Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Paradicsomturizmus, Dalmácia, Yu-nosztalgia I.
Vajdasági a leghangulatosabb terasz zenekara, meg az elmaradhatatlan tengerparti portréfestő is. Magyarul is beszélnek a fagyival zsonglőrködő albán cukrász testvérek, azt mondják gyerekkorukban tanultak meg az itt élő vajdasági szomszédjaiktól. Mengyán Pletikoszity Ildikó (Közéleti Kacifánt):
Valahogy azt hittem a paradicsomturizmus szó egy univerzális, ismert fogalom, de most, hogy rákerestem, szembesülnöm kellett vele, hogy ez kifejezetten szerb kitaláció. Magyarul még csak nem is leltem rá a neten, még vajdasági magyar szövegben sem. (Szerb nyelven 85000 találat.) Pedig körülbelül 10 éve így kacsintunk egymásra az indulás boldog pillanatában tetriszt játszva a csomagjainkkal, a gyerekholmival meg az élelemmel: útra kelnek a paradicsomturisták. Ha magyarul rákeresel a neten, a turista paradicsom fogalmával találod magad szemben, az pedig valóban egy elterjedt fogalom, magyarázatra sem szorul, de én másról beszélek.
Gyerekkoromban mi nem jártunk tengerre. A hetvenes-nyolcvanas években valószínűleg szinte mindenki megengedhette magának a tengerparti nyaralást, mégis a családi értékrendnek nálunk ez valami miatt nem volt része. Vannak sejtéseim, hogy miért nem, de ez egy másik történet …. Néhány magyarországi egynapos fürdő-látogatás belefért a nyárba, rokonlátogatás, Duna, nagyszülők. Mivel körülöttünk majdnem mindenki járt tengerre, hiányérzet maradt bennem, és ez kitartott felnőttkoromig. Amikor megszületett első gyermekünk, amikor családdá lettünk, erőteljesen égett bennem a vágy, hogy eljussunk mi is. Nem tudom miért, de egyikünk számára sem volt kérdéses, hogy valamilyen horvátországi célt tűzzünk ki magunk elé. A tágabb család rosszallva nézte, hogy pici gyerekkel, 20 éves Renault 5 típusú autóval vágunk neki a közel 700 kilóméteres útnak. Többen azt mondták szerbiai rendszámtáblával még úgy 50 évig nem mennének arrafelé. Egy munkatársnőről tudtuk, hogy a szüleinek háza van valahol Dalmáciában, s ott kezdtük a keresgélést. Náluk már nem volt hely, de kerestek nekünk megfelelő szállást. Kiszámoltuk, 7 éjszaka fér a költségvetésünkbe. Babakocsi, nyitható babaágy, és persze költséghatákonyságból zöldség, gyümölcs. Ekkor merült fel bennünk, hogy te jó ég: paradicsomturisták vagyunk. Sohasem néztem utána (egészen máig), hogy ez pontosan mit jelent, de úgy gondoltam, hogy azokat a turistákat hívják így, akik a szerény anyagi lehetőségeik miatt mindent magukkal cipelnek az útra, még a paradicsomot is. Valóban így terjedt el, s még olyan értelemzést is hordoz magában a fogalom, hogy egy olyan rétegről van szó, amely nem ismeri a turizmus kultúráját, bármit is jelentsen ez. Nem költ például belépőjegyre, nem látogat el egyetlen múzeumba sem, nem ismeri a helyet, ahol üdül, a parton tölti az idejét vagy a vízben. Első tengeri utunkon ez majdhogynem ránk is illett. Az autóval nem akartunk kimozdulni az udvarból, mert egyrészt ugye jól ránk ijesztettek az ismerőseink, másrészt habár már öt éve volt a miénk, nem tudtuk egészen a nagy útig, hogy milyen az, amikor forr a hűtővíz, méghozzá csillapíthatatlanul…. a boszniai hegyeken még csak-csak átverekedtük magunkat, de a Pelješac szerpentinjei kifogtak rajtunk. Az út mentén őrködő tűzoltók mentették a helyzetünket friss vízzel, és valahogy csak bearaszoltunk Orebićre. Hazafelé lerövidítettük a hegyi utakat a Trpanj-Ploče komppal és megtanultuk, hogy bár 35 fok van éjjel, de fűteni kell és lenyitni az ablakokat, akkor nem forr fel a hűtővíz. Az egy éves gyerek ritmusát is figyelembe véve, mindenféle kellékkel a strandra pakolva, bejárva a több kilóméteres gyönyörű partszakaszt a településen belül, valójában meg is volt a komplett élmény: nyaral a család. Már ekkor megtanultuk, hogy Orebić ezer szállal kötődik a vajdaságiakhoz. Kiderült, hogy sok topolyainak és más vajdaságinak van ott háza, a jelenlegi óvoda épületét például Topolya környéki mezőgazdasági szövetkezetek építették diáküdülőnek. Egyszer érdekes lenne utánajárni, hogy ki és mikor adta el meg persze mennyiért. A település néhai legendás orvosa dr. Görög István is vajdasági származású, akinek Pécsen élő fiával és családjával is volt szerencsénk megismerkedni. Vajdasági a leghangulatosabb terasz zenekara, meg az elmaradhatatlan tengerparti portréfestő is. Magyarul is beszélnek a fagyival zsonglőrködő albán cukrász testvérek, azt mondják gyerekkorukban tanultak meg az itt élő vajdasági szomszédjaiktól.
Egyes barátaink és ismerőseink váltig állították és megesküdtek rá, hogy Görögország olcsóbb, oda kell menni. Amikor viszont újra rászántuk magunkat az utazásra és számolgattunk, nem volt kérdés, Orebićre megyünk. S ha már szóba került Görögország, befejezem a paradicsomturizmusról szóló ismertetést: a fogalom a nyolcvanas években alakult ki, ekkor kezdtek hazánk fiai Montenegró és Horvátország helyett délebbi helyszínt választani. Tömegesen indultak útnak Görögországba, mert nem kellett megküzdeni a magas hegyekkel, mert olyan árucikkek voltak kaphatóak, amelyek mifelénk nemigen. Ekkor még sokhelyütt csak apartmanok léteztek, nem volt a maihoz hasonló turista infrastruktúra. A nyaralók rákényszerültek, hogy főzzenek, főleg ott vásárolt élelmiszerből, de mégis itthoni ízlés szerint. Ekkor találkoztak a görög paradicsommal, amely ízletesebbnek bizonyult az itthoninál, s kilószámra vásárolták, felszeletelve vitték a strandra. Állítólag innen ered a fogalom, de az évtizedek során, ahogy már a felvezetőben említettem, módosult az értelme. Nos, amikor másodszor is felszerelkeztünk, a tapasztalat már segített abban, hogy racionálisabb legyen a beszerzés az út előtt. Elárulom, idén a hatodik alkalommal utaztunk végig a festői szépségű Neretva-völgyön, s már-már mesteri szintre emeltük a költséghatékonyságot: annyit tankolunk itthon az autóba, hogy éppen elérjük az első boszniai benzinkutat. Az autógáz és a benzin is egy harmadával olcsóbb, mint nálunk. Ez már jelentős megtakarításnak számít. Néhány éve mintegy 80 kilóméteres szakaszon autópályán lehet haladni mégpedig Szarajevótól északra és délre mindössze 4 eurónyi összegért. Összehasonlításképpen az Eszék-Split-reláción a horvárországi autópálya használata összesen mintegy 100 euróba kerül. Bosznián keresztül az üzemanyag ára ennek pont a fele a teljes úton. Persze az autópálya gyorsabb, egyszerűbb, de miért kellene rohanni és hová? A legeredményesebben úgy haladhatunk, ha oda és vissza is hétköznap megyünk. Sokan esküsznek az éjszakai utazásra, de akkor kimarad a látvány útközben és a megállók sem élvezetesek. Nekünk az a változat vált be leginkább, hogy Szarajevótól délre mindenképp nappal utazzunk, vagy legalább is világosban, mert páratlan a táj és mindig van új felfedezni való az úthoz közel.
Következő cikk: A Pásztor-holdudvar most éppen Kanizsán gyülekezik
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >
Surányi Zoltán: A Stróman
Al Capone is a pénzen, az adócsaláson, a kettős könyvelésen bukott le, a VMSZ vezetői, oligarchái >
Félő, hogy civilizációs vákuumba kerülünk
A VMSz tíz körömmel a hatalom megtartásáért harcol és nem igazodik a korszellemhez, nem tervezi a >