2025. április 3. csütörtök
Ma Buda, Richárd, Hóvirág névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Márai Sándor a „jobboldaliságról”

„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Magyar-roma nyelvi rokonság

Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >

Tovább

A Radetzky-induló hiteles története

Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Via Kelebia

Illyt, magyarosan

Végel László
Végel László
Illyt, magyarosan
(monsteroftheid illusztrációja)

Szungyi Andor gondterhelten vette tudomásul, hogy a december 5-i népszavazás után elmaradtak az anyaországi küldöttségek. Azelőtt bezzeg – a hosszú értekezletek után – rendre betértek a vendéglőjébe. Ilyen ízletes magyaros halpaprikást még otthon sem tálalnak fel, áradoztak a kiadós vacsorák után. A vendégeket személyesen felszolgáló Szungyi elégedetten bólogatott. Legalább megtanulják a helyi politikusok, hogy ki az igazi jó magyar, gondolta. Míg ők, küzdve cselekszenek, addig Szungyi csak a halpaprikást kevergeti-kavargatja, vetették szemére gúnyosan.

Szungyinak ettől beindult a pumpája, de hallgatott.

Miféle magyarok azok, akik még halpaprikást sem tudnak főzni, dünnyögött. Az apja, aki a péterváradi szálloda főszakácsa volt, a lelkére kötötte, nem igazi magyar az, aki nem tud jó halpaprikást készíteni. Ő még Tito marsallnak is főzött úgy, hogy két detektív állt mögötte, meg a szállodaigazgató. Neki kellett először kipróbálni a saját főztjét, aztán a szállodaigazgató, majd a detektívek kerültek sorra, végül egy úriember érkezett, aki elfogyasztott egy adagot, s ráadta az áment: Tálaljatok.

A vacsora után Tito az asztalához kérette. Igazi magyar ember vagy, Szungyi elvtárs, mondta, és pezsgőspoharát magasra emelte. Ő is kapott egy pohárral a príma pezsgőből, koccintottak, aztán a detektívek visszataszigálták a konyhába. Másnap a vezérigazgató pénzjutalmat utalt ki neki, annyit, hogy azon fél házat vehetett. Meg egy fényképet adott át, amelyen Tito marsallal koccint, az legközelebbi állami ünnepen pedig kitüntették a népért tett szolgálataiért.

Az apám legalább vitte valamire, gondolta magában az ifjú Szungyi, amikor az apai örökségből vendéglőt nyitott, s a szeparéba, ahova a kiváltságos vendégeket invitálta, kirakta azt a fotót, ahol az öreg a marsallal koccint.

Szedd le azt a képet, de azonnal, mert a pesti urak azt gondolják, hogy kommunista fészekbe csalogattuk őket, mondták a helyi tótúm-faktumok.

– De hát ti is kommunisták voltatok, vagy nem? – szaladt ki Szungyi száján.

Rögtön meg is bánta.

– Jól jegyezd meg te fecsegő, hogy mi csak a magyarság megmentése érdekében iratkoztunk be a kommunista pártba, ami azt jelenti, hogy soha sem voltunk kommunisták. Felfogtad?

– Értem – bólogatott. – Presszókávét, magyarosan – folytatta szolgálatkészen.

– Illyt, és ne ócska szerb Grandot – figyelmeztette a legnagyobb tekintélyű.

– Illyt, magyarosan – ismételte Szungyi készségesen.

Aztán választások voltak Magyarországon, amit nagy sürgés-forgás követett a vendéglőben. Érkeztek a népes delegációk, a vendéglő forgalma is megugrott.

Rakd vissza a helyére a fényképet, hadd lássák az új pesti urak, hogy nem vagyunk megrögzött antikommunisták.

Leggyakrabban csevapcsicsát rendeltek – magyarosan. Utána mákos tésztát, bácskai módra.

Idén azonban elmaradtak a pesti küldöttségek, s Szungyi nagy gondba esett, mert érezhetően megcsappant a forgalom.

A helyi vezetők titokzatosan sutyorogtak maguk között. Majd mi megmutatjuk nekik, mondogatták. Újabban erdélyi fatányérost vagy kolozsvári káposztát rendeltek. Szungyi rosszat sejtett, elrejtette a Tito-fotót a pénztár mögé.

A szeparéból távozva nem csukta be maga mögött teljesen az ajtót, hagyott egy kis részt, hogy kifülelje, miben törik a fejüket az urak.

Gondoskodunk róla, hogy a nép kifütyülje őket, szűrődött ki a szeparéból.

Szungyi keserűen vette tudomásul, hogy ezek szerint tovább fog csökkeni a vendéglő forgalma.

Komédia, fortyogott magában Szungyi. A pórnép nem léphet be a szeparéba. Körülnézett az üres vendéglőben. Egyébként is elfogyott a nép is, nincs, ki fütyüljön. Így szokott ez lenni. Ha az urak veszekednek, akkor a szegény ember sínyli meg. Tanácstalanul pillantott a pénztár mögé rejtett Tito fotóra. Az apja arcvonásait vizsgálgatta. Ha élne, talán azt tanácsolná, hagyja a halpaprikást, magyarosan, nyisson inkább egy vendéglőt a pesti belvárosban. Szolgáljon fel Pesten csevapcsicsát – francia módra. Hátha akkor őt is kitüntetik a népért tett szolgálataiért.

Aztán a presszógép fölé hajolt, hogy elkészítse a kávét.

– Illyt, magyarosan – mormolta maga elé reményvesztetten.

2012. június 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

SÓHIVATAL LETT A MAGYAR NEMZETI TANÁCS!

Szinte szánalmas nézni az MNT-ülések TV-közvetítését, amelyek alatt a tanácstagok mukkanni se mernek! Az üléseken az >

Tovább

Szerbia katonai unióról álmodik Magyarországgal

A megfigyelők a két ország együttműködését aggodalommal szemlélik. Vučić és Orbán jó kapcsolatokat ápol Moszkvával. A >

Tovább

Egy szokatlan barátság

A Budapestről, illetve Tel Avivból keltezett összeállítás szokatlan barátságnak nevezi Orbán és Netanjahu viszonyát, bár mint >

Tovább

A reálszocializmus és a szélsőjobb titkos kapcsolata

Aztán a berlini választásokra terelődik a szó. A választásokon a Linke nevű párt győzött. Berlin, akárcsak >

Tovább

Vance grönlandi vendégszereplése erkölcsi szempontból téves, stratégiailag pedig katasztrofális

Timothy Snyder a Guardianben azt gondolja, hogy Vance kurta grönlandi vendégszereplése nem csupán erkölcsi szempontból volt >

Tovább

Lázadnak a szerb és török fiatalok, a Nyugat sunyi módon hallgat

Paul Lendvai szerint ugyan a tömegek más és más okból fordultak szembe Ergogannal, illetve Vučić-tyal, de >

Tovább

Pásztor Bálint valljon színt!

A Zöld Baloldal felszólítja a Vajdasági Magyar Szövetséget, hogy mondják el, számukra mi az a "vörös >

Tovább

Netanjahu Budapesten

Szinte az egész világsajtó beszámol arról, hogy a Nemzetközi Büntető Bíróság letartóztatási parancsa ellenére a héten >

Tovább

Az már fasizmus, ami most van Amerikában

Így értékeli a Die Zeitban a Yale Egyetem filozófusa, Jason Stanley, aki éppen ezért két professzor >

Tovább

A VMSZ ÉS A MAGYAR ÉRDEKVÉDELEM AGÓNIÁJA

Csak akkor fogja azonban a közösség megtalálni a kiutat a jelenlegi állapotokból, ha megszabadul a pásztorvilág >

Tovább

Viszlát Ottó! Találkozunk!

1990. március: az Újvidéki Színház klubjában, a törzshelyünkön tervezgettük a Naplót. Ottó is közöttünk volt. Nekem >

Tovább

A hazafiság elve és gyakorlata

Aztán jött Magyar Péter. Ő ugyan senkit nem csábít el más pártoktól, sőt épp az ellenkezőjét >

Tovább