolások számára is értelmezhetetlen művek. Bence Erika:
Nem azért, mert 19. századi magyar irodalmat tanítok az egyetemen, nem azért, mert a konzervatív irodalomértés híve vagyok. Nem vagyok az. Olvasom, kutatom és népszerűsítem a kortárs magyar irodalmat. A régit a mai perspektívájából tanítom, interdiszciplináris összefüggésben. Arachne szőnyege című kötetemben bemutattam ennek modelljeit. És még sok más írásomban.
Fenyő D. György nyilatkozata azért váltott ki ellenszenvet bennem, mert felületes és olcsó népszerűségi törekvést látok benne. Van egy ilyen tanári attitűd. Amikor a „jópofa” tanár lefitymálja saját tantárgyát és területét. És nagyon népszerű lesz. Könnyebb ugyanis kiiktatni, leminősíteni bármit, mint helyette jó alternatívákat és módszereket felkínálni.
Nem a régi irodalmat kell „kinyírni”! Nem Katona Józsefet, Vörösmarty Mihályt és Jókai Mórt kell kiiktatni, hanem a 21. század elején, a digitális korban végképp elavult olvasási, értelmezési és irodalomoktatási módszereket! Helytelennek tartom a kötelező olvasmányok (vaskos regények címeit tartalmazó) listáját – határidőkkel. A tartalommesélést és az író életrajzának leírását az „olvasmányos” füzetben. Miért nem lehet az irodalmi műveket (kiemelt) részletekben/részletek segítségével, több órán át, a hangoskönyv, a film, az elektronikus média, a számítógépes alkalmazások segítségével megtárgyalni? Végképp el kellene felejteni szövegértelmezés közben olyan fogalmakat, mint: „társadalmi keret”, „mondanivaló”, „tanulság”. És a kötelező olvasmányokból írt ellenőrző is mélységesen elavult számonkérési forma: kizárólagosan a diákok „leégetését” szolgálja! Miért nem lehet olvasottságukat számítógépes játékokkal, kvízekkel, kreatív feladatok, az internet, akár a Facebook nyújtotta lehetőségek révén felmérni és gazdagítani?
Hosszú évek óta részt veszek előadóként különböző tanári továbbképzéseken. Legutóbb beadott munkatervem (mintha ráéreztem volna!) Az Odüsszeiától Űrodüsszeiáig. A 19. századi magyar irodalom 21. századi kontextualizációja és taníthatósága címet viseli. Nem azért mert én mindent jobban tudok. Nem. Sok tévutat is megtettem életemben. Sikertelenségeim száma is jelentős. Ezeknek legfontosabb tanulságai megkerülhetetlen követelményekre mutatnak, mint: nyitottság a kibertér és a populáris regiszter felé, fokozott tanári tájékozottság (a diákok érdeklődési körét tekintve is!), egyedi utak és ötletek, új, a megszokottakat felülíró értelmezések. Mindennél fontosabb: a tanulók intellektuális képességeinek tisztelete. Mert nincs olyan, hogy „ez nem tizenéveseknek való, ezt úgysem értik”. Nagyon is értik. Nem ostobák. Okosabbak és tájékozottabbak nálunknál. Csak jó felvezetés kell hozzá.
Néhány jellemző példát, anekdotát, velem megtörtént esetet szeretnék elmondani mindennek ábrázolása, árnyalása céljából. S talán azért, hogy megvilágítsam, a kötelező olvasmányok tanítása nem okvetlenül kényszer. Lehet jó szórakozás.
A legextrább. Szakiskolában kezdtem tanítani. A szó szoros értelmében az utcáról „estem be” órára. (Zomborban jártam éppen, üzentek egy ismerős által, hogy menjek be az iskolába, mert kérdezni akarnak valamit. Azt kérdezték, nem vállalnám-e a magyar nyelv és irodalom oktatását kevés óraszámmal. Amikor igent mondtam, kezembe nyomták a naplót.) Azt hiszem, géplakatosok voltak. Mind fiú és kettes tanuló. Én meg kezdő és az ismeretek birtokában: fölényes. Amikor a Bánk bánt tanítottam, elküldtek a „búsba”. A Rómeó és Júlia kapcsán épp a konfliktusról, meg nem tudom milyen kötelező tudásanyagról beszéltem, amikor felállt az engem „búsba küldő” gyerek és azt mondta (a jóízlés kedvéért kipontozom, bár képmutatásnak tartom ezt az eljárást!): „Azt mondja meg, tanárnő, megb…szta ez a Rómeó Júliát, vagy anélkül dobta fel a talpát!” Hát, forgott velem a világ, de valami azt súgta, hogy nem szabad hisztérikusan válaszolni. „Igen”, mondtam. És bemutattam azt a groteszk körülményt, amikor az olvasó és a néző tudja, mi történik Júlia szobájában, miközben szülei épp az általuk preferált kérővel „enyelegnek”. A padon ugrálók leültek. Érdekelni kezdte őket a dolog. És a dolgok ismétlődnek, ami kíméletlenül rámutat a mai fiatal befogadó érdeklődésének, figyelmének megváltozására. Más ragadja meg, mint a korábbi évtizedek olvasóit. Segítettem a fiamnak ugyane Shakespeare-dráma feldolgozásában. A Messengeren váltottunk üzeneteket. Egyszer egy önálló vélemény: „Na, ez a Rómeó is egy f…sza gyerek, megölt egy-két embert, menekülnie kell, de csak a k…félésen jár az esze!” Persze, megbeszéltük. A szenvedély hatalmát!
Azt gondolom, remélem, nagyrészt fel tudom mérni saját munkám (előadásaim) sikerességét és sikertelenségét is! Azt hiszem, a szövegértelmezés és a tanítás modellálása során a legnagyobb eredményt a Bánk bán, a Toldi-trilógia és az Aranysárkány bemutatása, Jókai Mór és Kemény Zsigmond történelmi regényeinek vizsgálata, a 20. század végi magyar regényre történő rávetítése kapcsán mondhattam magaménak. A Bánk bánt a Mic bán-monda felől megközelítve, a Toldit a 20. század végi filmkultúra kontextusában, az Aranysárkányt mint „ellennevelődési” regényt értelmezve olvastuk, vizsgáltuk órákon és továbbképzéseken is. De énekeltük már a Hymnust a kanásztánc dallamára, néztük a „himnusz mint műfaj” megértése kapcsán Kertész Mihály Casablanca című klasszikus filmalkotásának vonatkozó jelenetét. A népdalok kapcsán mindig meghallgatjuk Freddie Marcury 1986-os budapesti fellépését. A Tavaszi szél vizet áraszt… miatt. Olvastuk Kölcseyt Orbán Ottó versein keresztül etc.
A Toldi az általános iskola hatodik osztályában háziolvasmány. A tanulóknak le kellett írniuk az egyes énekek tartalmát és huszonkét kérdésre kellett válaszolniuk. Éjjel két óráig írtuk a tartalmat. Korán reggel fogalmaztuk a válaszokat a kérdésekre. Nagyon mérges voltam, szidtam az oktatási rendszert, mindent. Véletlenül mi is épp akkor foglalkoztunk Arany művével a második évfolyamon. Meg szoktuk beszélni a Terminátor második részét, az Ítélet napját, revizionista westernfilmek kerülnek szóba (pl. Délidő), meg a Csillagok háborúja-sorozat. Mondtam a fiamnak, hogy Toldi egy 14. századi terminátor, ugyanaz történik vele, mint a Schwarzenegger alakította filmhőssel: egy erőszakos bunkó, aki - az isteni kegyelem és az önmegváltás reményében – elindul saját erkölcsi megnemesedése útján; faragatlan bunkóból egy elvont gondolkodásra képes, entellektüel hőssé válik. Érdekelni kezdte a dolog, mert a Terminátor minden részét látta már, meg a Csillagok háborúját is. Több részt együtt néztünk meg. Mindketten a Terminátor második részét tartjuk a legjobbnak. A hetediket a Csillagok…-ból. (Később utánanéztem és azt tapasztaltam, hogy a felsőoktatásban mások is így közelítenek meg 19. századi irodalmi jelenségeket! Ehhez kellene az általános és a középiskolai irodalomoktatásnak is felzárkóznia.)
És ott van a Légy jó mindhalálig! - kérdés. Sokáig lelkiismeretfurdalásom volt, mert az általam írt tantervben benne hagytam, mint kötelező olvasmányt. Mit jelenthet Nyilas Misi egy mai diák számára? Azt, hogy lúzer. Nyilas Misi egy lúzer. És ki szereti a veszteseket? Tette fel a kérdést egyik tanárunk.
És megint, szülőként is szembesültem a Nyilas Misi-kérdéssel. Megnéztük a filmfeldolgozását. Arról beszéltünk, miként omlik össze a fiú. Hogyan is kerül a vesztesek oldalára? És mikor? Amikor Bella kisasszony, akibe titokban, reménytelenül szerelmes, amikor ő is elárulja. És mi magunk, életünk során, hányszor vagyunk és leszünk hasonlóképp lúzerek.
Ha nem változtatunk, biztos elveszítjük a csatát nemcsak a modern technológia, a változó világ történéseivel, hanem az irodalom, az olvasáskultúra kérdéseit olcsó poénokra használókkal szemben is!
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >