Ma Melánia, Vilmos, Vilma névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Vihar II
Ágoston András szerint nem Veternik fontos. A VMDK viszont ezt mondja: Ahhoz, hogy ezt valaki megértse és észrevegye ki kell menni az utcára, beszélgetni kell az emberekkel, el kell hagyni a négy fal által nyújtott kényelmet, valós terepi információkhoz kell jutni. Nem elegendő a Kossuth Rádióból és az Echo TV-ből való tájékozódás.
A VMDK közleménye:
Úgy látjuk a horvátországi Vihár hadművelet veterniki megemlékezése kapcsán kiadott közleményünk egyes köröket igen érzékenyen érintett. Fogadatlan prókátoruk leplezheti ezt butázással, balliberálisozással és sok minden mással, de akkor is marad az a tény, hogy a jelenlegi szerbiai vezetés Veternikben megismételte a kilencvenes évekből jól ismert uszításos matricákat, és előrukkoltak egy új Nagy-Szerbia tervezettel. Ha ehhez hozzáadjuk a szerbiai társadalom militarizálását szorgalmazó intézkedéseket, akkor nyugodt szívvel azt lehet mondani van okunk az aggodalomra.
Értjük mi a csíziót és azt is miért pánikolnak! Hiszen a téma kényes, de a kormányzati felelősség ezzel jár. Nem lehet csak a javakat ropogtatni, a kényes kérdésekről nem nyilatkozni és úgy tenni mintha az égvilágon minden a legnagyobb rendben van. Pedig nincs.
Veternikben ott volt Szerbia legfelsőbb vezetése, az a kormány ahol az egypárt is az asztalnál ül. Mondtak, amit mondtak, a kamerák felvettek mindent. Az idő múlásával meg egyre jobban beigazolódik, hogy nem tudták/akarták levetkőzni a nagyszerb nacionalista eszmét.
Tehát, az egypártnak intézett kérdés jogos: támogatják vagy nem támogatják az ott elhangzott mondatokat és a bejelentett nagyszerb deklarációt?
Történelmi prókátorunk azt állítja ennek nincsen semmi jelentősége. Csakhogy a napi tapasztalatok mást mutatnak. Az egypárt baklövéses politizálása miatt országos és tartományi szinten jogaink sorvadnak, önkormányzataink irányítását átvették a pár mandátummal rendelkező radikális haladók, alulképzett kádereik pedig szétrombolják mindazt amit eddig felépítettünk. Folyamatos a magyar szavazók haladók általi bedarálása, egyre több azon magyarok száma, akik a haladóknál folytatja "pályafutását".
Közben az épületek homlokzatairól eltűnnek jelképeink ( pld. a MNT által elfogadott címeres magyar zászló), helyette kitűzik a szerb Vajdaság lobogóját, vagy délben felzúgnak a Vihar áldozataira emlékeztető szirénák.
Termőföldünket átjátszák araboknak, németeknek, hazai oligarcháknak. Falvainkba, városainkban migránsokat és koszovói romákat telepítenek. A délvidéki magyarokra gazdaságilag, lélektanilag egyre nagyobb nyomás nehezedik, ami miatt sokan a távozás mellett döntenek.
De ahhoz, hogy ezt valaki megértse és észrevegye ki kell menni az utcára, beszélgetni kell az emberekkel, el kell hagyni a négy fal által nyújtott kényelmet, valós terepi információkhoz kell jutni. Nem elegendő a Kossuth Rádióból és az Echo TV-ből való tájékozódás.
Ágoston András ezt megelőző írása:
Nem Veternik a fontos
Az újvidéki Magyar Szó szerkesztőségében a 60-as 70-es években sokat emlegettük a századelőn tevékenykedő szabadkai, vagy éppen nagybecskereki vezércikkíró Óva intjük Angliát címmel közölt agyszüleményét. A szerző nevét már akkor sem tudtuk, de a földhözragadt szemléletű vidéki lapszerkesztő címe, akkoriban a Magyar Szó szerkesztőségében afféle szállóigévé vált. A szakmai nagyzolás mintapéldájává.
Húsz-harminc évvel később a történelmi VMDK-ban szintén nehéz történelmi körülmények között, ezt a hibát már nem követtük el.
A múlt század 90-es éveiben Milosevic és a rezsim emberei a titói, akkor már rég nem érvényes testvériség-egység elvének hangoztatásával akarták a vajdasági magyarokat bevonni a szocialista Jugoszlávia véres széteséséhez vezető konfliktusba. A történelmi VMDK-ban deklaráltuk: a vajdasági magyarok nem kívánnak részt venni a délszláv népek történelmi konfliktusában. Ebből kifolyólag elleneztük a magyarok körében megkezdődött erőszakos mozgósítást. Lett is haddelhadd mind a szerb, mind a vajdasági magyar politikai színtéren.
Ebben az időben váltak el egymástól az autonómiakövetelő nemzeti érzelmű és a megalkuvó, a hatalomhoz simuló magyarok. Ez utóbbiak ekkor csatlakoztak a Nenad Canak vezette Vajdasági Szociáldemokrata Ligához (LSV). Amiről majd a fiatal történészek egyszer többet mondanak.
A hosszú bevezetőre egyetlen okból van szükség. Hogy megérthessük, mekkorát téved a Csonka-féle VMDK, amikor más történelmi körülmények között a szerbiai balliberálisok harmatgyenge álláspontját igyekszik rátukmálni a vajdasági magyar vezetőkre.
A gond az, hogy a Csonka-féle VMDK, mai közleményében „vigyázó szemét” egyik Újvidékhez tartozó településre, Veternikre veti, csak nem úgy, mint a költő Batsányi. Mivel az „odafigyelésnek”, de a konklúziónak sem, a Kárpát-medencében élő magyarok integrációja szempontjából nincs jelentősége.
A legnagyobb vajdasági magyar párt blamálása a szerbiai hatalmat nem érdekli. S a párt balliberális irányultságából eredő lamentáció még a szerbiai elvtársak harmatgyenge tömörüléseinek ingerküszöbét sem éri el. Holott az egyetlen valódi nyugati kapcsolatokkal rendelkező szerb balliberális, Sasa Jankovic pártalapító legelső támogatója éppen ez a magyar kispárt volt.
Végül fel kell tenni a kérdést: kinek szurkol a Csonka-féle VMDK, amikor a demokrácia tragédiáját vizionálva a veterniki felhajtásban, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökétől követel butaságot. Azt, hogy „határolódjon el Aleksandar Vučić és Milorad Dodik kijelentéseitől és a Nagy-Szerbia újracsomagolt tervezetétől.
Ugyan már! Kit érdekel, hogy a szerb (egyelőre határmódosítás nélküli) nemzeti egység miben nyilvánul meg ma, holnap, vagy holnapután?
A vajdasági magyarság alapérdeke a magyar autonómia. Jó lenne, ha ezt képviselné minden vajdasági magyar párt. Hogy ezt nem teszik az külön téma. Ezen túlmenően lévén, hogy a nyakunkon a migránsveszély, szükség van a jelenlegi háromszereplős magyar-szerb viszonyrendszerre. Ez a politikai konstelláció erősíti a kezdettől fogva hasznosnak bizonyult kerítést. Ebben a nemzeti érdekekre alapuló sokágú politikai tevékenységben, tetszik ez Csonkáéknak, vagy sem, helye van a VMSZ vezetőjének is.
Itt az ideje, hogy az eddigi Csonka-féle politikai téblábolást kövesse már végre a nemzeti irányultságú tevékenység, mellyel ez a párt is bekapcsolódhatna a nemzeti oldal kampányába. Hogy jövőre a Fidesz – KDNP pártszövetség újra megalakíthassa az eddigieknél is erősebb kétharmados Orbán-kormányt.
Ez a fontos, nem Veternik.
Következő cikk: Szerbia a magyar kormány pozitív példája
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >
Hihetetlen, de élmény
Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >
A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben
Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >
Bekövetkezett egy nagy közérzeti fordulat
Kilenc évvel ezelőtt eléggé komor volt a kritikusan gondolkodó értelmiségiek hangulata. Most viszont sokkal bizakodóbbak voltak. >