A magyaroknak elegük van Orbán Viktorból. De Trump hátszele megmentheti a bőrét

Az ellenzéki kihívó, Magyar Péter a remény ígéretével vezet a közvélemény-kutatásokban. Orbán a háborútól való félelemre épít, hogy hatalmon maradjon.

2026. február 15.

A kenyérhéj fölöttébb szükséges voltáról

Tudtam, kinek milyen sérelmei vannak, ők is tudták, hogy nekünk mi fáj. Magyarországi partnereink is jól megjegyezték mindezt. Akkor nem történhetett volna meg, hogy a Beneš-dekrétumok ügyében nem lépünk fel határozottan. Nem történhetett volna meg, hogy a magyar kormány részéről máig nincsen egy markáns állásfoglalás, miközben egy kisebbségellenes, kollektív erőszaknak még a bírálatát is büntetni akarják Szlovákiában. Nem történhetett volna meg, hogy egy kudarcra ítélt elképzelés – mert nacionalistákkal tartósan együttműködni egy másik nemzet fiai nem tudhatnak –, vagyis ezúttal a Fico-barátság oltárán feláldozunk létfontosságú értékeket. Igen, a kilencvenes években még figyelt a világ reánk, figyelt a kisebbségekre, a volt Jugoszláviára vagy az azóta szétvert Hegyi-Karabahra. Ma már mi sem figyelünk egymásra úgy, ahogy kellene. Kampányhazugság lett a nemzetegyesítésből. Markó Béla (Népszava):

2026. február 15.

Rubio színtiszta trumpizmust képvisel

Virtigli trumpizmussal szolgált Rubio Münchenben: keményen bírálta a szabad kereskedelmet, a klímavédelmet és az ENSZ-t. Grönlandra egyetlen szót sem vesztegetett, ehelyett nyugati uralomra szólított fel. Ezen felül Amerika más NATO-t akar. Így foglalta össze a külügyminiszter felszólalásának lényegét Nikolas Busse a Frankfurter Allgemeine Zeitng felelős külpolitikai szerkesztője. A részvevők állva tapsolták meg, miután a politikus többször is rámutatott, hogy az Atlanti-óceán két partja összetartozik, együttműködésre van ítélve. Csak senki se higgye azt, hogy ezzel újraéled a transzatlanti harmónia. Hiszen hosszasan értekezett arról, hogy vége a Nyugatnak, a szabályokra alapuló rendnek. Vagyis szembement mindennel, amiben a legtöbb európai vezető ma is hisz. Arra biztatott mindenkit, hogy a keresztény értékek alapján nyissanak új fejezetet a nyugati uralomban, de még fontosabb volt, amit nem említett. Nem tett hitet a NATO alapelve, a kölcsönös segítségnyújtás mellett, viszont jelezte, hogy ha a többiek nem tartják fontosnak a kooperációt, az USA kész egyedül is cselekedni. Hogy Grönland kimaradt a mondandóból, az azért lényeges, mert itt Dánia fenyegetésével Trump átlépte a Rubicont. Innentől kezdve a partnerek nem lehetnek bizonyosak abban, hogy egy nap Washington nem lesz-e ellenség. Ugyanakkor kétséges, hogy Európa képes-e teljesen kiváltani az amerikai nukleáris elrettentő erőt. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:

2026. február 15.

Sajnos, ennek a történetnek nem itt lesz a vége

Sosem éreztem magam alatt olyan bizonytalannak a talajt, mint ezekben az években. Egyik oldalról hallom Orbán nevét a másikon Vučićét, miközben engem nem is ezek a nevek foglalkoztatnak, hiszen ezek a nevek csak jelek melyek a baljós földrengést jelző szeizmográf ábráira emlékeztetnek. Lehet, hogy ők sincsenek tisztában azzal, hogy mit jeleznek. Arról van szó, hogy ez a földrengésre emlékeztető érzés globális, nemcsak az említett két országot, hanem azon túl az egész Kelet-Közép-Európát és vele együtt az egész Európát átitatja. Távolabbra már nem is merek gondolni. Végel László:

2026. február 14.

VMDK: A mezőgazdaság helyzete tarthatatlan

A VMDK rámutat arra is, hogy a Prosperitati Alapítvány támogatásai elveszítik értelmüket, ha közben a Vajdasági Magyar Szövetség a szerb parlamentben olyan törvényeket szavaz meg, amelyek közvetlenül hozzájárulnak a mezőgazdaság jelenlegi válságához. Nincs értelme pénzt osztani, ha a jogszabályok lerombolják annak hatását. A VMDK hangsúlyozza, a mezőgazdaság stratégiai ágazat. Ha az állam tovább rombolja saját élelmiszer-termelését, Szerbia kiszolgáltatottá válik.

2026. február 13.