Egy ráccsal kevesebb

Épp egy hete népünnepély színhelye volt a Kossuth tér, Magyar Pétert pedig eközben a Parlamentben miniszterelnökké választották. A térre vezető Balassi Bálint utcában ugyanúgy végig rendőrautók álltak, mint a múltban mindig, amikor itt valamilyen tüntetés zajlott. Ezek az autók valósággal az életem részévé váltak. Tizenhat éven át láttam, amikor harminc, békésen vonuló egyetemista mögött tíz rendőrautó gurult, és hogy a legártatlanabb tüntetéshez is hatalmas rendőri apparátust rendelt ki a rezsim. Mindig zavart a látványuk, nyugtalanító érzéseket keltettek bennem. Másfél évtized után ez a múlt heti szombat volt az első alkalom, hogy a rendőrökben nem ellenséget láttam, hanem egyszerű alkalmazottakat. Különös érzés volt, egyben felismerés.

2026. május 16.

VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika

Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi rezsim érdekei mentén bírálja a szabadságvágyat, az nem a közösséget építi, hanem saját politikai túléléséért küzd egy bukásra ítélt rendszer utolsó bástyájaként. A vajdasági magyarságnak valódi, hiteles képviseletre van szüksége, nem pedig olyan politikai kalandorokra, akik Budapestről vezérelve, de Belgrád érdekei szerint táncolva veszélyeztetik a jövő generációit. Itt az idő a tisztulásra és a gátlástalan politikai opportunizmus befejezésére! Vicseknek választania kell melyik széken ül!

2026. május 15.

Újra inog lábunk alatt a talaj

Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, hiszen napjainkban is sokkhatások érnek bennünket... A bársonyos forradalom után a baloldal esélyei elapadtak, bár időnként ébredezik a remény a baloldal újjászületésében. A szociális különbségek egy nagyobbak. Közben újabbnál újabb nemzedékek sorakoznak fel. Egy részük vállalja az önfeladást, a másik rész mozgolódik, zsörtölődik, lázadozik, aztán megtorpan. Mindegyik csatatér tévesnek bizonyul. Kiderült: a 21. század elején a jobboldalon folynak a döntő jelentőségű konfliktusok: az egyik oldalon a liberális demokrácia hívei, vagy a liberális demokráciát mímelők elitje, a másikon az autokrácia. A kettő küzdelmének vagyok tanúja. A sokkhatások szaporodnak. Végel László:

2026. május 14.

A „kisebbik rossz” elvéről

Az ellenzéki szavazók szemszögéből a „kisebbik rossz” elve azt diktálja, hogy arra a szereplőre adják a voksukat, akinek a legnagyobb esélye van leváltani Vučićot, függetlenül attól, hogyan néz ki konkrétan a választási lista, vagy legalábbis ne pazarolják el a szavazatukat olyan szereplőre, akinek nincs reális esélye átlépni a választási küszöböt... A mai Szerbiában ez az összehasonlítás meglehetősen egyszerű: az egyik oldalon a kiváltságos klikk jogi büntetlenségének politikája, annak további gazdasági gazdagodása és társadalmi arroganciája áll. Ezt az oldalt választani annyit jelent, mint a „nagyobb rosszat” választani Szerbia jövője számára. Ilyen körülmények között az ellenkező választás — még akkor is, ha „egy lépés hátrának” tűnhet, vagyis saját erkölcsi és politikai nézeteink bizonyos kompromittálásának — kétségtelenül a „kisebbik rossz”. Ezért egy ilyen választás indokolt és helyes döntés. Miodrag Jovanović (Radar):

2026. május 15.

A magyar üzleti elit a szerb piacon is milliárd eurókat forgat

Szerbia tudatosan vált a történet részévé, amikor a jelenlegi hatalom úgy ítélte meg, hogy politikailag előnyös lehet a – ma már volt – magyar miniszterelnökhöz való közeledés. Az országban jelentős magyar származású üzleti elit működik: Csákány Lajos, Zsemberi János, Zoltán Tamás, Igor Đantar, Tihomir Ožvar, Brindza Lajos, Bata Imre, Nagy Sándor, Telek József csak néhány ismert név a szabadkai, topolyai és más magyar többségű települések vállalkozói közül. Ivan Radak – Radar:

2026. május 14.